Ha valaki azt hiszi, hogy a fintech az valami új őrület, és hogy az iparág magyar szereplői legfeljebb kullognak a nemzetközi élvonal után, annak egy céges sztorit mindenképpen érdemes megismernie, és ez a Dorsumé. Kő Róbert és csapata 23 éve építkezik.
Az egyik haver legénylakásában, a Nagyvárad téren, hokedliken összerakott gépeken értékpapírszoftvert fejleszteni 1996-ban, ha nem is volt tipikus, de valószínűleg nem is egyedülálló próbálkozás. A kilencvenes évek elején, közepén pezsgett az újonnan megnyitott budapesti tőzsde, tucatjával szaporodtak a kisebb-nagyobb brókercégek, cseperedett a tőkepiac, kisbefektetők tömegeit vonzották az állampapírok és a frissen tőzsdére vitt társaságok részvényei. Gyűltek a számlák, sokasodtak a tranzakciók, hiányzott viszont a profi nyilvántartás. A kis magyar brókercégeknél nem voltak meg a megfelelő értékpapírszoftverek, olyan szavakat meg végképp nem emlegetett senki, hogy startup meg fintech.
Abban a bizonyos legénylakásban hat huszonéves srác mégis egy mai fogalmainkkal fintech startupot gründolt, és ebben nem is az volt a mutatvány, hogy felismerték az értékpapírinformatikában tátongó nagy űrt, hanem hogy ma is ők töltik be.
A Dorsum Zrt. indulásáról írtuk ezeket a sorokat a novemberi Forbesban – Kő Róbert és csapata ugyanis 23 éve kezdett el építkezni. Mára egy 4 milliárd forintos árbevételű, a régióban több leányvállalattal rendelkező értékpapírinformatikai vállalkozásról beszélünk, amely egyértelműen uralja a hazai piacot, és évekkel ezelőtt nemzetközi terjeszkedésbe is fogott.
- Miért nem tudott a Dorsum mellett igazából senki tartósan labdába rúgni a magyar piacon?
- Mi volt a Dorsum versenyelőnye a külföldi szoftvercégekhez képest?
- Miért mondja azt Kő Róbert, hogy a legjobb iskolájuk az OTP volt?
- Mit csinált, amikor elnyerték az OTP-s megbízást?
- Hogyan próbálják megtalálni és megtartani a legjobb embereket?
- Miért mondtak nemet egy svájci felvásárlási ajánlatra?
- Miért pont a Michelin-csillagos Costes Downtownban tartja Kő Róbert szinte minden üzleti reggelijét és találkozóját?
Ezeket a kérdéseket boncolgatjuk a Dorsumról és Kő Róbertről írt cégportrénkban, amelyből mellékesen az is kiderül, hogy mi köze van egymáshoz az értékpapírinformatikának és a csúcsgasztronómiának, és hogy miért pont ebbe a cégbe feketettek mintegy 3 milliárd forintot a Sziget eladása után Gerendai Károly és tulajdonostársai.
A válaszok és a teljes cikk a novemberi Forbesban olvasható el, címlapon Zwack Sándorral és az Unicum történetével. Lapozz bele a magazinba!
