Máltai tengerpart, nyári hangulat, sok napsütés és business, általában stúdiófotók különleges helyszínek elé szerkesztve. Ezekkel kaszál a világ egyik legjobban kereső stockfotósa, a jelenleg félig Budapesten élő Andrea Piacquadio.
Nyitókép: Andrea Piacquadio, mint stockfotó szereplő (fényképezőgéppel)
A stockfotózás forró talaj mostanában, lényege, hogy az akár amatőr fotósok képeit is gyűjtő oldalakról az online oldalak (mint a forbes.hu is), üzletek, reklámcégek, grafikusok vagy dizájnerek gyorsan és egyszerűen tölthetnek le képeket olyan témákban, amilyenekben épp akarnak. A legnagyobb oldalakon, mint a Shutterstock, a Flickr, az iStock, a Getty Images, a Fotolia, vagy az Adobe Stock a letöltő fizet valamennyit, a szolgáltató leveszi a részét, végül a fotósnak is jut egy kis bevétel.
Andrea Piacquadio (39) 2006-ban kezdett stockfotózással foglalkozni, ma naponta három millió embert ér el képeivel, 40 másodpercenként töltik le valamelyik fotóját, 750 ezer darabot ad el évente. 2007-ben csatlakozott a Fotoliához, pár hónappal később már több kategóriában is ő vezette a letöltési- vagy a profitlistát. Egy fiatal focistáról lőtt képéért például 25 ezer alkalommal fizettek – ha a letöltések számát nézzük, Andrea ma az egyik legmenőbb microstockfotós a világon. És ez pont az az iparág, ahol a mennyiség számít.
Lényeg az arckifejezés (Andrea Piacquadio munkában)
A Microstock piacon az előfizetőknek egy-egy kép ára átlagosan 1 dollár körül mozog, egyedi letöltéseknél 10-30 dollár körül. Persze ugyanazt a képet rengeteg ügyfélnek eladják – ez egy alapvető különbség a hagyományos fényképészekhez vagy a márka- és magazinfotósokhoz képest. A stockképekért a vásárlók leggyakrabban PayPallal fizetnek, az ügynökségek pedig vagy egy bizonyos összeg elérése után utalnak a kép készítőinek, vagy bizonyos időközönként.
Budapesttel hasítana
Andrea eredendően olasz, első stúdiója Vareseben volt, majd alapított egyet Berlinben, élt és fotózott Párizsban és Máltán, majd Vareseből egy malpensai villába cuccolt, legutóbb, 2015-ben Budapestre.
„Budapestnek sok olyan szeglete van, amely tökéletesen megfelel a fotózáshoz, a megélhetés relatív olcsó, de legalábbis nem túl drága. Nagyon jó alanyokat lehet találni a fotózáshoz, észak-európai típusú emberek, akik nagyon jól működnek a képeken. Nem véletlen, hogy a legsikeresebb mikrostock fotósok észak-európaiak”
– mondja a forbes.hu-nak.
Andrea szerint Budapest sokkal nagyobb figyelmet érdemelne annál, mint amekkorát kap, és tarthatatlan, hogy „néhány kevésbé szép város sokkal híresebb a magyar fővárosnál”. Most azért dolgozik, hogy ez megváltozzon. Mégis, amikor megkérdezem, hogy mi a legfontosabb egy-egy kép esetében, akkor a környezet helyett a szereplőket nevezi meg, hozzátéve, hogy ő általában az arckifejezésekre helyezi a hangsúlyt. Még később azt is megjegyzi, hogy „természetesen léteznek jogdíjak márkákra, épületekre, formákra, akár egy tetoválásra is, amiket rendezni kell”.
Budapest is egy márka lehetne (Andrea Piacquadio)
„Nem nagyképűségből mondom, de én vezettem be ezt a stílust. Láttam, hogy más piacokon működik és szerettem volna kipróbálni. Tehát először volt a stílus, a saját stílusom, és utána következett a kereslet, amely már az elejétől fogva jelentős.”
Bár Andrea stílusa tényleg egyedi, a jövőben a komoly lehetőségeket inkább a termékmegjelenítésekben látja. „A mikrostockban nem csak lifestyle, üzleti vagy divatfotók vannak, hanem mindenféle képek, városokról, természetről, állatokról, de a legsikeresebbek azok, amelyeken emberek is szerepelnek. Az én fotóim nagyon színesek, gazdag a képi világuk, tehát megvan az adottságuk a termékelhelyezéshez.” Szerinte nem sok olyan fotós van, aki el tud mozdulni ebbe az innovatív irányba, de aki igen, az nagyot kaszálhat a piac fent már említett rendszeréből, azaz abból adódóan, hogy egy képet akár több tízezren is letölthetnek és felhasználhatnak.
Andrea Piacquadio példája termékelhelyezésre a stockiparban
„A microstock piacon egy kép akár több száz helyen, kampányban is megjelenhet, ezért több millió igazán sikeres képnél akár több milliárd emberhez is eljuthat. Míg egy klasszikus reklámkampány megjelenésének határai vannak, gyakorlatilag az adott kampány pénzügyi kerete szabja meg, addig a microstock fotók terjedésének nincs határa.”
Habár egy ügyesen elhelyezett üdítővel tíz-húszezres letöltést lehetne elérni, a bestseller fotós szerint Magyarországon a márkák még nem ismerik, vagy nem adaptálják ezt a módszert. Itthon már dolgozott az ITL Grouppal, és másokkal is felvette a kapcsolatot, de még az elején járnak az egyeztetéseknek. „Remélem, hamarosan arról számolhatok be, hogy egy magyar márka az én képeimen keresztül lett ismert világszerte” – mondja Andrea.
