Nagy Elek, a Főtaxi tulajdonosa szerint eddig sokan használták a katázást bújtatott foglalkozásra.
Az rtl.hu-nak adott interjút Nagy Elek, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) elnöke, a Főtaxi és a BÁV tulajdonosa. A Forbes legújabb gazdaglistája szerint 74,7 milliárd forintos vagyonával 21. leggazdagabb magyar nem tartja teljesen rossz ötletnek a katatörvény megváltoztatását.
Szerinte „rengetegen felhasználták a bújtatott foglalkoztatásra. Így alakult ki ez a 450 ezres katás tömeg, ami tényleg értékelhetetlen.
Durván 800 ezer vállalkozót tart nyilván az országban a KSH, ennek a katások szám több, mint a fele. Ez a vicc kategóriája.”
Nagy azt mondja, a Kereskedelmi és Iparkamara elnökének, Parragh Lászlónak komoly felelőssége van a mostani feszültségek kialakulásában – főleg azért, mert korábban nem szorgalmazta az 50 ezer forintos adóösszeg emelését.
„…neki az elmúlt tíz évben eszébe juthatott volna, hogy a katát valorizálni kellene. Ha minden évben csak három-ötezer forintot emelünk, az már számított volna, most járna úgy 80-90 ezernél a kata havi adója, és nem lenne ekkora társadalmi feszültség.”
Később hozzátette: Parragh szerinte nem alkalmas az adózók képviseletére, és hogy a katatörvény
tipikus példája annak, hogyan nem kell a vállalkozók érdekeit képviselni”.
Nem lobbizott a Főtaxi
Nagy azt mondja, „kellemes meglepetés” volt számára, hogy a taxisokra nem vonatkoznak majd az új szabályok, de állítja, a Főtaxi nem lobbizott ezért.
„Logikus, amit a kormányzat mond. A taxis az egyetlen szakma, ahová beülök, és a taxis megkérdez, hogy »céges? Mert ha céges, akkor nem tudom elvinni«. A többi szakmában ez azért nem így van.”
Lesz javaslata a BKIK-nak
A milliárdos azt mondja, a mostani törvény
önmagában rendben van, mert rendezi a lakosság felé a szolgáltatók helyzetét”,
de vannak javaslataik bizonyos változtatásokra.
…ezután ha egy fodrász céghez menne, nem fog tudni katázni. Most majd az lesz, hogy ha valaki cégesen menne fodrászhoz, kér egy katás számlát magánszemélynek, elszámolja a díjat reprezentációs költségként, arra rátesz 40 százalékot a cég, 40 százalékkal drágábban kifizeti. Sokkal egyszerűbb lenne, ha azt lehetne mondani, hogy lehet cégeknek számlázni, de ilyenkor a cég 40 százalékot fizet. Kész, ilyen egyszerű.”
A másik javaslatuk a fehérgallérosokra vonatkozik.
„A másik változtatás, amit szeretnénk, az egy egyszerűsített adózási mód a fehérgalléros szabadúszók számára, ami havonta százezres nagyságrendű lenne. Ez biztos, hogy a költségvetésnek is jó lenne, mert nyilvánvaló, hogy ha valaki költségelszámolással dolgozik, akkor apait-anyait belead. Nem véletlen, hogy tizenéve a vállalkozások 98 százaléka veszteséges volt.”
