A Forbes-címlapos, aki Trumppal szelfizik

Kapitány István a Forbes címlapján mosolyog. Kapitány István a Fehér Házban, Trumppal szelfizik (és mosolyog). De kicsoda Kapitány István? Annak ellenére, hogy aligha van nála magasabb pozícióban dolgozó magyar menedzser […]

Bővebben

Appercell; Bencsik András, Grand László; Fotó Sebestyén László

Miniagyakat és miniszíveket hoz létre tálcán egy magyar startup

Befektetőt keresni sokféleképpen lehet. Bencsik András a következőt választotta: tudta, hogy dr. Buzás Norbert, a Creative Accelerator akvizícióért felelős tulajdonosa előadást tart a Szegedi Tudományegyetemen, úgyhogy felült a vonatra, elment Szegedre, meghallgatta Buzást, az előadás után magához hívta, kirakta elé a laptopját, és röviden elmagyarázta, miről szól a projekt, amin dolgoznak.

A találkozót nem kevés munka előzte meg, András akkor már hónapok óta teljes erőbedobással azon volt, hogy megtalálja a megfelelő befektetőt az Appercell nevű projekt számára. A szerződést végül egy évvel később, 2018. júniusában írták alá.

Bencsik Andrással és dr. Grand Lászlóval két részletben összesen majdnem három órát beszélgettünk, mégis nehéz elsőre megfogalmazni, mivel foglalkozik a frissen létrehozott Appercell Biotech Kft.

„A szervezetünkben vannak olyan sejtek, amik elektromos tulajdonságúak, azaz elektromos jelekkel tudnak kommunikálni – kezdi a magyarázatot az alapoktól a neurobiológiával és neurotechnológiával foglalkozó László. – Ilyenek például az idegsejtek vagy a szívizomsejtek. Mi azt szeretnénk elérni, hogy minél több sejtnek lássuk az aktivitását. Ebből felépíthetjük és hosszú távon elemezhetjük azt, hogy milyen hálózatok formálódnak, a különböző sejttípusok milyen módon aktívak, vagy egyes tesztelendő hatóanyagoknak milyen hatásuk van a sejtekre és az általuk létrehozott hálózatokra.”

„De ha mondjuk el szeretnéd magyarázni a nagymamádnak, hogy mi ez – veszi át a szót a közgazdász végzettségű András –, akkor azt mondanám, hogy miniagyakat és -szíveket hozunk létre egy tálcán, aztán teszteljük őket, hogy hogyan reagálnak.

Ezeket össze lehet hasonlítani, meg lehet nézni, hogy egy egészséges és egy beteg miniagy azonos dolgokra hogyan reagál. Ebből meg tudjuk érteni, hogy mi működhet és mi nem.”

Az Appercell Biotech Kft. tehát olyan in vitro rendszert fejleszt, amely egyszerre képes számos mérőlemezen elhelyezkedő idegsejtek és a belőlük alakuló hálózatok aktivitását rögzíteni automatikusan, hosszú időn, akár hónapokon keresztül. A cég víziója tulajdonképpen az, hogy nagy mennyiségű adatfeldolgozás segítségével sejtek, sejthálózatok minél alaposabb megértéséhez segítsenek hozzá akadémiai kutatókat, gyógyszergyárakat, a cél, hogy olyan rendszerrel lássák el őket, amivel statisztikailag elemezhetik, hogy a különböző sejtek hogyan reagálnak a különböző hatóanyagokra.

„Reménykedünk benne, hogy a tudomány majd egyszer eljut odáig, hogy különböző emberekre egyszer majd nagyon specifikusan lehet különböző gyógyszereket fejleszteni – mondja László. – Amit itt létrehoztunk, egy fejlesztés ebbe az irányba: azt állítjuk, hogy egy-egy ilyen sejtvonal aktivitását, vagy különböző gyógyszer hatását egy-egy sejtvonalra nagy mennyiségben lehet vizsgálni.”

dr. Grand László, Appercell; Fotó: Sebestyén László

Dr. Grand László / Fotók: Sebestyén László

Az Appercell cégként idén áprilisban lett bejegyezve, miután Andrásék megegyeztek a régóta keresett befektetővel, a szegedi Creative Acceleratorral (az inkubátor a NKFI Hivatal pályázatán nyert forrásokat helyezi ígéretes cégekbe).

„Minden befektetőjelöltnek, akivel beszéltünk, be kellett bizonyítanunk azt, hogy Laci van olyan szakmai kvalitású, hogy a projektet sikerre tudja vinni – mondja András. – Alapvetően ennek az első, termékfejlesztésről szóló fázisnak a középpontjában nem az üzletfejlesztés áll, hanem Laci. Ő az érték a csapatban.”


Dr. Grand László érettségi után informatika szakra kezdett járni. 2001-ben beült egy NASA-nál dolgozó kutató előadására az egyetemen, ez a mesterséges szívekről szóló másfél óra volt az, ami később a biológia, főleg az idegrendszer és a műszaki tudományok határterületei felé terelte őt. Bencsik András teljesen más vonalról került a csapatba. András közgazdászként, vállalati pénzügyesként végzett a Corvinuson, „még talán 2006-ban”.

Az Appercell tehát nem egy koliszobából vagy nappaliból indult, a két teljesen eltérő hátterű egyetemista talán nem is találkozott volna soha, ha nem létezik a Hungarian-American Enterprise Scholarship Fund (HAESF) nevű ösztöndíjprogram. A HAESF célja, hogy amerikai szakmai tapasztalathoz segítse a jelentkezőket, akik aztán hazavihetik a kint megszerzett tudást. Az ösztöndíjat mindketten elnyerték, ugyanabban az évben kerültek ki Amerikába.

„Szakmailag és csapatépítés szempontjából is jó programokat szerveztek nekünk – meséli László. – Volt egy szervezett út, San Franciscótól mentünk le Las Vegasba, út közben megnéztük például a Google-székházat, nagyon motiváló volt. Ott, a kocsiban barátkoztunk össze.”

Hazatérve mindenki a saját karrierjére koncentrált: László befejezte a doktori képzését, neurotechnológiával és idegrendszerkutatással és az ehhez kapcsolódó adatfeldolgozással foglalkozott. Két évig volt Kanadában posztdoktori kutató, aztán egy neurotechnológiai fókuszú amerikai cég kutatási-fejlesztési igazgatója lett. Közben ajánlatot kapott a Johns Hopkins Egyetemtől, hogy egy idegrendszeri problémákkal, fejlődési neurológiai problémákkal (például skizofrénia, autizmus), és az ezekhez kapcsolódó technológiai fejlesztésekkel foglalkozó kutatóintézetben kutatócsoportot hozzon létre. 2015 júniusáig ott volt, utána Londonba tette át a székhelyét, az Imperial College Londonhoz csatlakozott kutatóként.

András közben Szegeden volt, 2012-ben szállt be egy helyi csapathoz, az online hűségprogramokat fejlesztő Antavóhoz, akik pénzügyes, befektetői szemléletű embert kerestek maguk mellé. Tőlük 2016-ban jött el, amikor két-három kör befektetés után megtalálták az irányvonalat és elkezdtek növekedni.

Bencsik András, Appercell; Fotó: Sebestyén László

Bencsik András

Az, hogy együtt dolgozzanak, néha szóba került közöttük sörözgetések közben, de addig, amíg László haza nem költözött, nem volt aktuális a dolog. 2016-ra viszont minden összeállt ahhoz, hogy belevágjanak a közös munkába. András háta mögött addigra már többéves vállalatépítési tapasztalat volt, Lászlónak is erős akadémiai háttere alakult ki, és ekkor hozta meg azt a döntést is, hogy hazaköltözik. „De időzítésben nem voltunk tudatosak, hagytuk, hogy menjenek maguktól a dolgok” – mondja László.

Az Appercell egy spinoff projektként jött létre egy sporttechnológiával foglalkozó vállalkozás keretében. Arról, hogy pontosan mekkora összeg kellett az Appercell beindulásához, annyit árultak el, hogy a cég fedezni tudta, hogy egy évig zavartalanul dolgozhassanak a projekten.

A további fejlesztési költségeket fedező befektetőhöz viszontagságos út vezetett, András és László nehezen talált olyan jelöltet, aki értett volna annyira a témához, hogy ne veszítse el a fonalat néhány perc után.

András eleinte egy hosszú listával dolgozott, ahova összeírta, kik jöhetnének szóba régebbi nemzetközi kapcsolataiból, de hamar kiderült, hogy ezek a cégek alapvetően információtechnológiába szeretnek fektetni. Andrásék ezért úgy döntöttek, megvizsgálják a hazai piacot is, kifejezetten szakmai, medtech-biotech fókuszú befektetőkre leszűkítve.

A dolgukat az is megnehezítette, hogy nem volt olyan termék, amit felmutathattak volna. „Általában a biotechnológiai, medtechnológiai kutatás-fejlesztési startupok egyetemi spinoffokból keletkeznek. Azaz az egyetemen kifejlesztenek valamilyen technológiát, az IP-t kiforgatják vagy licencelik, és egy kézzelfogható termékre hozzák be a tőkét.

A mi esetünkben viszont ez az egyetemi szakasz hiányzott, ezért sokkal nehezebb volt a befektetőkeresés, mert – kis túlzással – egy ígéretre kapjuk a pénzt, nem pedig egy kész termékre” – mondja András.

„Nemcsak ígéretre, hanem kidolgozott stratégiára – pontosít László. – Az egyetemi spinoffoknál legtöbbször tényleg fel lehet mutatni egy konkrét eszközt, a mi esetünkben viszont már van egy csomó másik egyetemi projekt, amiket én már lezártam. A befektetőjelöltek láthatták, hogy tudjuk, mit csinálunk.”

Appercell; Bencsik András, Grand László; Fotó Sebestyén László

Végül a szegedi székhelyű Creative Accelerator Inkubátorral állapodtak meg. Az alapítók eddigi pályafutásuk során olyan cégeket építettek fel és vittek sikerre, mint a SAP America, a Solvo Biotechnológiai Zrt., a Copy General, a Medimass Kft. vagy az Antikvárium.hu. Az alapítók összesen eddig mintegy százmillió dollár exiten, maga az inkubátor pedig (az Appercellel együtt) kilenc pozitív döntésen van túl.

„A magyar idegtudomány világszinten az élvonalban van, minden olyan technológia, ami a lehetőségeket bővíti, érdekes lehet – mondja dr. Buzás Norbert, a Creative Accelerator akvizícióért felelős tulajdonosa. – Az Appercellben azért láttunk fantáziát, mert nagy sebességgel dolgoznának fel nagy mennyiségű adatot.

Jelenleg egy tálcán csupán percekig lehet méréseket végezni, ők viszont  kontrollált körülmények között, megfelelő környezeti stabilitással sokáig, nagyobb mintán lennének képesek szinkronizálni a tálcákat, ráadásul olyan technológiával, ami csak azokat az idegsejteket ingerli, amelyekre kíváncsiak.”

A Creative Accelerator a befektetéssel kisebbségi tulajdonos lett. András és László arról, hogy pontosan mekkora összegről egyeztek meg a szegediekkel, üzleti okokból nem beszélnek.

A Creative Accelerator Kft. egyike volt annak a nyolc vidéki inkubátornak, akik 2016-ban elnyerték az Innovációs ökoszisztéma építése című állami pályázat támogatását. A cég számára a pályázat elbírálói 598 millió forint támogatást ítéltek oda, a felhívás értelmében ennek az összegnek 80 százalékát kell startupok mint végső kedvezményezettek számára eljuttatniuk, a támogatott vállalkozásokban a nyertes inkubátorok maximum 24 százalékos részesedést szerezhetnek. A Forbes júniusi számában megjelent startupjelentés alapján az egészségügyi-biotech téren tevékenykedő startupok átlagosan 50 millió forint közötti befektetésre számíthatnak a magyar piacon.

Most, hogy András és László befektetőre leltek, egy kicsit fellélegezhettek, de kihívásokból így is van bőven. Egyrészt fontos, hogy jó ütemben haladjanak a fejlesztéssel (már csak az esetleges második körös befektetés szempontjából is), másrészt nem egyszerű megtalálni a megfelelő munkaerőt, hosszú távon olyan emberekkel dolgoznának együtt, akik ugyanúgy átlátják a projekt neurobiológiai részét, mint a technológiai hátterét.

Bencsik András, Grand László, Appercell; Fotó: Sebestyén László

Az sem egyszerű számukra, hogy Magyarországról kell boldogulniuk.

„Nagyon jó szakemberek vannak itthon, akik gyakran a nemzetközihez képest általában sokkal szerényebb kutatási költségvetéssel dolgoznak hatékonyabban – mondja László.

– A nemzetközi kutatócentrumok, egyetemek között viszont van egy állandó információáramlás, ahova ha nem vagy bekapcsolódva, sok mindenből (kapcsolatokból, legújabb eredményekből) kimaradsz. Az eredményeket publikációban is el lehet olvasni, de ilyenkor van egy fáziskésés.” Az Appercell ezt László nemzetközi akadémiai hátterével kompenzálja.

Ha minden a tervek szerint halad, a befektetés segítségével az első év végére létrehoznak egy olyan prototípusterméket, amit el lehet juttatni néhány tesztcéghez piaci tesztelésre. Az Appercell potenciális vevői gyógyszergyárak, akadémiai, egyetemi kutatóközpontok, nonprofit kutatóhelyek és CRO (contract research organisation)-cégek lesznek majd, Magyarország csak pici szelet lesz, úgy számolják, hogy a hazai piac körülbelül 1–5 százalékot tesz majd ki.

Olvasd el Üzlet rovatunk további cikkeit!
Ezeket láttad?
Címkefelhő