Ránky Katalin a 90-es években az egyik első felsővezető nő volt Magyarországon, és bár a cégirányítást csak menet közben tanulta meg, ösztönösen tudta, hogy úgy ér el leginkább sikereket, ha törődik az alkalmazottak jóllétével. Húsz évig vezette a L’Oréal magyarországi leányát, és nagy művésze volt a nemet mondásnak is. Portré a májusi magazinban, ajánló itt.
„Tegye fel a kezét, aki emlékszik, ki csókolta meg először!” Az Insead üzleti egyetem fontainebleau-i kampuszán tette fel a magvas kérdést a 90-es évek közepén a marketingprofesszor, majd miután mind a negyven európai középvezető jelentkezett, jött a következő feladat: emelje fel az a kezét, aki arra is emlékszik, kitől kapta a második csókot! Senki sem tudta. „Ezért kell elsőnek lenni. Piacvezetőnek, másnak, mint a többiek. Mert az elsőre emlékeznek, a másodikra nem. Ez mélyen megmaradt bennem” – mondja Ránky Katalin.
Nem sokkal korábban lett a magyarországi L’Oréal vezérigazgatója, és miután vegyészmérnöknek tanult, cégvezetési tapasztalata nem igazán volt, a francia központ elküldte őt hatszor két hét bentlakásos vezetőképzésre.
Előzőleg pár évig saját cége, a Riviera Kozmetikai Kft. volt a L’Oréal magyarországi ügynöke, így amikor Katalin és kollégái multikatonák lettek, sok reflexet átvittek a vállalkozói világból az alkalmazottiba.
„Az volt az alapelvem, hogy amire tudod a választ, azt ne kérdezd meg a főnököktől. Ez mindig kockázattal járt, de az esetek nyolcvan százalékában fel lehetett vállalni.”
Akkoriban igencsak ritkaságszámba ment, hogy egy nemzetközi cég leányvállalatának élére magyar vezért neveznek ki – hát még az, hogy nőt. A 90-es években ő volt az egyik első – ha nem a legelső – nő, aki áttörte az üvegplafont, és multileány élén állt. A pénzügyi, a marketing- és a kereskedelmi igazgató azért mind francia volt a magyarországi L’Oréalnál is, Katalin vicces magyarázata szerint mégsem hagyhatták, hogy a pénzük fölött egy magyar kislány rendelkezzen. Amikor 1994-ben elkezdte a munkát a magyar leányvállalatnál, a L’Oréal közepes méretű európai cég volt, mire befejezte 2012-ben, már a világ legnagyobb kozmetikai vállalata lett 22,5 milliárd eurós forgalommal. (Tavaly pedig 43,5 milliárd euró árbevétele és 150 országban 86 ezer alkalmazottja volt.)
Cavinton és Women in Science
A sikerhez Katalin szerint három dolog kell: tehetség, szorgalom és szerencse. Az ő szakmai életében az első nagy szerencse az volt, hogy a Kőbányai Gyógyszerárugyárnál (a Richter jogelődje) mint kezdő vegyészmérnök abban a laborban dolgozott, ahol a Cavinton első grammját szintetizálták. Emiatt később – ha nem is nagy százalékban, de – az összes szabadalomban benne volt, ami az agyserkentő hatású Cavintonhoz kötődött.
A rendszerváltás előtt Katalin már érezte, hogy sok minden meg fog változni, ezért megpróbálta a Richter vezetését rábeszélni, hogy alapítsanak külön céget a kozmetikumokra. Keresett is ehhez partnereket. „De nem akarták, szerették a Fabulont” – mondja. (A márkát aztán – a Richtofit családdal együtt – 1993-ban a Colgate-Palmolive, majd a Helia-D vásárolta meg.) Katalin eldöntötte, hogy ha harmadszor is nemet mondanak az ajánlatára, felmond, nem akar velük süllyedni.
Másfél évbe telt, mire kitalálta, mihez kezdjen. Két barátjával importcéget hoztak létre háztartási-vegyi termékek forgalmazására. De nem nagyon álltak hozzá közel az ilyen jellegű portékák, így elkezdett kozmetikai cégek után kutatni, hogy szívesen forgalmazná a termékeiket. Nagyon hamar megtalálta őt a francia L’Oréal, hogy disztribútort keresnek Magyarországon, lenne-e kedve az új cégével belevágni.
„Azt mondták, menjek ki hozzájuk ezt letárgyalni, én meg azt válaszoltam: ha valamit szeretnének, jöjjenek el hozzám ők.” Eljöttek.
Ránky Katalin, a l'Oreal volt vezérigazgatója a Forbes Women Power Summiton
Európában harmadikként Magyarországon vezette be a L’Oréal és az UNESCO a Women in Science díjat, amivel öt világrész kutatóit díjazták. Az első olyan hazai díj lett, ahol nem pántlikázták az akkor egy-egy millió forintos összeget (három korosztályban), vagyis bármire költhette, aki kapta. 2002-ben ez forradalmi újítás volt. „Az egyik díjazott például – akkor adjunktus volt, ma professzor – azt mondta, elmegy a pénzből gyesre. Először nem értettük, aztán elmondta, hogy nincs férje, szeretne gyermeket, de sosem engedhette meg magának, hogy otthon maradjon. Örökbe fogadott egy cigány kisgyereket. Évekkel később elhívtuk az irodába bemutatni a kollégáknak, akkor tizenhat éves volt a lány, és három nyelven beszélt.
„Segítettünk abban, hogy megváltozzanak életek. Visszaadtuk az emberek hitét, hogy attól még, hogy valaki nő és gyerekei vannak, képes nagyon nagy teljesítményekre.”
Arról, hogy milyen újításai voltak mint vezetőnek, hogyan motiválta a kollégáit, milyen volt mentornak, és hogy mit jelentett a Ránky családban a nagymama mondása, hogy „Miért, pofon vág?”, a májusi Forbesban olvashatsz. Lapozz bele a magazinba!
