„Vlagyimir Putyin azt gondolja, Ukrajnában tényleg megmentőként várták, és virággal üdvözlik majd, amiért felszabadítja az embereket a neonácik uralma alól. Őrült elképzelése, hogy visszaállítja a nagy orosz birodalmat. Azt hitte, ez könnyű lesz, és még mindig nincs valódi információja a helyzetről, de biztos, hogy veszíteni fog” – mondja Kira Jarmis, Alekszej Navalnij szóvivője. Magyarul most megjelent, Zárka című regényében ugyan csak párszor említi Putyin nevét, ám a börtönről és nyomorúságról, szabadságról és rabságról szóló könyv erősen valóság alapú. Kira Magyarországon járt, találkoztunk vele.
„Akkor határoztam el, hogy könyvet fogok írni, amikor 2018-ban huszonöt napot kellett töltenem egy fogolytáborban. Azt gondoltam, ez a legrosszabb, ami történt velem. Aztán két évvel később ott voltam a repülőn, amikor a főnökömet, Alekszej Navalnijt megmérgezték, és akkor azt hittem, hogy rosszabb már nem lehet a világ. Szerencsére Alekszej felépült, visszatértünk Németországból Oroszországba – ám őt azonnal letartóztatták. Akkor megint azt éreztem, hogy ennél borzalmasabb dolog már nem eshet meg. Négy nappal később viszont engem is letartóztattak, és hét hónapot töltöttem házi őrizetben.
Én most külföldön élek, nem térhetek haza, Alekszej rács mögött, és a jövő héten várhatóan további tíz évvel fogják meghosszabbítani a börtönbüntetését újabb koholt vádakkal.
Az utóbbi pár évben annyiszor gondoltam, hogy rosszabb már nem lehet! De a háborúval kapcsolatban már optimista vagyok, az Putyin vesztét fogja okozni, így Oroszország és a saját jövőmet is fényesnek látom, és remélem, hamarosan visszatérhetek a hazámba.”
Kira Jarmis, a Kreml legnagyobb bírálójaként ismert Alekszej Navalnij 31 éves szóvivője mosolyog és rendületlenül mesél, az összes kérdésre optimistán válaszol. Bármilyen abszurdan is hangzik, az ukrajnai háború kitörése óta kevés pozitívabb impulzus ért, mint ennek a lényegében száműzetésben élő, ellehetetlenített, mégis hatalmas energiával küzdő fiatal, hosszú vörös hajú orosz nőnek a lelkesedése.
Kira Jarmis Budapesten. Fotó: Open Books
Összesen két napra jött Budapestre, hogy bemutassa első, magyarul Zárka címmel megjelent könyvét. Amikor az Open Books könyvkiadó meghívott a hivatalos könyvbemutatója előtti estére szervezett zártkörű koccintásra, még az is megfordult a fejemben, hogy a szerző maga nem lesz ott, csak koccintunk a tiszteletére. A helyszín is titkos volt: egy belvárosi bérház elegáns lakásétterme, a ház bejáratánál vártak, hogy útbaigazítsanak, merre is kell menni pontosan.
Börtön a börtönben
A mai Oroszországra jellemző információhiányt igazolja az a történet is, hogy nem lehet valójában tudni, Kira 2020-ban megjelent regényét betiltották-e otthon – annyira ellentmondásos hírek jelentek meg erről. Valójában három kiadást már megért Oroszországban, és el is fogyott, a szerző egy tavaly márciusi könyvvásáron mutatta volna be, ám miután korlátozták a mozgásszabadságát – szürreális módon arra hivatkozva, hogy a koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozó intézkedések megsértésével vett részt a Navalnij szabadon bocsátását követelő tüntetések szervezésében –, a könyvvásár szervezői is jobbnak látták, ha nem packáznak a hatóságokkal.
A regény valójában fikció, ám számos valóságos elemet tartalmaz a mai hatalomcentrikus putyini Oroszországról. Főhőse egy fiatal lány, Ánya, akit Moszkvában, egy korrupcióellenes tüntetésen a rendőrség őrizetbe vesz. A bíróság egy alig negyedórás tárgyaláson tíz nap elzárásra ítéli, a fogvatartási központba szállítják, ahol feltevése szerint csak huligánok és garázdák, szélhámosok és tolvajok ülnek. Ám legnagyobb meglepetésére a hármas számú cellában csupa hozzá hasonló fiatal nő raboskodik, akik olyan nevetségesen jelentéktelen kihágások miatt kerültek ide, mint például a jogosítvány nélküli vezetés. Az egyhangú börtönnapok végtelenül hosszúak, és a nők a szabadulásukat várva játszanak, álmodoznak, beszélgetnek, megosztva egymással látszólag hétköznapi életük olykor cseppet sem hétköznapi titkait. A fogvatartási központ szigorú szabályok szerint berendezett, zárt és fülledt világ, ahol azonban az egész addigi életét, kisvárosi gyermekkorát, lázadó kamaszéveit, kollégiumi barátságait és zűrös szerelmeit felidéző Ánya körül különös és hátborzongató dolgok kezdenek történni. Csak rajta áll, hogy kiderítse: mindez valóság, vagy csupán a zaklatott képzelete szüleménye.
Kiadó: Open Books
A putyinista média persze azonnal drog- és LMBTQ-propagandának bélyegezte a Zárkát, a siker láttán pedig az állam többször is a regény betiltásával fenyegetőzött.
„Bármelyik pillanatban megtörténhet, hogy szélsőségesnek nyilvánítanak, ahogyan ezt nemrég Alekszejjel is megtették, és ebben az esetben pedig betilthatják a könyvemet is” – magyarázza Kira.
A szélsőségességről szóló orosz törvény 2002-ben lépett életbe. Azóta többször módosították, egyre több ember és szervezet ellen alkalmazzák: például vallási csoportok, szatirikus videók és bibliafordítások esetében, tavaly pedig a Navalnij és nyolc aktivistatársa ellen is, mert a vád szerint korrupcióellenes szervezete, a Korrupcióellenes Küzdelem Alapítvány megalapításával szélsőséges közösséget hozott létre és irányított.
Kira ma is folyamatos kapcsolatban van Navalnijjal, aki teljesen elszigetelten a világtól tölti napjait egy cellában körülbelül húsz másik elítélttel, akik azt az utasítást kapták, hogy állandóan némán kövessék az ellenzéki politikust. „Börtön a börtönben – hatalmas pszichológiai teher van rajta, de jól van, erős és optimista” – meséli Kira.
Navalnijt két és fél évre ítélték, azzal a magyarázattal, hogy korábbi ideiglenes szabadlábra helyezésének feltételeit megszegte. Akkor tartóztatták le, amikor a novicsokmérgezése utáni több hónapos lábadozása után visszatért Németországból Moszkvába. Hívei a vnukovói reptéren várták, ám a gépet útközben átirányították a majdnem 60 kilométerrel odébb található seremetyjevói repülőtérre, a hivatalos indoklás szerint azért, mert meghibásodtak a hókotrók.
„Én viszont nem gondoltam, hogy a hatóságoknak érdekes lehetek, hiszen nem vagyok politikus, sosem vettem részt választásokon jelöltként, nem hittem, hogy az orosz kormánynak célpontja lehetek.”
„Attól a pillanattól kezdve, hogy a kómából kinyitotta a szemét, nyilvánvaló volt számára, hogy vissza fog menni Moszkvába. Alekszej is tudta, hogy le fogják tartóztatni, de sejtettük, hogy Putyin el akarja kerülni, hogy ez nagy nyilvánosság előtt történjen. Hiszen úgy a legnagyobb ellenfele – akinek egyébként még soha nem mondta ki a nevét nyilvánosan – hősként szerepelhetett volna, és ott lett volna a média és sok ezer ember.”
Ráadásul Navalnij büntetését várhatóan tovább hosszabbítják: a jövő héten várható az ítélete egy sikkasztási váddal kapcsolatban, ami miatt további legalább tíz évet kaphat.
„Amíg Putyin hatalmon lesz, addig Alekszej börtönben. Ez nem a jogon vagy a bíróságon múlik, hanem kizárólag egyetlen ember, Putyin politikai akaratán” – mondja Kira. Mindeközben Navalnij időnként megszólal a közösségimédia-felületeken, a múlt héten például a Twitteren buzdított háborúellenes tüntetésekre. Ezeket a tweeteket nyilvánvalóan nem ő maga írja, hanem Kiráék segítenek benne neki.
„Nem tudunk vele közvetlenül beszélni, hiszen nagyjából hetente összesen tizenöt percet telefonálhat, akkor is csak a feleségével és a gyerekeivel, így ügyvédeken keresztül kommunikálunk. Amikor az a hír róla, hogy kihallgatja a bíróság, az is a börtönben, egy másik cellában zajlik, mégis ez az egyetlen alkalom, amikor hangosan kimondhatja a véleményét. Ilyenkor a tévéközvetítést egy másik helyiségben nézhetik az újságírók. Amikor az ukrajnai háború hírét meghallotta, azonnal felállt és beszédet mondott – ezt sok nyelvre lefordították aztán. Alekszej erősen ellenzi Putyin háborúját.”
Minden cella politikai aktivistákkal van tele
Kira azt mondja, Navalnij kaphat könyveket, de nem tudja őket olvasni, egyszerűen mert nincs szabad ideje. A börtönben vagy kényszermunkát végeztetnek vele, vagy órák hosszat kell néznie az orosz állami televíziót és propagandafilmeket.
„És elég, ha ilyenkor elfordul, vagy mondjuk becsukja a szemét, azonnal odapattan egy őr. Mindent teljes csöndben kell tenni. Egyszer levágta a haját egy fodrász, még a fogságának nagyon az elején, és miután Alekszejhez beszélt, utána súlyosan megbüntették ezért.”
Kira szerint Oroszországban a börtönökben attól függően pakolják egy cellába a fogvatartottakat, hogy milyen mértékű bűnt követtek el. Így Navalnij most csak olyanokkal van együtt, akik először kerültek rács mögé, vagyis viszonylag kevés köztük a súlyos erőszakos bűncselekményért elítélt. Ám ha majd a jövő heti ítélet után áthelyezik, akkor már olyan helyre kerül, ahol visszaesők vannak, várhatóan sokkal távolabb, elérhetetlenebb helyre, mondjuk egy szibériai faluba, ahol a kommunikáció még nehezebb lesz vele. (Most a Moszkvától mintegy száz kilométerre lévő Pokrovban van börtönben.)
„Amikor én több alkalommal, összesen ötven napot töltöttem úgynevezett fogvatartási központokban, ott rajtam kívül nem volt más politikai aktivista, csak átlagemberek, akiket például gyorshajtásért, ittas vezetésért vagy más kisebb bűnökért tartóztattak le. De most szerintem minden cella politikai aktivistákkal van tele, akiket a háborúellenes tüntetésekről vittek be. És ők nyilván beszélgetnek egymással.
Mindenki Putyin ellen van, lényegében senki sem a támogatója, aki börtönben van.
És mindannyian tudják, hogy Oroszországban nincsen szabad választás, nincs elegendő élelmiszer, alacsonyak a nyugdíjak – vagyis a szabad gondolkodás helyszínévé váltak ezek a cellák, tömegek találják meg ma a rács mögött egymással a hangot.”
„Én egészen február 24-éig biztos voltam benne, hogy nem lesz háború Ukrajnában. Azt hittem, ennyi józan esze azért van Putyinnak, hogy nem annyira gondatlan, hogy megtámad egy másik országot.”
Putyin, a korrupt cár
Navalnij csapata az ukrajnai háború kitörése után négykörös, online szavazáson kérdezett meg hétszáz moszkvai lakost arról, hogyan látják Oroszország szerepét a konfliktusban. Először az invázió másnapján, február 25-én, aztán 26-án, 28-án, és végül március 3-án. Az eredményekből Kira szerint látható, hogy lassan leesik az orosz embereknek, miről szól Ukrajna lerohanása. Az első napon még csak a megkérdezettek 29 százaléka gondolta agresszornak Oroszországot, a negyediken már 53 százalék, miközben béketeremtőnek először 25 százalék, a végén pedig már csak 12 százalék mondta Putyint.
„Tudjuk, hogy nem reprezentatív a felmérés, de a trendet jól mutatja, hogy az emberek egyre inkább értik, mi történik.”
„Én egészen február 24-éig biztos voltam benne, hogy nem lesz háború Ukrajnában, azt hittem, ennyi józan esze azért van Putyinnak, hogy nem annyira gondatlan, hogy megtámad egy másik országot. Most mindent át kell gondolnom, és azt kell, hogy mondjam, teljesen elmebeteg. Nincs hozzáférése igazi információkhoz, elszigetelten él, fél mindentől, a betegségektől, a covidtól.
Azt hiszi, Ukrajnában tényleg megmentőként várták, képes azt gondolni, hogy virággal üdvözlik majd, amiért felszabadítja az embereket a neonácik uralma alól. Őrült elképzelése, hogy visszaállítja a nagy orosz birodalmat. Azt hitte, ez könnyű lesz, és még mindig nincs valódi információja a helyzetről. Nem értem a logikáját, de talán nincs is neki” – mondja Kira.
Putyin maga is érdekesen viszonyul az információáramláshoz: nem használ netet, és Kira szerint a mai napig nincs mobiltelefonja. „Számtalan vicces sztorit hallottunk róla, például egyszer egy gyerekrendezvényen arra kérte egy édesanya, hogy kövesse a fia Youtube-csatornáját, ám ő egyszerűen nem értette, hogy miről van szó.”
Putyin csak katonai jelentéseket lát, amik nem biztos, hogy valósak. Ami infót a háborúról kap, azt is az állami propaganda írja neki.
„A mi tényfeltáró részlegünknek van egy speciális website-ja, ahová bárki küldhet névtelenül információkat, adatokat, és ez tényleg annyira anonim, hogy magunk sem tudnánk kideríteni a forrást. Az utóbbi napokban rendre kaptunk olyan jelentéseket, amiket állítólag maga Putyin is kap a piros dossziéban, és teljesen egyértelműen fake news az összes.
Abszurd módon a saját fura világában él, nagyon fél mindenkitől, a covid pedig végképp paranoiássá tette.
A pandémia alatt senki sem mehetett be hozzá anélkül, hogy előzőleg két hétre karanténba vonult – hát, ez sem segítette a friss információk áramlását. Az emberei valószínűleg félnek megmondani neki, hogy tévedett, inkább megerősítik az ő narratíváját, mert maguknak biztonságot akarnak. Inkább csak olyan infókat adnak át neki, amivel elégedett lesz, csak a jó híreket mondják el.”
Az oligarchák ragaszkodnak a fancy életükhöz
Kira azt mondja, Putyin mindent megtesz, hogy az információáramlást megakadályozza Oroszországban. A Twitter és a Facebook után pár napja a Youtube-ot is letiltották, nem tölthetők be a Deutsche Welle, a Szabad Európa és a BBC orosz nyelvű oldalai sem.
„Az orosz védelmi minisztérium még mindig csak ötszáz orosz halottról beszél, miközben az ukránok tízezerről, a CIA pedig kettő-négyezer közüliről. Nem tudjuk a pontos számot, de biztosan nem ötszáz. Egyre több anya veszíti el a fiát a háborúban, és az orosz kormány semmit nem mond. Lassan rá fognak ébredni, hogy az összes szankció is, ami őket érinti, mind Putyin miatt van, és ők nem maradnak örökre csöndben. Az emberek sorban állnak az ATM-eknél készpénzért, nemsokára elfogy az élelmiszer, egyre több embernek hal meg a háborúban hozzátartozója, ismerőse.”
Navalnij és emberei nagyon örülnek az orosz oligarchákat érintő nyugati szankcióknak is, hiszen évekig dolgoztak a meggazdagodásuk leleplezésén, és most részben az ő információik alapján tartóztatják le ezeket a gazdagokat.
„Reméljük, egyszer csak majd ők is Putyin elé állnak, mert hozzászoktak a fancy életükhöz, a magánrepülőjükhöz és a jachtjukhoz, amit most elvettek tőlük, és azt mondják: mi támogattunk, miután hagytad, hogy lopjunk, tégy hát valamit! Talán az oligarchák személyes boldogtalansága is megváltoztathat valamit!” – mondja Kira.
Oroszországban minden probléma gyökere a korrupció. Ahogy Navalnij és harcostársai nevezik, „Putyin cár” a legkorruptabb ember a világon. „Minden intézmény a korrupció miatt omlott össze Oroszországban, nincs normális oktatás, egészségügy. Nem arról van szó, hogy Oroszországban buták lennének az emberek, hanem arról, hogy ha van egy vezető, akinek a példája azt mutatja, extravagánsan élni és kenőpénzt elfogadni normális dolog, akkor ez az egész társadalomra hatással van. És ha ezt le tudjuk küzdeni, akkor sok minden más is megoldódik” – mondja Kira, aki szerint Putyin nem nyerheti meg ezt a háborút.
„A tiltakozások, tüntetések egyre erősebbek lesznek. Ha nem is egy hét vagy hónap kérdése, biztos, hogy veszíteni fog.”
Kira azt mondja, Putyin mindent megtesz, hogy az információáramlást megakadályozza Oroszországban.
Senki sem érez nosztalgiát Sztálin iránt
Arra a kérdésre, hogy Navalnij elfogadná-e az oligarchák támogatását, Kira határozott nemmel válaszolt. Arra pedig, hogy szerintük mi legyen a Krím-félsziget sorsa, azt mondta: nyilvánvaló, hogy Putyin illegálisan vette el Ukrajnától, de meg kellene kérdezni népszavazáson az ott élő négymilló embert, hogy mit szeretnének. „Adtak nekik orosz útlevelet. Nem lehet csak úgy elvenni tőlük, saját döntésük kell, hogy legyen a sorsuk. De attól tartok, a hovatartozás évekig probléma lesz még, ahogyan Észak-Ciprus esetében is.”
Ha Putyin elbukja a háborút, és az átlagemberekre vonatkozó szankciókat eltörlik, akkor is sok időbe telik majd, amíg normalizálódik a helyzet Oroszországban is.
Kira szerint az orosz emberek egyszerűen csak normálisan akarnak élni. „Senki sem érez nosztalgiát Sztálin iránt, és ha tiszta választások lennének, Putyin egészen biztosan nem nyerne, sőt nem is indulna. Huszonkét éves hatalma alatt még nem vett részt nyilvános vitán, fél a versenytől, a megmérettetéstől – ezért nincs tiszta választás Oroszországban.”
Borítókép és fotók: Ofner Gergely // Open Books
FRISSÍTÉS: Pénteken jött a hír, hogy az orosz hatóságok feltették a körözési listára Kira Jarmist.
