A Twitter megvásárlásával Elon Musk egyik legfontosabb ígérete, hogy virágozni fog a szólásszabadság a felületen. Ez akár jól is hangozhatna, csak éppen nem lehet tudni, a világ leggazdagabb embere mit ért alatta. A szavai helyett a tettei többet mondanak. Ezekből kiderül, hogy Musk egészen addig élharcosa a szólásszabadságnak, amíg az az ő érdekeit nem sérti.
Múlt héten kiderült, hogy az amerikai Forbes listája szerint a világ leggazdagabb embere, a Tesla- és SpaceX-alapító Elon Musk megveszi a globálisan egyik legnépszerűbb közösségi oldalát, a 229 millió aktív felhasználóval rendelkező Twittert.
Musk híres arról, hogy nem vesz akár még egy ilyen volumenű üzletet sem véresen komolyan. Eleve a részvényenként meghatározott 54,20 dollár magasabb, mint amennyibe a bejelentés napján egy részvény került (akkor az 50 dollárt sem érte el az ár), ő mégis többet fizetett, így jött ki a 44 milliárd dolláros számla. A 420-ra végződő számmal az általa sem megvetett marihuánára utalt.
Musk szólásszabadsága
A milliárdos több nehezen meghatározható, és néhány konkrét várható módosítást jelentett be. Utóbbiak közé tartozik, hogy a Twitter algoritmusát átláthatóvá teszi, így a felhasználók tudni fogják, bizonyos tartalmak miért jelennek meg nekik. Ez a nyitottság üde színfolt például a Facebook algoritmusa mellett, amelynek működését legfeljebb találgatni lehet.
Ehhez hasonlóan zavaros, hogy Musk mit gondol a szólásszabadságról, még úgy is, hogy az utóbbi napokban azért néhány tweettel közelebb kerültünk a megértéséhez. Április 26-án azt írta, „szólásszabadság alatt egyszerűen azt értem, hogy valami feleljen meg a törvénynek. Ha az emberek kevesebb szólásszabadságot akarnak, majd megkérik a kormányt, hogy ilyen törvényt hozzon. Tehát törvényt szegni ellentétes az emberek akaratával.”
Egy nappal később aztán Joe Rogan podcastjának egy adását idézte fel, amelynek vendége Jack Dorsey Twitter-alapító és Vijaya Gadde, a cég jogi igazgatója mellett a szélsőjobboldali youtuber, Tim Pool volt, aki szerint a Twitter elfogult baloldali. Az erre felhozott példáit pedig éppen ezzel az elfogultsággal söprik le. Mondván, amikor kontextusba helyezik egy döntésüket, azt elfogult baloldali szemüvegen keresztül nézik, és az egész vita parttalan, mert mindig ugyanoda jutnak vissza.
Ezután Musk a Twitter politikai semlegessége mellett állt ki egy tweetben.
Az más kérdés, hogy a politikai semlegesség hangzatos hívószó, de ha Musk az elsőként bemutatott tweetjét komolyan veszi, kapásból nem lehet politikailag semleges:
elvégre még saját logikája alapján is éppen politikai akaratnak engedelmeskedik a törvények betartásával. Különben is: mi a szólásszabadság zászlóra tűzése, ha nem politikai értékválasztás?
A múlt hét végébe még az is belefért, hogy az amerikai Demokrata Pártot kritizálja, amiért azt „szélsőségesek meghekkelték”, pedig ő annak idején még örült Barack Obama elnökségének. A több tweetben kifejtett eszmefuttatása még a népszerű trumpista politikai kommentátornak, Sean Hannitynek is annyira tetszett, hogy megosztotta honlapján. Azt a tweetet is, amelyben Musk megjegyezte: a szélsőbaloldal mellett a szélsőjobbtól is ugyanúgy irtózik.
Libertárius messiás
Ezekből csak az derül ki, hogy Musk ugyanúgy megveti a demokraták és a republikánusok legszélsőségesebbjeinek, általában tényleg leginkább hisztinek tűnő kirohanásait. Hisztizni viszont nem ütközik törvénybe, szóval ezeket még aligha moderálná.
A TED2022 konferencián áprilisban, még az üzlet megkötése előtt azt mondta, a civilizáció jövője szempontjából is fontos, hogy legyen egy „teljesen megbízható és széleskörűen inkluzív felület”, megvillantva ezzel a messianisztikus énjét, amiről Tilesch György Kaliforniában élő magyar mesterségesintelligencia-szakértő is beszélt a Muskról írt tavaly áprilisi címlapsztorinkban. A konferencián a Tesla-alapító azt is elmondta, hogy az anyagiak sem érdeklik, ha erről a civilizációs küldetésről van szó.
Musk valószínűleg tényleg hisz abban, hogy jobb hellyé teheti a világot, mint ahogy megvan benne a Szilícium-völgybeli tech vállalkozók klasszikus, libertarianizmus felé hajló mentalitása is.
A kettő együtt azért veszélyes elegy lehet.
Rasszizmus, szexizmus, xenofóbia
A magát „szólásszabadság-abszolutistának” nevező Musk vezetése alatt egyelőre csak az tűnik biztosnak, hogy a Twitteren jóval kevesebb tartalommoderálás lesz. Márpedig – ahogy arra a Vox podcastjában Shirin Ghaffary, az oldalhoz tartozó Recode tech újságírója rámutatott – az utóbbi években ebből bőven akadt a Twitteren.
Folyamatosan szigorodtak a gyűlöletbeszédre, zaklatásra vagy a covidjárvány alatt kiemelt fontosságúvá váló járványügyi és oltásellenes dezinformációkra vonatkozó szabályok. A munkatársakat külön képezték az abuzív felhasználók kiszűrésére, és egy elhallgattató opciót is létrehoztak, amivel más felhasználók tüntethették el falukról a számukra bántó tartalmakat.
Így lehetett figyelmeztetni vagy törölni aztán olyan felhasználókat, akik például rasszista tweeteket osztottak meg.
A problémák igazából itt kezdődnek: egy ilyen megszólalás nem feltétlenül ütközik törvénybe, mégis kérdés, hogy helye van-e a Twitter által kínált nyilvános diskurzusban, illetve hogy egy magáncég dönthet-e úgy, hogy nem tűr el a felületén ilyen megszólalást, és elveszi a további tweetelés – és így véleménykifejtés – lehetőségét a kellemetlennek ítélt felhasználótól.
Az eddigiekből kiindulva Musknál a rasszista, szexista, xenofób és egyéb beszólogatások bele fognak férni. Ettől tarthatnak a felhasználók, akik a felvásárlás hírére elhagyták a Twittert. Erre utal, hogy több balos és liberális politikusnak alaposan megcsappant a követőszáma. A The Verge által elemzett 50 baloldali vagy liberális közszereplő – köztük Kamala Harris amerikai alelnök és Bernie Sanders Vermont demokrata szenátora – átlagosan 6062 követőt vesztett a Musk bejelentése utáni pár napban.
A szintén elemzett 50 konzervatív politikus viszont rengeteg új Twitter-követőt könyvelhetett el. Így a talán a magyar kormány intézkedéseiből is ihletet merítő republikánus Ron DeSantis floridai kormányzó és lehetséges elnökjelölt, aki napok alatt 141 ezer (!) új követőre tett szert.
Egy másik, sokakat foglalkoztató kérdés, hogy a Kapitólium tavalyi ostroma után a Twitterről törölt Donald Trump visszakaphatja-e a profilját – Musk erről egyelőre nem mondott egyértelműt, de szintén valószínűsíthető, hogy visszaengedi majd a volt elnököt. Már csak azért is, mert egy tweetje alapján zavarhatja, hogy a Trump által életre hívott új közösségi médiát, a Truth Socialt (aminek a nevével azért néha a volt elnök megküzd) többen töltötték le Apple Store-ból az utóbbi napokban, mint a Twittert.
Nem meglepő, hogy az amerikai progresszívek egy része az új Fox News megszületésétől tart.
Csak a Tesláról ne mondj rosszat!
Több jel mutat azonban arra, hogy Musk szólásszabadság melletti kiállása legalább olyan komoly korlátokba ütközik, mint az általa megvetett woke és szélsőjobboldali kurzusé – ehhez elég, hogy az ő érdekeit sértse a szabad véleménynyilvánítás.
A tavalyi címlapsztorink írásakor is érezhető volt, hogy a jelenleg Teslánál dolgozók többsége nem szívesen beszél – még akár a nevük és a telephelyük titokban tartásával sem – a cég belső ügyeiről. Ezt még lehet azzal magyarázni, hogy senki nem szívesen kockáztatja, hogy kirúgják a sokak által álommunkahelyként meghatározott Teslától. Még az is lehet, hogy túlzó a félelem.
Ennél többet mond el Musk hozzáállásáról a Teslától elbocsátott munkatársakkal aláíratott megállapodás, amely megtiltja az egykori kollégáknak, hogy valaha kritikusan fogalmazzanak a cégről.
„Beleegyezik abba, hogy nem becsmérli a Teslát, a cég termékeit, tisztségviselőit, igazgatóit, alkalmazottait, részvényeseit, ügynökeit, leányvállalatait olyan formában, amely ártalmas lehet rájuk, az üzletükre vagy a hírnevükre nézve” – áll a megállapodásban. Már ez sem hagy túl nagy mozgásteret a Musk által előszeretettel hivatkozott szólásszabadságnak, de az egészet megfejeli még azzal, hogy a volt munkatársak nem oszthatják meg a szerződésben foglaltakat mással az ügyvédjükön és a közvetlen családtagjaikon kívül.
A céges világban nem egyedülálló ez a hozzáállás – de mások nem is vesznek közösségi médiát azt hangoztatva, hogy azon visszaállítják a szólásszabadságot.
Emellett – ahogy arra a CNBC emlékeztet – a Teslától kiszivárgó információk szerint a rasszista vagy szexista diszkrimináció, a nem biztonságos munkakörnyezet ellen felszólalókat a cégnél megbüntették.
Ezeken kívül többen arcot is adnak Musk kétszínűségének:
- Karl Hansen biztonsági szakembert 2018-ban azután küldték el a Teslától, hogy jelezte, a cég Nevada állambeli sparksi telephelyéről több tízmillió dollár értékben loptak el anyagokat. Hansen szerint a Tesla eltitkolta részvényesei elől a lopást, őt pedig jogtalanul bocsátották el,
- Sharon Weinenberger újságíró a SpaceX-ről írt cikket, egy tweetben számolt be arról, hogy a cégnél közölték vele: Elon Musk minden cikket átnéz publikálás előtt. Ő meg elmondta, hogy az újságírás nem így működik,
- az újságíró mindezt azután osztotta meg, hogy a Tesla titoktartási szerződéseket kezdett aláíratni újságírókkal, illetve kötelezte őket, hogy publikálás előtt küldjék el a cégről szóló cikkeiket,
- korábban gyakorlat volt a Teslánál, hogy az autóvásárlókkal titoktartási szerződést írattak alá, és csak ennek fejében vállaltak szükséges javításokat,
- 2021-ben az FSD Beta vezetőasszisztens szoftvercsomag tesztelőitől követelték meg, hogy ne tegyenek közzé arról semmilyen bejegyzést Facebookon, Instagramon, Redditen, Tiktokon, Snapchaten és Youtube-on (később Musk ezt a követelést visszavonta, mondván, úgysem tartotta be senki, az amerikai járműbiztonsági felügyelet ennek ellenére vizsgálatot indított az ügyben),
- a Tesla rágalmazásért perelt egy kínai influenszert, amiért videót tett közzé a Tesla és egy másik márka fékrendszerének hibáiról.
Nem volt ilyen szigorú az orosz dezinformációval: amikor március elején Musk állítása szerint több kormány követelte, hogy a Starlink műholdjai blokkoljanak orosz hírforrásokat, azt írta, hogy ezt nem fogja megtenni. „Bocs, hogy szólásszabadság-abszolutista vagyok” – tette hozzá.