Orbán Krisztián közgazdász a Forbes lapbemutató eseményén Magyarország geopolitikai helyzetéről beszélt.
A májusi lapszámot bemutató esemény, a Forbes Kilövés vendége többek között Orbán Krisztián közgazdász, az Oriens vállalatcsoport tulajdonosa volt.
„Putyin eldöntötte, hogy nem lehet öt-tíz évig húzni”
„Azt szoktam mondani, hogy ha visszagondolunk az elmúlt 200 évre, azok a magyar emberek, akikre büszkék vagyunk, Deák Ferenc kivételével egyikük sem politikus. (…) Valamilyen érdekes kiválasztódási folyamat van a magyar kultúrában, ami nem teszi vonzóvá azt, hogy hosszú távon érdemesnek tűnő emberek kerüljenek hatalomra” – kezdte a beszélgetést a közgazdász, aki az eseményen az elemzői szerepben vett részt.
Két évvel ezelőtt a Forbes színpadán azt mondta, hogy Kína az Egyesült Államok ellenpólusává fog válni, Magyarország pedig nem engedheti meg magának, hogy ne válasszon oldalt. „Akkor arra gondoltam, hogy ez egy öt-tíz éves folyamat lesz, amire mindenki szembesül azzal Európában, hogy nem megy az egyensúlyozás.
Vlagyimir Putyin eldöntötte nekünk, hogy nem lehet öt-tíz évig húzni.
A magyar kormány márpedig most sem dönt, hanem beáll a két oldal közé és középen marad.”
Orbán Krisztiánnal Galambos Márton, a Forbes főszerkesztője beszélgetett. Fotó: Fekete Csaba (6 kép)
Európa lehet a rés a pajzson
Orbán Krisztián szerint a keleti nyitás nem vitte előrébb az országot. Kínának Magyarország az előnyös földrajzi elhelyezkedésén felül mást nem tud nyújtani. „Van ez a vízió, hogy ki lehetne használni azt, hogy Európa keleti felén vagyunk, a délről jövő szárazföldről érkező forgalom az szükségszerűen rajtunk keresztül megy. Ebből pedig meg lehet próbálni valamilyen magasabb hozzáadott értékű tevékenységet lecsapni Magyarországon.
Ne felejtsük el, a politikus mindig álmokat próbál árulni, és kellően hosszú távon derül ki csak az, hogy ez bejön-e vagy sem.”
Kína szempontjából az volt a nagy kérdés, hogy az amerikai-kínai szembenállásban van-e valahol rés a pajzson. „Kína azt gondolta, hogy alapvetően Európa lehetne a rés. Az volt az eredeti elképzelés az orosz-ukrán háború előtt, hogy megpróbálják valahogyan Európán keresztül megszerezni azokat a technológiákat, amiket nem szerezhettek meg az Egyesült Államokon keresztül. Az óriási változást az ukrán háború hozta. Ugyanis az európaiaknak volt egy hete, amikor Kijev körül voltak az orosz csapatok, hogy belegondoljanak abba: Uramisten, ha elfoglalják Ukrajnát, akkor ki állítja meg őket? Európa képes-e megvédeni önmagát?”
Orbán szerint a válasz egyszerű: nem képes.
„Az amerikai védőernyőnek való kiszolgáltatottság hirtelen itt zsigeri szinten megjelent.
Ez a kiszolgáltatottság afelé nyomta európaiakat, hogy sorakozzanak fel az Egyesült Államok mellé. Kína kapcsán is, mert ez az ára annak, hogy Ukrajnában az amerikaiak teljes elánnal beleálljanak.”
Az országnak szüksége van az Európai Unióra
Orbán szerint a két pólus közötti ingázás amiatt is veszélyes, mert az elmúlt tíz év magyarországi fejlesztéseinek óriási része EU-s pénzből valósult meg. „Az országnak nyilvánvalóan szüksége van erre. Ez az egyes állítás. A kettes állítás az az, hogy önmagában a rezsimnek szüksége van arra, hogy ne csak az EU-tól kapjon pénzt. Ha csak az EU az egyetlen gazdasági csatornája, az egyetlen forrása, akkor bajban van. Könnyen irányíthatóvá válik és nagyon könnyen állíthatják ultimátum elé.”
Emiatt más helyekről keres a kormány forrást a közgazdász szerint, legyen szó anyagi vagy politikai forrásról.
Ilyen szempontból fontosak az olyan kísérletek, mint Ferenc pápa előző heti látogatása.
Ez Magyarországot konzervatívként és keresztényként legitimizálja az európai konzervatív keresztény mozgalmak előtt.
Az uniós kiszolgáltatottság elkerülése érdekében ragaszkodik tehát a kormány a kínai és orosz kapcsolatokhoz. „Van az a pont, amikor fel kell tenni azt a kérdést, hogy a rezsim érdeke mennyi ideig egyezik meg az ország érdekeivel. (…) A kérdés az az, mi a költsége ezen csatornák fenntartásának? Mikor vezet oda, hogy teljesen reménytelenné váljon az EU-pénzek megszerzése? És eközben valójában kapunk-e kínai és orosz forrásokat, érkeznek ezek?” Példának hozza a debreceni akkumulátorgyárat, a beruházásnál szerinte nagyon nehéz megállapítani, van-e bármilyen valós előnye belőle Magyarországnak.
Borítókép: Fekete Csaba
