Tizenhat év után nem egy ideológia, hanem a működőképesség hiánya döntötte meg Orbán Viktor rendszerét – állítja a Wall Street Journal szerzője. A magyar miniszterelnök politikai pályája egyszerre volt globális jelenség és tudatosan felépített konfliktusstratégia, amely végül saját korlátaiba ütközött.
A magyar politika ritkán számít igazán a külvilágnak, kezdi véleménycikkét a Wall Street Journalban Walter Russel Mead, de Magyar Péter Tisza pártjának földcsuszamlásszerű győzelme most kivétel. Miközben Vlagyimir Putyin és Steve Bannon borúlátó, Ursula von der Leyen és Volodimir Zelenszkij fellélegezhet. „A 21. század egyik legkülönlegesebb politikai pályafutása a végéhez közeledik.”
Szeressék vagy gyűlöljék, Orbán Viktor azon kevés vezetők közé tartozott, akik súlyukon felül játszottak – írja a konzervatív irányultságú agytröszt, a Hudson Institute stratégája. Egy 9,5 milliós, gazdaságilag közepesen teljesítő országból kiindulva vált egyszerre az amerikai jobboldali populista körök hősévé és az európai hatalmi politika meghatározó szereplőjévé. „Még vereségében is uralta a címlapokat – olyan politikussá vált, aki bukásakor is nagyobb figyelmet generált, mint globális geopolitikai konfliktusok.”
