Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]


Bővebben

Mit tanulhatunk az embertől, aki két nap alatt vesztett el 20 milliárd dollárt?

A piac a logika, és nem Isten akaratának területe – nagyjából ez lehet a tanulság Bill Hwang sztorijából, aki a Wall Street történetének egyik legnagyobb bukását hozta össsze.

Március végének egyik átlagos reggelén a ViacomCBS, egy amerikai médiaholding cég árfolyama váratlanul zuhanni kezdett: 100 dollárról pár nap alatt a harmadára esett. Egy cég árfolyamának zuhanása nem okozna nagy problémát, ez esetben viszont látványos volt: a mozgás gyakorlatilag megsemmisítette az Archegos Capital Management nevű family office-t (magyarul jobb név híján családi irodát) és annak alapítóját Bill Hwangot.

Hwang 20 milliárd dolláros vagyona két nap alatt szívódott fel,

további 10 milliárd dollár pedig a bankrendszerből tűnt el. Az eset akkor bejárta a világsajtót, a Wall Street történetének egyik legnagyobb bukásaként emlegették.

Csodájára járt a világ: hogyan veszthet ennyi pénzt egy viszonylag ismeretlen figura? Hogyan halmozhat fel ilyen irracionálisan nagy és kockázatos pozíciót egy magánember ilyen papírokban? Ki költ el milliárd dollárokat túlértékelt részvényekre? Akkoriban az a mondás járta, hogy Hwang pozíciója a reddites kisbefektetőjére hasonlított, aki hozzáfért egy befektetési bank számlájához.

A Bloomberg most tanulságos portréfilmben idézi fel az eseményeket és igyekszik utánajárni, mi állhatott a rekordbukás hátterében. A pénzügyi folyamatokat már korábban ismertük, a hírügynökség most Hwang karakterének is utánament, hogy mégis hogy hozta össze az óriási sikerét, majd legendás bukását.

Szegény, dél-koreai lelkészcsalád

Bill Hwang teljesen más környezetből jött, mint a Wall Street-i bankárok többsége. Dél-koreai, hívő keresztény családba született egy lelkész fiaként. A család a 80-as évek elején, Hwang 18 éves korában jött át az Egyesült Államokba. Az apja rövid időn belül meghalt, Hwang éjjelente egy McDonald’s-ben dolgozott, hogy a család megéljen. Összespórolt pénzén és az anyja segítségével járhatott egyetemre, pénzügyet tanult:

az álma a Wall Street volt, de akkoriban egy stabil pénzügyi háttérrel nem rendelkező bevándorló útja a brókeri pozícióig szinte elképzelhetetlennek tűnt.

A Hyundai Securitiesnél kapott munkát, ahol gyorsan kiderült, nagyon jó érzéke van a pénzügyekhez és a piachoz. Elkapta híres-hírhedt Julian Robertson figyelmét.

Julian Robertson ikonikus alakja az amerikai hedge fund-szférának. Nemcsak a pénzt halmozta az elmúlt évtizedekben a spekulatív ügyletekkel, de keze alól számos, később nagyon sikeres hedge funder is kikerült, akik saját céggel lettek milliárdosok. Hwang is bekerült a klubba, a Tiger Management kereskedője lett. Több évnyi munka után ő is saját céget alapított, a Tiger Asia Managementet. Nagyon komoly sikereket ért el, egy időben több, mint tízmilliárd dollárnyi vagyont kezelt.

De eltévesztette a határt az agresszív és illegális között: bennfentes kereskedés vádjával került eljárás alá.

Az Egyesült Államokban indult eljárást egy 44 milliós dolláros bírsággal megúszta, Hongkongban viszont 2014-ben négy évre tiltották el a kereskedéstől.

Már ekkor is látszott, hogy Hwang kapcsolata a szabályokkal igen sajátos. De nem szegte kedvét a dolog és módszert sem váltott nagyon: a maradék 200 millió dollárjából alapította meg a family office-t, az Archegos Capital Managementet. Elképesztő sikereket ért el, a 200 millió dollárt alig hét év alatt 20 milliárdra növelte, szinte páratlan, ahogy a vagyona gyarapodott. Mindezt úgy, hogy nem volt ismert ember, nem szerepelt címlapokon, eljárt előadásokat tartani, de sosem viselkedett milliárdoskét, kerülte a feltűnést.

De hogyan csinálta és miért?

Hwang stratégiája egyszerű volt: milliárdokat szedett össze a techpapírok évtizedes raliján, olyan részvényeket zsákolt, mint az Amazon, az Expedia, a Netflix vagy a Google. Ez még nem lenne baj, azonban Hwang mindezt tőkeáttételből csinálta.

Befektetési bankoktól vett fel súlyos hiteleket, amiket a piacra öntött, a nyereséget pedig azonnal visszaforgatta. Ha egy részvény árfolyama esni kezdett volna, Hwang azonnal vett még, hogy fent tartsa az árfolyamot. Eszébe nem jutott aggódni az óriási hitelállományán, sem azon, hogy mi történik, ha megborul a piac.

A Bloomberg portréfilmje a miértet egyértelműen Hwang vallásosságára húzza fel. Hwang nemcsak hívő, de elkötelezett egyházi ember is volt. Az interneten ma is számos előadása, beszéde meghallgatható, ahol Istennel való kapcsolatáról beszél és arról, hogy a piacok is Isten akarata szerint működnek.

Sharon McCutcheon - Unsplash
Pénzhalmozás Isten akaratából. Fotó: Sharon McCutcheon – Unsplash

„A cégem megteszi a maga részét, hogy a Google részvényárfolyamát egy igazságosabb szintre hozza. Mert ez fontos Istennek”

– mondja egyik beszédében. Ismerői és a név nélkül nyilatkozó, de témával tisztában lévő források szerint Hwangnak soha egy pillanatig nem volt kételye arról, hogy jót cselekszik, saját magát is Isten szolgájának látta, amikor épp spekulatív pozíciókat vett fel egy-egy papírra. Úgy fogalmazott: mindenkit terhel az a súly, hogy pénze van a Wall Streeten, kivéve őt, ő csak Isten szavait követi, így félelem nélkül tud befektetni.

A mindennapjaiban is hívő

Hwang nem csak szavaiban, életében is megfelelt az egyháznak.

Hiába volt milliárdos, nem élt nagy lábon, átlagos háza volt (és van a mai napig) New Jerseyben, egy átlagos Hyundai személyautót vezetett, nem voltak drága hobbijai, sem luxusnyaralói.

Társalapítója a Grace and Mercy Foundation nevű jótékonysági szervezetnek, amely pár éve még 500 millió dollárt kezelt. Hwang tényleg isteni parancsnak érezte befektetői karrierjét, miközben kételyek nélkül, mosolyogva nézett szembe a piaccal.

Elképesztő nagy, koncentrált és spekulatív pozíciót alakított ki több papírra. Ám amikor március 22-én borult a ViacomCBS, amiben Hwang egy magánemberhez képest óriási pozícióval rendelkezett, a bankok sem bírták tovább. Mivel Hwang hitelből fedezte a befektetéseket, a hitelezők megérkeztek, hogy a fedezetül szolgáló, de csökkent rétékű értékpapír helyett adjon új fedezetet. Hwang még húzta volna egy ideig, de amikor olyan nevek állnak sorba nálad pénzért, mint a Credit Suisse, a Nomura, a Goldman Sachs és a Morgan Stanley, akkor sejteni lehet, hogy baj van.

A források szerint a bankok szinte könyörögtek Hwangnak, hogy tegye likviddé a pozíciója egy részét, írjon le több milliárd dollárnyi veszteséget. Erre azonban nem volt hajlandó, inkább megvárta, amíg a pénz elég, a hitelezők pedig Hwang maradék pozícióját is pénzzé teszik. A bankok is nagyot buktak, a Goldman 5,5 milliárdot, a Nomura 2,5 milliárdot, összesen egy hét alatt, Hwang pénzével együtt 30 milliárd tűnt el.

Csak pár nap múlva derült ki, hogyan veszthetett ennyi pénzt egy ember, akiről korábban csak kevesen hallottak. Hwang láthatatlan piaci bálna volt, akinek tevékenysége észrevétlen volt. Ugyanis swapügyletekkel vásárolt: ezzel a származékos ügylettel gyakorlatilag láthatatlan maradhat, mert a hitelező, a bank fog feltűnni félként az ügyletben. Wang tehát úgy halmozhatott fel esztelen pozíciókat a papírokban, hogy az sem a piacnak sem a bankoknak nem tűnt fel.

Mi a tanulság mégis?  

A pénzügyi szabályozás szempontjából egyszerű: a family office-ok és a swapügyletek szigorúbb szabályozása, hogy elkerüljük a hasonlókat. Bár nem biztos, hogy nagy következményekkel jár majd a dolog, hiszen rendszerszintű leolvadás nem követte az Archegos-botrányt. A morális tapasztalat viszont az, hogy a piac még mindig a logika, a tények és az arra alapuló következtetések területe, Isten akaratára és szándékaira nem érdemes befektetési stratégiát alapítani.

Borítókép: Bill Hwang, Twitter


Oszd meg!