Cigiző sünik, csipegető csibék, Kiszel Tünde és a kacsintós pénztárca titkos sztorija. Kis magyar retrotörténelem, felnőtt, 18+ karikás tartalom, korhatár nélkül.
Minden kornak megvannak az emblematikus tárgyai. A szakócától a szekercéig, a willendorfi vénusztól a piramisokig, az ereklyéktől az erényövig, a guillotine-tól a rekamiéig, a fűzőtől a nejlonharisnyáig írják le a történelmi íveket, lesznek lenyomatok a kollektív emlékezetben. Kimehetnek a divatból, átmenetileg feledésbe merülhetnek, de csak idő kérdése, hogy rájuk találjon valaki, éveik nem emberéletben vannak számolva. „Túlélsz, pöcök” mondta Örkény, és milyen igaza volt.
A piramisoknak persze könnyű dolguk van, viszonylag nehezen vesznek el, a régmúlt korok tárgyi emlékei pedig tudományos és üzleti alapon is értékesek.
Az elfeledni kívánt – közelmúlt hétköznapi objektumainak a legnehezebb ez a túlélés, belőlük lesz leginkább pöcökből kidobandó kacat.
Feltéve, ha történelmileg nem így alakul. Például, ha nem születik meg Debrecenben 1964-ben Deák (művésznevén Dalnoky) Ferenc, és nem gyűjt össze mintegy kétezer, lomtalanítás-veszélyeztetett műtárgyat az azóta eltelt évtizedekből. De most itt ül velem szemben, és büszkén veszi elő a cipősdobozból a frissen, húszezer forintért vásárolt, se szépnek, se hiánytalannak nem mondható, a Debreceni Műanyagipari és Gombgyártó Vállalat által előállított Csepel Bulldog típusú teherautó óvodai homokozóba illő játékmakettjét – ha teljes lenne, 120 ezret érne, teszi hozzá.
Dalnoky Ferenc és felesége. Fotók: The Orbital Strangers Project
Feri színes egyéniség, színes élettel és még színesebb tárgyakkal, aki, ha benevezhetne a „lemaradt az idő szekeréről” sportágba, biztosan olimpiai bajnok lenne.
Eredetileg dízelmozdony-szerelő, aztán, nem feltétlen időrendi sorrendben színházi ember, a Tiszántúli Darts Szövetség megalapítója, újságíró és rádiótulajdonos (Aqua Rádió, Hajdúszoboszló), nagyvállalkozó (Full-Telecom, Debrecen, a kilencvenes években 180 milliós forgalommal hagyományos telefonokból és telefaxokból), de legfőképp kétkötetes szerző és múzeumi gyűjteményalapító, mainapság kereskedelmi eladó. Retrószenvedélye írói munkássága része – szerzői nevét a kedvelt retroblog, a szintén rádiós jóbarát Váradi Ferenc által jegyzett Szakács Béla naplója Esztikéjétől kölcsönözte – , eredetileg csak első könyvéhez, a 3500 példányban elkelt, hrabali ihletésű Homokkerti Capriccio-hoz keresett illusztrációkat.
Ezt amúgy Tímár Péter tervezi megfilmesíteni, a forgatókönyv már készen van.
Olyannyira sikerült, hogy Feri rákattant a sufnidizájnra, a nagyvállalatok műhelyeiből kabát alatt kikerülő Frédi-Bénis virág- és újságtartókra, rákapott az ócskapiacra járásra. Megismerkedett Gavarával (sic!), a népipari művésszel, aki éjjeliszekrényen világító művirág-kompozíciókat készített ösztönösen recycling (alul kompótos tányér, rajta műanyag virágcserép, abban a művirág, ezen cukortartó, valamint egy húsz wattos égő) alapon, és húsz forintért árulta azt a legendás debreceni Zsibogón (a helyi lengyel-, avagy KGST-, fiataloknak használtcikk-piacon) a nyúltápért jövő néniknek.
Kincsek az ebesi Retrómúzeumban
Nos, ebből nőtt ki Feri igazi szenvedélye: a retrótárgy-gyűjtés. Gyűltek is a Magyar Lemezárugyár termékei, a gagarinos holdrakéták, csipegető csibék, törpeautók, lendület motorkerékpárok, búgócsigák, a cigiző sünik, bólogató kutyák, plüss dobókockák, felvásárolta a budafoki műanyaggyár utolsó ötven legyártott cekkerét is.
Legnagyobb büszkeségként pedig egy Zsiguli visszapillantóra akasztandó, táncoló csontvázat, egy 1971-es búcsúból lőve, eredeti celofánban, ágyneműtartóban feledve. És lett belőlük 2004-ben, a családi házban (felesége, Kállai-Deák Erika hathatós közreműködésével) a Debrecen melletti Ebesen az első magyar Retrómúzeum. Elzarándokolt ide több tízezer látogató, megesett, hogy Győrből, stílusosan egy 412-es Moszkviccsal.
Vezértermék: kacsintós remake
A szélesebb nagyközönség tudomást úgy szerzett róla, hogy Feri 2010 táján belevágott a saját bizniszbe, és piacra dobta vezértermékét, a kacsintós pénztárca remake-et, személyesen Kiszel Tünde autentikus, céllövöldében minimum kétpálcásnak számító mosolyával.
Ferenc beszerezte az archasználati jogokat is
Az eredetileg japán gyártású, többdimenziós képeslapokat Bécsben felvásárló, és azokat méretre vágva bukszákra applikáló magyar trafikosok innovációja döbbenetes sikert hozott a hetvenes években. Az igényeket nehéz volt kielégíteni, városi legendák szerint kamionszám vitték Csehszlovákiába is.
Az újragyártás megindítása azonban váratlan nehézségekbe ütközött. A régi forgalmazók kihaltak, vagy „harminc éve nem kért ilyet senki” válaszokat kapott, a források divatja múlás okán, elapadtak. Nem volt mit tenni, Feri utánajárt, képezte magát és kitanulta az ún. lentikuláris technológiát. (Mindent tudni akaró sorstársaimnak: arról van itt szó, hogy a képek fedése azért olyan érdes, mert az tulajdonképp egy prizmacsíkokból álló felület. Következésképp, ha az egyes prizmák alatt különböző képek csíkjai vannak, akkor az egyik irányból mást fogunk látni, mint a másikból. Ha ügyesen fotózzák le őket, a két nézet egy egyszerű mozgássorozatot képezhet, avagy háromdimenziós látképet nyújthat).
Beszerezte hozzá a Távol-Keletről a szükséges fóliákat, és Kiszel Tündétől az archasználati jogokat.
Legyártott belőle vagy kétezret, de minden sajtóhírverés dacára ötszáz, ha fogyott.
Az üzleti lendület azonban kitartott, lett saját gyártású diszkó-farzsebtükör is, négyzetes és ovális kivitelben, Abba, Boney-M, Gojko Mitic betétekkel, és Szocialista Brigádmozgalom kulacsok. Rendelt árut Kínából, legfőképp vetkőzős tollakat, és folyamatos kutatással, ötven beszállítójából felépített egy webáruházat, a retrótermékek legfőbb hazai piacát. Az üzleti siker azonban elmaradt, a méretgazdaságosság sárkánya legyőzte a niche-piac lovagját. A legtöbb árut csak tízezres nagyságrendben lehetett rendelni, a kacsintós pénztárca is csak szériagyártásban elfogadható árú, így kiárulta a készletet, még a keljfeljancsi is elfogyott.
A gyűjtemény viszont, mint egykoron a munkásosztály, a paradicsomba ment, ma már kultúr-antropológialilag rendszerezetten, muzeológiailag a közgyűjteményi rendszerbe betagozódottan tekinthető meg a hajdúszoboszlói Bocskai Múzeumban. A webshop is él, és bár vásárolni nem lehet rajta, amolyan online retrotárgy-múzeumként, szemlézhető.
Feri ma rendes munkásember, kereskedelmi alkalmazottként legújabb könyvén, a Budikalendáriumon dolgozik, de gyűjtőszenvedélye továbbra is élete vezérfonala. Ha kell – mint a know-how egyedüli letéteményese -, simán legyárt bárkinek rendelésre kacsintós pénztárcát, a tétel persze számít, de van az a pénz (uszkve harmincezer), amiért akár magunkra is kacsinthatunk, ha van bátorságunk elővenni a benzinkútnál egy saját képes, pislogó bríftasnit.
A Forbes februári számát a retrónak szentelte. Olyan márkák utóéletét olvashatják el, mint a Traubi, a Márka, a Trapper, a Tisza cipő vagy a Bedeco!
