A szakértők többsége egyetért abban, hogy a fillérekért lefoglalható fapados repülőjegyek korszakának vége. Részvényelemző vendégszerzőnk írása következik arról, hogy pontosan miért.
Nemrég a Strandbüfé infláció című podcastunkban kollégáim számos példán keresztül tárgyalták, hogyan drágultak egyes termékek és szolgáltatások részben a magasabb fogyasztói igényekre is hivatkozva: említhetnénk a hazai strandbüfék hamburgereit vagy az osztrák sípályák koktéljait.
Van azonban egy üdítő példa is. Nemhogy drágulással, inkább árcsökkenéssel lehetett szembesülni a repülőjegyek foglalása során. Manapság nem ritkák az 5-10 eurós jegyek sem, ami nem csupán a pandémia szüleménye. A fokozódó verseny közepette a 2010-es évek közepétől fogva
elsősorban Európában a piaci szereplők teljesen kifacsarták egymást a részesedés növelése érdekében, a túlkínálat pedig az utazók malmára hajtotta a vizet.
Ezért jön drágulás
Naiv dolog lenne ugyanakkor azt feltételezni, hogy a jövőben is velünk maradnak az extrém olcsó, hazai busz és vonatjegyek árával vetekedő repülőjegyek. A repülés bizony tartósan megdrágulhat, ezt pedig több faktor is magyarázhatja.
- Az egyre feszesebb munkaerőpiac miatt bérnyomással kell megküzdenie a szektornak.
- Eközben, részben szabályozói nyomásra, az infrastruktúra használata is jó eséllyel drágulni fog.
- És egyre valószínűbbnek tűnik az is, hogy a finanszírozási költségek növekednek, a jegybankok az elszálló infláció visszaszorítása érdekében szigoríthatnak: eszközvásárlási programjukat leállíthatják, vagy – kimondani is furcsa – kamatot emelhetnek.
- Negyedik tényező lehet az olajárak emelkedése, amelyre egyre vadabb, hordónkénti 100-200 dolláros becslések érkeztek.
Ezt a négy tényezőt azt hiszem, felesleges lenne túlmagyarázni, talán triviális is egyben. Van azonban egy ötödik tényező, amivel érdemes foglalkozni. Az üzleti utasok száma várhatóan egyhamar – de az is lehet, hogy soha – nem fog visszatérni a válság előtti szintre, ez pedig a légitársaságok üzleti modelljét és árazását jelentősen megváltoztathatja.
Bár nehéz pontos adatok hiányában mérni az üzleti utasok részarányát a teljes utazóközönségen belül, iparági elemzések becslései alapján nagyjából 25 százalék körül lehet ez a mutató. Márpedig a légitársaságok profitjának nagyjából 75 százalékát ezek az utasok tették ki a pandémiát megelőzően.
Így nem meglepő, hogy az interkontinentális járatokat üzemeltető hagyományos társaságok gyakorlatilag térden állva könyörögnek a korlátozások teljes feloldásáért. (Hogy a tengerentúli, kimagasló profitabilitású járatoknak mekkora szerepe van, jól mutatja például a Lufthansa esete, ahol például ezekből tartották fenn EU-n belül vesztességgel működő, a diszkont légitársasággokkal a versenyt nehezen bíró leányt, az Eurowingset.)
Fotó: pxfuel.com
Üzleti utasok nélkül flottaleépítés is jöhet
A fogyasztók folyamatosan változó preferenciái ugyanakkor nagyban hozzájárulhatnak ahhoz a későbbiekben, hogy globálisan a légitársaságok profitabilitása normalizálódjon az üzleti utasok hiánya ellenére is. Ismét visszautalva a podcastban elhangzottakra,
a felgyülemlett kereslet miatt a turisztikai célú utasok kevésbé lesznek árérzékenyek, mint korábban.
Jelenleg ugyanis világszerte óriási pénzbőség alakult ki, brutális fiskális és monetáris lazítás vette kezdetét tavaly márciusban. Az életünket jelentősen befolyásoló közösségi médiából ömlik az impulzus, ami arra buzdítja a fogyasztókat, hogy minél többet utazzanak és élvezzék az életet, a vágy- és élményvadászat a legfontosabb mozgatórugó lehet a jövőben, és ebből a légitársaságok is hasznot húzhatnak.
A business class jegyek négy-ötször, míg a prémium economy jegyek két-háromszor voltak drágábbak átlagosan, mint az úgynevezett normál economy ülések, azaz a turista osztály helyei. Ha tartósan visszaesik az üzleti utasok kereslete, márpedig ennek igen magas jelenleg a valószínűsége, akkor meglátásom szerint racionálisan a cégek egyrészt csökkenthetik a járatok számát olyan desztinációk között, ahol eddig is kifejezetten nagy volt az üzleti utasok részaránya, másrészt a flotta egy meglévő részét akár tartósan is leépíthetik.
Végül, de nem utolsó sorban pedig azt sem lehet kizárni, hogy a cégek kevesebb gépet fognak a jövőben rendelni. A megváltozó szokások hosszabb távon egyes cégeknél jelentős változáshoz is vezethetnek a profitabilitás érdekében.
Elképzelhető tehát, hogy többek között az American Airlines, a Delta Airlines, a British Airways vagy a Lufthansa is jóval nagyobb hangsúlyt fog fektetni a jövőben a turisztikai célú utasok bevonzására. Az üzleti utasok hiányából fakadó keresletvisszaesés miatt a kabinok átalakulhatnak, melynek köszönhetően
a „business class” ülések száma tucatnyi gépen lecsökkenhet, akár teljesen el is tűnhet.
Ezeket az úgynevezett prémium economy osztály pótolhatná, melyek azonban kevésbé jövedelmezőek a businesshez képest. Erre akkor nyílhat lehetőség, ha az utasok egy része, akik kevésbé árérzékenyek a felhalmozott megtakarításaik miatt, a nagyobb kényelem érdekében megfizetik majd a magasabb viteldíjat.
A költséghatékony flották járhatnak jól
Véleményem szerint jelenleg minden folyamat abba az irányba mutat, hogy az utazási korlátozások teljes feloldása, majd a kereslet normalizálódása után jelentős jegyáremelkedésre lehet felkészülni világszerte, melyet a felgyülemlett kereslet mellett az elmúlt évekre jellemző drasztikusan megváltozó fogyasztói szokások, valamint a szektort általánosan érintő brutális költséginfláció magyarázhat.
Egyelőre nehéz lenne megfejteni, hogy kik lesznek a nyertesei az iparági átalakulásnak, mivel a profitabilitás a bevételek felrobbanása ellenére, de az elszálló költségeknek köszönhetően lassabban térhet majd magához.
Mindenesetre, ha tétet kellene tenni, azt mondanám, hogy nagy valószínűséggel jól teljesíthetnek majd a modern flottát üzemeltető költséghatékony társaságok, míg az idős flottával rendelkező hagyományos társaságoknak komoly fejtörést okozhat majd az átszervezés, és az újrapozicionálás.
Bukta Gábor
részvényelemző, Concorde Értékpapír Zrt.
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a szerkesztőség tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.
Borítókép: Gary Lopater / Unsplash
