Népi motívumokkal díszített tűzzománc tárgyakkal kezdődött az osztrák Freywille manufaktúra története, legkelendőbb mai ékszereiket Monet, Klimt, Mucha, Hundertwasser és Van Gogh festményei ihlették. Dr. Wille, a hetvenéves cég csaknem nyolcvanéves tulajdonosa megküzdött már Putyin embereivel is, március közepén pedig be kellett zárnia boltjait a világjárvány miatt, így pillanatnyilag csak az online eladásokban bízhatnak. A Freywille szinte koronamentes sztorija az áprilisi Forbesban!
Az 1950-es évek elején ritkaság volt a szép ékszer Bécsben, márpedig a rengeteg német turista erősen keresleti piacot alakított ki. Michaela Frey zománcművész a Mariahilf negyedben kezdett népies, szecessziós motívumokkal díszített tűzzománc portékát – eleinte ékszerdobozkákat, virágos nyelű fésűket – készíteni, és ebben a piaci környezetben hamar felfuttatta az akkor még a nevét viselő cégét. Ráadásul a férje brit volt, így Michaela maga is sok időt töltött Angliában, és a londoni Harrods luxusáruház is hamar feladta nála az első rendelést, ezúttal már ékszerekre.
A gyermek Friedrich Wille ekkoriban még szüleivel és két bátyjával járta a múzeumokat, a családi nyaralásokat is mindig a művészet dominálta. Fiatalkorában, a 60-as években aztán gyakran töltötte a hétvégéket a Fertő tónál, egy részben magyar festőkből, dizájnerekből álló művészkolóniával lógott. Itt ismerkedett meg Michaela Freyjel is.
„Megkért, hogy segítsek a céget üzletileg rendbe rakni, gondoltam, két-három hónapot rászánok. Egy kicsivel tovább maradtam” – nevet Dr. Wille.
Maga pont úgy néz ki, mint Kossuth!
Dr. Willét (mert munkatársai csak így hívják) még február végén látogattuk meg az Orbital Strangers fotósaival a bécsi központban, ahol megérkezésünk után azonnal az íróasztala melletti falat szinte teljesen befedő térképhez vezet a fotósokkal. A térkép az egykori Osztrák–Magyar Monarchiát ábrázolja, a tulajdonos pedig rendkívül büszke rá, hogy a két ország ilyen szoros kapcsolatban volt, és szerinte ma is sok a közös dolgunk. „Aknay, maga pont úgy néz ki, mint Kossuth!” – kiált fel, a névjegyeinken kibogozva fotósunk, Aknay Csaba nevét.
Miközben órákat tud mesélni a cégéről, a művészetről és a festők gubancos magánéletéről, vissza-visszakanyarodik a történelemhez – legszívesebben talán Mária Teréziának és Sissi hercegnőnek készített volna ékszereket.
Míg induláskor Michaela még mindent kézzel festett, az 1970-es években a cégnél továbbfejlesztették a tűzzománctechnikát, és nemsokára komoly nemzetközi üzlethálózatban árulták a Frey névre átnevezett ékszermanufaktúra termékeit. Az ékszereknek sikerült bekerülniük az Hermès üzleteibe, Made in Austria felirattal, a dizájnt akkor még a divatház diktálta.
Az együttműködés harminc évig, 2009-ig tartott, ez alatt az idő alatt „volt esélyünk megtanulni, hogyan működik a luxusipar”.
Az első saját kollekció 1995-ben, a Claude Monet Foundationnal karöltve született meg: nem konkrét Monet-festmények részletei díszítenek, csak a festő művészetére jellemző motívumok, illetve apró képrészletek. Azóta készült Hunderwasser, Mucha, Klimt és Van Gogh művei alapján is ékszercsalád.
Arról, hogy a világban hol, milyen bonyodalmak és alkuk közepette tudott üzletet nyitni Dr. Wille és csapata, hogyan küzdött meg például Putyin embereivel, mennyi idő alatt készül el egy újabb dizájn, miként érinti a mostani helyzet a céget, illetve, hogy miért olyan elégedettek az Andrássy úti bolttal, az áprilisi Forbesban olvashatsz, amit már online is meg lehet vásárolni. Itt pedig belelapozhatsz a magazinba: