A globális munkaerőpiacon az is tud külföldön dolgozni, aki Budapesten ül, miközben egyre több ember érkezik hozzánk a munkaerőhiány miatt, de legtöbbjük célállomása mégsem Budapest. Ki fog így dolgozni? A probléma a növekedési kilátásokat is visszafoghatja.
(A szerző a Profession.hu ügyvezetője.)
Körülbelül 20 éve dolgozom a régió munkaerőpiacain. Tizenöt évvel ezelőtt csatlakoztam a Profession csapatához, ami akkor egy 20 fős csapat volt – ma, a 220 kollégámmal büszkék vagyunk arra, hogy évente körülbelül 250 000 embernek segítünk új munkát találni. Napi tevékenységünkből fakadóan érezzük a munkaerőpiac minden rezdülését.
Ellenálló régió
A közép-kelet-európai régió érdekes hely a világban – engem különösen a munkaerőpiaca foglakoztat. Milyen jövője van a fiataloknak itt, hogyan befolyásolja majd a munkaerőpiac a gazdasági növekedést?
Ahhoz, hogy értsük a jelen állapotokat két, fontos történelmi mozzanat mellett nem szabad elmenni.
Első körben elég ránézni a térképre. Ha az évszázadok során valaki meg akarta támadni Európát keletről – legyen szó az Oszmán vagy akár Mongol Birodalomról – rajtunk ment keresztül. Ez jelentős hatással volt a régió országaira és kultúrájára. Ha minden igaz, az itt élő emberek erős ellenállóképessége valahonnan innen is fakad.
A második fontos mozzanat, hogy a régió a második világháború után közel 50 évig a szovjet blokk része volt. Nem volt piaci verseny, alig akadtak magáncégek, cél volt a teljes foglalkoztatás, bűn volt a munkanélküliség – a vállalatok állami vezetés alatt álltak. Erről azért tudjuk, hogy nem feltétlenül a leghatékonyabb módja a gazdasági érték termelésének. Nincs hosszú múltja a vállalkozásoknak, a vállalkozói szemléletnek.
A kétezres évek elején ami vonzó volt – nagy nemzetközi cégeknek dolgozni. Fel sem merült céget csinálni, amikor én diplomáztam
Több dolgozó kézre van szükségünk
Ez a régió 19 ország, 19 különböző nyelv. Mind fiatal demokrácia és ifjú kapitalista társadalom, erős történelmi, kulturális és családi gyökerekkel. Az elmúlt 25 évben vonzó gazdasági növekedést szállítottak – nem csoda, hogy jelentős mértékű a külföldi tőke érkezett ide.
Az itt élő népek – külső megfigyelők szerint – hajtanak, jól dolgoznak, sok pénzt akarnak keresni, politikai szkeptikusok, de ellenállóak és jól viselik a változásokat. A migráció – ahogy most látjuk – újdonság a régió országai számára.
A közép-kelet-európai régió a teljes kontinens lakosságának közel egy harmadát jelenti, de a GDP mindössze 10%-át hozza.
Még egy olyan, méretes ország is, mint Lengyelország, az európai GDP mindössze 4,2%-át szállítja. Nyugaton hasonló méretű, adott esetben kisebb országok, nagyobb gazdasági értéket tudnak termelni. A titok nyitja a hozzáadott értékben van – mit állítanak elő az egyik, vagy másik országban.
Európa jövőjének szempontjából kulcskérdés az, hogy képes-e megfelelő méretű és aktivitású dolgozó népességet felsorakoztatni.
Egyszer egy osztrák kollégám mesélte, hogy Burgerland a 70-es években szegény régió volt, bármerre néztek, csak pusztaságot láttak – a szlovák és magyar munkaerő volt a növekedés kulcsa, és látjuk hova jutottak.
Az európai társadalmak többségében öregszenek – ha így folytatjuk, 2050-re 63 millió európaival leszünk kevesebben. Ez majdhogynem Franciaország teljes lakosságát jelenti.
Több dolgozó kézre van szüksége az öreg kontinensnek, és aki képes dolgozni, annak dolgoznia kell. Emellett pedig növelni kell a munka hatékonyságát általában.
A munkanélküliség mértéke eltérő a kontinens egyes régióiban – Közép-Kelet Európában a legalacsonyabb, itt jelenti a legnagyobb kihívást a cégek számára, hogy megfelelő munkaerőt találjanak. Németország, Csehország, Lengyelország vagy Magyarország a 3-4%-os munkanélküliséggel működik. Ez évek óta velünk élő jelenség. Szép lassan elfogadtuk, hogy a munkaerő komoly érték, jó embert találni nehéz, és a toborzás egy szakma.
A munkaerőpiac egy másik (számunkra fájdalmasan érdekes) aspektusa a munkaerő áramlása. Az EU-ban a munkaerő szabadon áramolhat, ez tesz is ezt. Egyes becslések szerint 5-10 millió között mozog azon kelet-európaiak száma, akik nyugaton dolgoznak. Nyugatra menni nagyon vonzó alternatíva – azonban érdemes jobban megértenünk a jelenséget, hogy tudjunk tenni ellene.
A The Boston Consulting Group több éve végzett kutatása komoly támpont ebben. Röviden összegezve a lényeget. A régióból a 30 év alattiak és diplomások fontolgatják leginkább, hogy külföldre menjenek dolgozni. Magyarországon a munkaképes emberek 15%-a mondja ezt, és ez a szám az elmúlt évekhez képest nőtt. A diákok 50%-a veszi fontolóra, hogy külföldön vállaljon munkát. Miért mennének? A jobb élet reményében – jobb munka, jobb bér, jobb megélhetés, jobb minőségű élet. A célországok pedig Németország, Ausztria, Svájc.
Akárhányszor egy tehetséges kolléga a cégünktől külföldre költözik, megszakad a szívem. Az ország jövője a fiatal tehetségekben rejlik.
A helyzet az, hogy a magyar átlagbérek nagyon kis mértékben tudtak csak közelebb kerülni az EURO zóna átlagához (forrás – Eurostat).
És vásárlóérték tekintetében hasonló a helyzet (forrás – Statista)
Tehát ha valaki azt mondja, hogy a jobb bérek és jobb életszínvonal miatt költözne külföldre, az vélhetően megkapja majd. Más kérdés persze a család, a barátok és a kulturális közeg hiánya – pont ezek a tényezők azok, melyek itt tartják azokat, akik bizonytalanok. Itt viszont egy új jelenség tűnt fel – a remote munkavégzés kapcsán. Van olyan felállás amikor valaki itthon él, de külföldre dolgozik és onnan kap bért. Lehet egy olyan forgatókönyv a jövőre nézve, amikor sok ezren csak élnek Magyarországon de nem itt keresnek pénzt, viszont itt költenek? Jó ez, akarjuk ezt az irányt?
Hogyan néz ki a másik oldal? A magyar dolgozók mennek és mennének külföldre, de van aki jönne ide, lesz bejövő munkaerő? A KSH adatai alapján 250 000 külföldi tartózkodik tartósan az országban – ebből százezer végez kereső tevékenységet, illetve van több mint 100 000 vendégmunkás, akik határozott időre érkeztek. A nyugati bérek jelentősen magasabbak, így ha valaki elhagyja a hazáját egy jobb élet reményében akkor miért állna meg a Lajtánál?
A magyar munkavállalók jók, nemzetközi viszonylatban is értékesek. Ugyanakkor az ország lakossága csökken, a dolgozó emberek számára külföldre menni továbbra is vonzó alternatíva. Hozzánk pedig kevesen jönnek.
Ha így folytatjuk, akkor a jövőben még nehezebb lesz munkaerőt találni, ami fékezni fogja a gazdasági növekedést.
Mi lehet a megoldás a cégek részéről?
El kell fogadni, hogy a munkaerőpiac nemzetközi – nem csak a szomszéd céggel versenyzünk, hanem azzal az opcióval is, hogy a legkiválóbb kollégánk távmunkában vagy ingázással kezd el dolgozni egy nyugati cégnek. Ez teljesen más versenyhelyzet.
És ebben a környezetben valahogy meg kell tartani a fiatalokat, olyan körülményeket kell teremteni, hogy itt akarjanak elkezdeni élni, családot, megélhetést megalapozni. Beszélgetve a fiatal kollégákkal, a lakhatás az egyik kiemelt probléma – és ehhez kapcsolódóan az önerő előteremtése.
Ma ez a legtöbbeknek a havi fizetésből, családi segítség nélkül lehetetlennek tűnik.
Ebben kell tudni segíteni a cégeknek, erről érdemes beszélni, hogy milyen lehetőségek vannak, amelyek egyaránt szolgálják a cégek hatékonyságát és a megtartást is. Tudom, ez összetett kérdés gazdasági, társadalmi és politikai aspektussal – de valahogy meg kell oldanunk.
Martis István,
Profession.hu, ügyvezető
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.
