Csendben világhírű, 200 éves és magyar. Mi az?

Talán olvastad – mert még a Washington Post és a New York Times is lehozta –, hogy januári számunkat idő előtt vissza kellett hívni az újságárusoktól. A Hell Energy tulajdonosai kértek ideiglenes intézkedést […]

Bővebben

Nem hívunk olyan fellépőt, aki túl népszerű – vissza akarják hozni az igazi fesztiválérzést

Vértes János Benjámin, a Kolorádó egyik főszervezője mesélt Magyarország, ha nem is egyetlen, de kétségkívül legfontosabb butikfesztiváljáról. A juliannamajori cserkészparkkal nem indult zökkenőmentesen az együttműködés, mostanra viszont tökéletes lett az összhang a cserkészet és a kisfesztivál között. De miért nem hívnak véletlenül sem túl népszerű előadókat? Miért fontos, hogy még a telt házas napokon is legyen tíz pokrócnyi szabad terület, és mi az, amiben az Ozora verhetetlen?

„Nem abból jött a Kolorádó Fesztivál ötlete, hogy iszonyú sok fesztiválra járok, és azt gondoltam, hogy feltétlenül tudunk csinálni egy jobbat” – kezd bele a történetükbe Vértes János Benjámin, vagy ahogy a barátai hívják: Janó. Inkább a rendezvényszervezés know-how-ját ismerték, és azt tudták, hogy mi az, ami az ő bulijaikon működik, szemben a nagy fesztiválokkal.

Csete Manek Gábor, a Kolorádó másik főszervezője ugyanis több vendéglátóhelyet is üzemeltet Budapesten, és volt egy Kolor nevű kultúrközpont, amelyben Janó is érdekelt volt. Kevesen tudják, de innen ered a Kolorádó neve. A közösségszervezés már itt elkezdődött: különleges helyszínekre, lovardába, kőfejtőbe szerveztek több mint ezer fős bulikat Külkolor címen, ahol mindig a közeg határozta meg a tematikát. A lovardában például bőrből volt a karszalag, amibe bele voltak égetve a szükséges információk.

Vértes Janó és Csete Manek Gábor, a Kolorádó két főszervezője. Fotó: Szemerey Bence

A Kolorádónál két fő szempontjuk volt: legyen valami nagyon szép, erdős helyen, és tartson minimum két napig, mert az emberek sokkal jobban buknak a fesztiválokra, mint a sima bulikra. Számításaik beváltak, rengetegen igazolták vissza Facebookon az eseményt, így végül a 2016 júniusában megrendezett első Kolorádó három naposra nyúlt, négy helyszínnel. „Mindenfajta hirdetés nélkül elért egymillió embert, ami azért érdekes, mert a mostani eseményünk, úgy, hogy több százezer forintot költünk hirdetésre, ennek kábé az ötödét teljesíti. Nagy-nagy szerencsénk volt ezzel a starttal, mert általában, ha valaki kitalálja, hogy csinál egy fesztivált, az első pár év főleg a befektetésről szól. Nagyon ritkán nyereséges egy fesztivál már az elején. Mi sem vagyunk, de legalább az első év finanszírozta önmagát.”

Ez azért is nagy szó, mert a nagyjából hasraütés-szerűen meghatározott négyezer forintos bérletárak messze elmaradtak bármelyik másik magyar fesztivál árai mögött.

„Egyébként ez egy hiba volt az elején, mert onnantól kezdve pofátlannak éreztük volna minden évben duplázni. Mindig csak egy ilyen 50-60 százalékkal emeltünk, és ezzel lassan jutottunk el a normális szintre.

Most tartunk ott, hogy úgy megyünk neki a negyedik évnek, hogy ez lesz az első gazdaságilag sikeres fesztiválunk… Remélhetőleg. Sokkal jobbak a jegyeladásaink, mint eddig, a lineup is jobb, mint valaha, ugyanakkor nem került sokkal többe, mint tavaly, csak tíz százalékkal költöttünk többet” – mondta Janó a Forbesnak a fesztivál előtt.

Várakozásaik azonban nem teljesültek. Az idei Kolorádó sem tudott gazdaságilag sikeres lenni, amiért a fesztivál szervezői elsősorban az időjárást okolják: a Kolorádó három fő napjából kettőn is vihar volt Budapesten. Janóék napi ötszáz el nem adott napijegyre teszik a kedvezőtlen időjárás hatását, amihez hozzáadódik a fogyasztáskiesés, amit a kora este hazamenekülő közönség okozott. A szervezők szerint azonban a fesztivál értéke a veszteségektől függetlenül folyamatosan nő, amit elsősorban a később beszálló tulajdonostársak tudnak fedezni.

Fotó: Csenki Bianka

A költségvetés az első évhez képest megnégyszereződött, a következő évre várhatóan már százmilliós* nagyságrendű lesz, amelynek harmincöt százaléka megy majd fellépőkre, húsz százaléka szervezői munkafolyamatokra, harminc százaléka infrastruktúrára, amely tartalmazza többek között a helyszínbérletet, a hangosítást, az áram kialakítását, a beléptetést, a biztonságot és a designt is, illetve öt-öt százaléka marketingre, irodai költségekre és jogdíjakra, engedélyeztetési folyamatokra. A négy év alatt a helyszínek száma is megduplázódott, a három tagú szervezői gárda pedig tizenkét fősre nőtt.

Ezért jársz fesztiválozni

A Kolorádó fejlődne még infrastruktúrában, lineupban, dekorban, de nem akar tömegrendezvénnyé válni. „Mi úgy vagyunk vele, hogy nálunk már akkor telt ház van, amikor még bőven találsz a mezőn egy tíz pokrócnyi területet.” A szervezők szerint ugyanis, az emberek eredetileg azért szeretnek fesztiválra járni, mert ott jobban le tudják vetkőzni a gátlásaikat, sokkal nagyobbat buliznak, mint máskor. Ehhez pedig szerintük elengedhetetlen a szabad tér és a közösségi érzés, ami egy nagy fesztiválon nem megvalósítható.

Európában ez a régi-új irányzat már évekkel ezelőtt megvetette a lábát. „Külföldön butikfesztiválnak nevezik az ilyen jellegű 20 ezer fő alatti fesztiválokat. Ez egy népszerű formátum, pontosan azért, mert visszahozza a fesztiválozás alapértékeit. És az az igazság, hogy Magyarországon ezt gyakorlatilag csak mi képviseljük szerintem egy szint felett.” – mondja Janó – „Berlin környékén Dunát lehet rekeszteni a hozzánk hasonló kis-közepes méretű, nagyon hangulatos fesztiválokkal. A fő különbség az, hogy ott 150 euró a belépő, ami pont elég ahhoz, hogy baromi szépen megcsinálják.”

A Bánkitó Fesztivál egyik főszervezője, Lukács Áron szerint nincs jelenleg ilyen fesztivál Magyarországon. Szerinte a butikfesztivál definíciójához hozzátartozik az is, hogy színvonalas vendéglátást biztosít, amellett hogy saját, izgalmas kultúrát teremt. „Persze a Kolorádón és a Bánkitón sem halnak éhen a fesztiválozók”, Áron mégis inkább azoknak a kisfesztiváloknak a kategóriájába sorolja őket, amelyek egyre szélesebb közönséget szólítanak meg. A Művészetek Völgyét és az UbikEklektiket említi még, amelyeknek szintén fontos jellemzőjük, hogy legerősebb vonzerejük a közösségi élmény, nem pedig a lineup.

Fotó: Szemerey Bence

Áron külön kiemeli a fesztiválszervezők pozíciójukból fakadó véleményvezéri szerepét: a szervezők a programok összeállításával befolyásolják a fesztiválozók ízlését, hatással vannak a véleményükre, ezért nagyon fontosnak tartja a civil kezdeményezések, a színházi előadások és a kortárs képzőművészet megjelenítését a kis fesztiválokon. Tapasztalatai szerint a Kolorádó a kezdetektől foglalkozik társadalmi felelősségvállalással, ami mellett szintén plusz pont, hogy képes a folyamatos fejlődésre. Ugyanakkor Áron szerint is lényeges, hogy a fesztivál ne veszítse el az emberközeliségét, mivel csak ebben a pozíciójában képes érdemben reflektálni a külvilág történéseire.

Janó szerint amellett, hogy ügyelnek arra, hogy ne váljon frusztrálóvá a tömeg, azt is igyekeznek szem előtt tartani, hogy ne híguljon fel a fesztivál közönsége: a céljuk, hogy olyan emberek jöjjenek össze, akik jól érzik magukat együtt. Ezért „véletlenül sem választanak olyan fellépőt, aki esetleg túl népszerű”, illetve költenek ugyan online hirdetésekre, de nem végtelen keretből. A fesztiválnak már az első években kialakult egy két-háromezer fős törzsközönsége. Ráadásul a sajtó is rengeteget ír a Kolorádóról – évente nagyjából száz cikk jelenik meg a fesztiválról –, így nem kell hatalmas összegeket fordítaniuk marketing célokra.

A Kolorádó közönsége ennek ellenére nem homogén: tág például a résztvevők életkora, a gimisektől a középkorúakig mindenki megtalálható a fesztiválon, ez mégsem okoz problémát. „Nem nagyon hallom azt, hogy milyen sok vén fasz van, de azt sem, hogy ez egy gyererkfesztivál. Igazából az idősebbek inkább a technóra jönnek, a fiatalok meg az élőzenére – aztán hajnalban ugyanúgy ott vannak a technón” – meséli Janó.

A külföldiek aránya is egyre növekszik, idén a fesztiválozók 20-25 százalékát teszik ki. A szervezők becslése szerint körülbelül a felük érkezik valóban külföldről, a többiek Magyarországon élnek. Janó szerint a jelenlétük alapvetően jó hatással van a Kolorádóra, mivel nyaralásként tekintenek az eseményre, ráadásul az anyagi helyzetük is jobb, így még inkább ki tudják élvezni a fesztivált.

Egy pesti fesztivál dilemmái

A fellépők leszerződtetésével már kicsit több a probléma: alapvetően a kommunikáció is sokkal nyersebb, mint más területeken, a menedzserek mellőznek mindenféle udvariasságot. Ráadásul az előadók gyakran hónapokig várják a jobb ajánlatokat, mielőtt visszajeleznek, mivel a külföldi fesztiváloktól nagyobb összegeket remélhetnek.

„Lineupban óriásit gurítani már nem lehet. Egyrészt olyan infláció van a fellépőknél, mint sehol máshol a világon: előfordul, hogy aki két éve még eljött volna ezer euróért, idén már csak 20 000-ért vállalná. Másrészt nem is szeretnénk, hogy ez számítson”

– jegyzi meg Janó. Fontosabbnak érzik, hogy egy olyan márkát hozzanak létre, aminek önmagában megvan a kellő vonzereje. Mellesleg ez már egész jól működik: a bérleteknek a fele idén már a lineup kihirdetése előtt elfogyott.

A másik sok kérdést felvető témakör a szponzoroké, mivel a Kolorádó közönsége alapvetően nem szereti a reklámokat, a fesztiválnak azonban szüksége van a szponzorbevételekre – ezek jelenleg a fesztivál költségeinek a 10-20 százalékát fedezik. „Nem annyira könnyű nekünk a szponzorokkal, meg nekik sem velünk, mert egy picit kicsik vagyunk ahhoz képest, amennyit kérünk” – mondja Janó. – „Vannak jól kidolgozott partneri kapcsolatok, amiknek tényleg van értelme, csak azok általában nagyobb energia- és pénzbefektetést igényelnek a szponzor részéről. Tulajdonképpen azt szeretnénk elérni, hogy elégedett szponzoraink legyenek, akik nem zavarják a közönséget, de érdemben támogatják a fesztivált.”

Cserkészbiznisz a budai hegyekben

Fotó: Szemerey Bence

A fesztivál fejlődéséhez az is szükséges, hogy a stáb hosszabb távon tudjon tervezni. Janó az Ozorát dobja be példaként, amit szerinte sokan a legjobb hazai fesztiválként tartanak számon. Az Ozora szervezői szerencsés helyzetben vannak, mert a sajátjuk a terület, így minden, amit építenek, az megmarad. A Kolorádó esetében a cserkészettel kötött tíz éves bérleti szerződés a biztosítéka annak, hogy a csapat hosszú távra tervezhet a juliannamajori cserkészparkban. „Velük tök jó a kapcsolat, anélkül nem is nagyon lehet. Ez kvázi mindennek az alapja” – teszi hozzá Janó.

Egyre több a cserkészettel a közös beruházás, tervben van például egy kilátó, idén pedig egy iskola épül négymillió forintból, amit felesben fizetnek. Ez egy fűthető rönkház lesz, ami a Kolorádó ideje alatt nappali helyszínként fog üzemelni.

Az együttműködés azért nem indult zökkenőmentesen. „Több körben udvaroltunk a cserkészetnek, hogy egyáltalán kapjunk egy esélyt: be kellett bizonyítanunk, hogy a Kolorádó alapértékei nem összeegyezthetetlenek az övéikkel, sőt, sok közös van bennük.” A harmonikus kapcsolat érdekében a cserkészeket a kezdetektől bevonták a fesztivál működtetésébe: kirándulásokat, számháborút szerveznek, illetve ők felelnek a hazai terep karbantartásért.

A környezet megóvása kiemelkedően fontos szempont a Kolorádón. A fesztivált direkt nyár elején szervezik, hogy a parknak legyen ideje regenerálódni. A műanyag tányérok helyett lebomló pálma és papír tálcákat használnak, éven túlnyúló repoharat vezettek be, a dohányosokat a belépéskor cigicsikk-gyűjtővel ruházzák fel, a szemetet pedig szelektíven gyűjtik. Szerencsére általában a fesztiválozók is veszik a lapot, vigyáznak a cserkészparkra. Fanninak, Janó feleségének a kedvenc sztorija tavalyról, hogy egy srác megállította a forgalmat, mert egy csiga kelt át az úton. Mindenki megállt, ő pedig falevéllel átsegítette a csigát az út túloldalára.

 

* A cikk eredeti verziójában tévesen az szerepelt, hogy milliárdos nagyságrendű lesz, a tévedésért az érintettek és az olvasók elnézését kérjük! 

 

"Minden értelmes ember önfejűnek tűnik időnként."