Az ukrajnai háború és általában véve a háborúk körüli központi aggodalmat az életveszélynek kitett és az otthonaikat elhagyni kényszerülő emberek biztonsága okozza. Amit azonban máris sokan felvetettek – a háború másodlagos következményeként –, az a konfliktusos területek és környezetük súlyos károsodása.
A háborús és emberiesség elleni bűncselekményekkel kapcsolatos vádak mellett – amelyeket a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) ügyésze emel Oroszország ellen, az ukrajnai invázió kapcsán – a jogvédők és szakértők felszólítják az ICC-t, hogy vizsgálja meg azokat a vádakat is, amelyek az invázió hosszú távú környezeti kárával kapcsolatosak.
Az ICC-n keresztül vádat emelhetnek az oroszok ellen, ha „széles körben elterjedt, hosszú távú és súlyos” környezeti kárt okoztak, vagy azokért felelősek.
A jelentések azt mutatják, hogy
- az orosz invázió bizony hosszan tartó levegő-, víz- és talajszennyezést okoz;
- nukleáris szennyeződés és az azt követő egészségügyi kockázatok veszélye fenyeget, a nukleáris telephelyek megzavarása miatt;
- eltereli az erőforrásokat a sürgős globális éghajlat-változási erőfeszítéstől, áthelyeződik a fókusz és a kármentés felé fordul a figyelem.
Jelenleg négy Genfi Egyezmény és három Kiegészítő Jegyzőkönyv szabályozza a fegyveres konfliktusok során folytatott magatartást, amelyeket háborús szabályoknak is neveznek. Az eredeti genfi egyezmény – amely idén ünnepli 70. évfordulóját – nem tartalmaz kifejezett említést a természeti környezetről.
A hadipar szénlábnyoma
Számos példa volt már a konfliktusok nyomán megmaradt környezeti pusztításra. Például az Agent Orange – nagy hatékonyságú defoliáns vegyszer – használata az Egyesült Államok részéről Délkelet-Ázsiában, ahol a vietnámi erőket elrejtő lombozat „lehullajtására” és eltávolítására vetették be. Míg a végső célpont a vietnámi csapatok voltak, a környezet helyrehozhatatlanul károsodott ennek következtében.
Más esetekben szándékosan okoztak „túlzott” károkat, hogy gyengítsék a lakosság hozzáférését a létfontosságú erőforrásokhoz – energia, élelem – a konfliktust követően is.
Ezeket nevezi a hadi irodalom a „felperzselt föld” stratégiának, ilyen volt például, amikor az iraki erők felgyújtották Kuvait olajtartalékait az öbölháború során, destabilizálva ezzel a gazdaságát.
A pusztító és a környezetszennyezői konfliktusok fizikai útja mellett a katonai akcióknak is csillagászati a szénlábnyoma. A katonai járművek nagyrészt fosszilis tüzelőanyagokkal működnek. Az Egyesült Államok, amely a világ legnagyobb hadseregével rendelkezik – évente 601 milliárd dollárt fordít védelmi kiadásaira, és több mint 25 ezer nehézgépet üzemeltet, beleértve a tankokat, repülőgépeket és tengeralattjárókat –, szénlábnyoma nagyobb, mint számos nemzeté.
Salátatörvény
A károkozás magas küszöbértéke és a homályos előírások miatt – amelyeket az ügyek minősítéséhez kell – nehéz ítéletet hozni a háború által okozott környezetszennyezés kapcsán.
Ez úgy érvényesül, hogy a széles körben elterjedt, hosszú távú és súlyos károknak
- „több 100 négyzetkilométernél” nagyobb területet kell érinteniük,
- tovább kell tartaniuk „néhány hónapnál”
- és – az ENSZ-szabvány szerint – „jelentős zavart” kell okozniuk.
Az I. Kiegészítő Jegyzőkönyv e szabványok módosítása szerint a küszöbértéket „egy egész régióra” emelik, amelynek érintettnek kell lennie, „több évtizedig” tartó károkat kell okoznia és „ezrek haláláért és egészségkárosodásáért” lehet felelőssé tenni.
A vietnámi háborút követően a törvényben két jelentős fejlemény történt.
- Az első a környezetmódosítási technikák katonai vagy bármilyen más ellenséges használatának tilalmáról szóló ENMOD-egyezmény elfogadása volt, amely megtiltja a környezetet megváltoztató technikák ellenséges alkalmazását, amelyek „széles körben elterjedt, hosszan tartó vagy súlyos hatásokkal járnak”.
- A második olyan rendelkezések beillesztése volt az I. Kiegészítő Jegyzőkönyvbe (API), amelyek tiltják azokat a módszereket vagy eszközöket, amelyek háborúban való használata várhatóan „széles körű, hosszú távú és súlyos károkat okoznak a természeti környezetben”.
Mindkét szerződés esetén nagyon magasan van a léc, hogy a tilalmakat megszegjék. Az utóbbi idők „egyetlen” környezeti pusztítása – amelyről úgy ítélték meg, hogy ilyen magas küszöböt teljesített – az 1991-es öbölháború során kivonuló iraki erők által felgyújtott kuvaiti olajmezők esetén volt.
Sem az ENMOD, sem az API nem határozta meg, hogy a rendelkezések megsértése háborús bűnnek minősül. Ez csak 2002-ben történt meg, amikor hatályba lépett a Nemzetközi Büntetőbíróságot létrehozó Római Statútum. E szerint háborús bűnnek számít, ha szándékosan „széles körû, hosszú távú és súlyos károkat okozunk a természeti környezetben, amely nyilvánvalóan túlzott mértékű lenne” a megszerzett katonai előnyhöz képest.
A fogalmakat a Római Statútum nem határozza meg, az „egyértelműen túlzó” kifejezés pedig szubjektív és bevezeti az arányosság problémáját.
Környezetvédők, szakértők és tudósok azért lobbiznak a Nemzetközi Büntetőbíróságnál, hogy fogadja el az „ökocid” fogalmának pontosabb büntetőjogi meghatározását – az általuk okozott széleskörű és súlyos környezeti károk tudatában elkövetett jogellenes cselekményeket –, hogy a népirtás vagy a háborús bűnök mellett szintúgy büntetendő bűncselekményként kezeljék.
Ez azonban nem biztos, hogy hasznos Ukrajna és Oroszország esetében. Míg mindkét nemzet, sok más, korábban a Szovjetunióban élő nemzettel együtt rendelkezik nemzeti törvényekkel az ökocidok ellen, egyik ország sem része a Római Statútumnak – amely az ICC joghatóságát adja.
Óriási haszna lenne egy új nemzetközi megállapodásnak, amely egyensúlyban tartja a környezetvédelem érdekeit és tiszteletben tartja a fegyveres konfliktusokra vonatkozó törvényeket.
Háborúgenerátor: fosszilis tüzelőanyag
Érdemes megfontolni azt a gondolatot Carroll Muffettől, a Nemzetközi Környezetjogi Központ elnök-vezérigazgatójától, miszerint az a minőség, ahogy a fosszilis üzemanyagot és tüzelőanyagokat ebben a háborúban fegyvertényezővé tették, jól mutatja a fosszilis tüzelőanyagok és az erőszak közötti relevanciát.
„Az a mód, ahogyan a fosszilis tüzelőanyagokat fegyverezték ebben az invázióban, mind az orosz hadsereg finanszírozására, mind pedig Putyin implicit fenyegetéseként, hogy megfélemlítse az Ukrajna segítségére sietni kívánó európai országokat, valóban éles emlékeztető a fosszilis tüzelőanyagok és az erőszak közötti átható kereszteződésekre.”
Kapcsolódó cikk a Forbes.hu-n:
Forrás: Insider. Borítókép: egy kanadai tüntetés Ukrajna mellett. Fotó: Cody West // Unsplash
