Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Milliókat keresett nyaranta Mallorcán a magyar Elvis, ma már ő közvetít fiatal zenészeket és imitátorokat külföldre

Huszonegy szezont töltött Mallorcán, először John Lennonként, aztán Elvisként, az utóbbi pár évben pedig szimplán rock and rollt játszott spanyol szállodákban. Ötvenhez közeledve már inkább fiatal magyar zenészeket közvetít ki a nyaralóhelyekre – például Abba- vagy Queen-emlékzenekarokba. Íme John Laslo Farkas története és az imitátorközvetítés üzleti modellje.

„Négymillió forint vár egy ügyes énekes-gitárosra a nyáron Mallorcán.” Ezzel a csábító szöveggel keres a saját helyére fellépőt a következő szezonra John, más néven Farkas László – egyeseknek nyilvánvalóan csak Elvis. Több mint ötezer koncertet nyomott le kinti szállodákban, minden évben májustól októberig, összesen majdnem harminc magyar zenésztársat „elfogyasztva”. Fénykorában – pontosabban a 2008-as válság előtt – esténként 890 eurót keresett az együttese egy jó kis rock and roll produkcióval, azóta ez az ár nagyjából a felére csökkent. „Hol vannak már a négy-öttagú zenekarok, mint a miénk a kétezres évek elején! Annak idején a mi gázsink volt az all time rekord!”– nosztalgiázik John. A spanyol ügynökségnél, a Romantic Corporate-nél keresztelték el így 21 nyárral ezelőtt. Akkor ugyanis még John Lennonként, a Beathoven nevű formációban bukkant fel a spanyol szigeten.

„A válság után mi is először csak három főre fogytunk, mert csökkent a gázsi, de most figyelj: a Jackson Five nevű formáció is évek óta csak három énekesből áll!”

Fotók: Sebestyén László

Lieb Mich Zährtlich

Egy apró kelenföldi stúdióban ülünk, a BKV-remíz melletti gyártelep raktárszerű épületében, ahol ma a könyveléstől kezdve sokféle tevékenységgel foglalkoznak a bérlők. Lászlóék főhadiszállásának közepén bordó bársonnyal beborított színpad, amihez persze profi technikai berendezés dukál, no meg hangszigetelt falak. „Kiadjuk más zenekaroknak is a stúdiót, hogy fenn tudjuk tartani, és persze mi is itt próbálunk. Jövőre szeretném a saját dalokat játszó új együttesemet, a Limonádé Combót felfuttatni” – mondja a zenész, hozzátéve, hogy azért heavy metalosokat kevésbé szívesen fogadnak be, a szomszédos irodákra való tekintettel.

László általános iskolás volt, amikor elkezdte érdekelni a zene, de lényegében autodidakta módon tanult meg gitározni. „A Hungária együttes sokat segített a rávezetésben, de velük párhuzamosan, hamar megtaláltam Elvist is. Bár inkább úgy szoktam mondani, hogy Elvis választott ki engem” – meséli. Első munkahelye a balatonkenesei Vadkacsa étterem volt: diplomaszerzés után itt kezdett zenélni Brillantin nevű, rock and rollt játszó zenekarával. „Édesanyám teljesen kiborult, amiért nem valami jó szállodai állást választottam.”  Több basszusgitárost elkoptattak, mások közt Hajós Andrást is. „Végül én is megtanultam basszusgitározni, szükségmegoldásként.”

Bár akkoriban még mindenféle klasszikus rock & rollt-dalt játszott a zenekar, benne már ekkor is ott bujkált Elvis. A Vadkacsában találkozott egy lemezkiadóval, és elkészítették az Elvis magyarul című kazettát – akkor még efféle hanghordozón adták ki produkciójukat a kevésbé befutott zenészek. „Azokat a dalokat fordítottam magyarra, amiket Komár László nem csinált meg. Szerencsére meghagyta nekem például a Jailhouse Rockot is meg a Teddy Beart is.”

„A játéktigris inkább a fiúknak való, egy ilyen lányhoz mindig sokkal jobban illik egy mackó” – így szólt utóbbi egyik sora magyarul. „Magyarul nehéz büntetlenül szerelmes dalt írni” – mondja László. A Love Me Tendert pedig előszeretettel énekelte németül, kemény mássalhangzókkal: Lieb Mich Zärthlich – persze jellemzően az egyetemi bulik vége fel, hajnaltájt.

Komplett üzletág imitátorokra

Először a Közgáz aulájában, egy egésznapos dzsemborin öltött magára Elvis-szerelést a 90-es évek elején. A siker nem is maradt el, igaz, az első külföldi showt nem Elvisként adta. „1997-ben jött az első mallorcai felkérés, a Beathoven zenekarral Beatlesként kezdtünk fellépni.” A piacvezető spanyol ügynökség, a Romantic közvetítette ki őket, ez a cég egy szezonban általában 300 műsort ad el a spanyol tengerparti szállodáknak. „Mi voltunk az első nem brit Beatles a mallorcai palettán. A flamenco-show mindig spanyol, az akrobatacsapat kínai, persze, hogy a Beatlesnek angolnak kellett lennie. Mígnem a spanyol főnök ellátogatott Budapestre, és meghallgatott minket a Beckett’s nevű ír kocsmában.”

„Nyolc évig játszottuk a Beatles-műsorunkat, szerettem is, meg nem is akartam felrobbantani azt, ami olyan jól ment. De valahol mélyen tudtam, hogy én igazából Elvisként akarok énekelni” – vallja be. És lényegében így kezdődött a közvetítői szerep is: először keresett maga helyett valakit a gombafejűek közé, csak utána ugrott át másik produkcióba.

„Nagyon élveztem a kinti létet, igaz, azért augusztusban már hiányzott a töltöttkáposzta.”

Az Elvis & The Teddy Bears is nyolc nyáron át játszott Mallorcán és Ibizán. Igaz, közben megfogyatkozott a banda a válság miatt. Először csak négyre kellett csökkenteni a zenekar taglétszámát, aztán hárman maradtak. „Közelebb kellett csúsznunk a konkurenciához is, így két lány – egy szaxofonos és egy hegedűs – kíséretében énekeltem.” A gázsi ugyanis a 890 eurós csúcsról kétharmadára, majd alig több, mint a felére zuhant. A Romantic pedig 25 százalékot vesz le jutalékként a fizetségből. Persze segít a kiutazásban és a szálláskeresésben is. Ráadásul a szállodák utólag fizetnek, így lényegében a Romantic előlegezi meg a fizetséget a zenészeknek.

„Általában kéthetes váltásban jártuk a szállodákat, és hétfőtől vasárnapig minden este ment a show” – meséli László. A konkurencia is egyre fojtogatóbb lett: „esténként 150-200 euróért leugranak ma már Elvis-imitátorok szólóban Mallorcára énekelni”.

Elvis-imitátorból pedig ma már 50 ezer szaladgál a világban, igaz, nem mindenki énekel egyforma színvonalon.

A jelenségre teljes iparág is épült az USA-ban: komplett Elvis-öltözékeket lehet kapni nagyjából félmillió forintnak megfelelő összegért. „Az én első fehér, köves fellépőruhámat a Nemzeti Színház jelmeztervezői varrták” – büszkélkedik László, hozzátéve, hogy az már rég elkopott, de persze azóta készült új. Nem is egy. Amikor a kezembe adja az övét, kis híján leejtem a nem várt súly miatt. „Négyezer kő van az egész ruhán, körülbelül 80 ezer forintért rendeltem őket egy webshopon” – nevet.

Szobrot a királynak!

Egy idő után mintha megcsappant volna a lelkesedés a mallorcai szállodákban Elvis iránt. „A mai fiatalok kevésbé ismerik már őt” – mondja kissé lemondón László. Ekkor jött az újabb produkció: a The Rockabilly Rebels című showban – amely László Maestroboogie nevű együttesének a produkciója – már mindenféle slágert játszottak, Amy Winehouse Rehabjától a Bruno Mars Just The Way You Are-jáig, persze „rock and rollosítva”. Pont úgy, ahogyan Elvis énekelte volna az 50-es években.

Közben László cége, a MaestroMusic Productions Kft. is belelendült a munkába: igaz, nem 25 százalékért, mint a Romantic, hanem 5-10 százalékos jutalékot kérve egyre több ifjú zenészt közvetített ki nyaralóparadicsomokba. „Főként a tribute bandek mennek jól, például a Queen, az ABBA vagy a Beatles – utóbbi persze már csak duóban. Nemrég pár lányt vittünk ki egy Mamma Mia! produkcióba, és volt olyan nyár, amikor hat duót közvetítettem ki Magyarországról, akkor már ránk is szólt a Romantic, hogy »gyerekek, ez a mi szigetünk!«. A közvetítésen túl a műsor összeállításában is segítünk, hiszen ha valaki, akkor én ennyi idő után tényleg tudom, hogy mi megy jól manapság a spanyol tengerparti szállodákban.”

A MaestroMusic ügyvezetője, Gyarmathy Noémi azt mondja: nagyon kevés az, ha valaki jól tud énekelni, talán még ennél is fontosabb a karizma: hogyan tud viselkedni a színpadon. „Lacin azonnal látszott, hogy a színpadra született.”

Nem csoda, hogy a Romantic vezetői – miután meghallották, hogy John kint abbahagyja a zenélést – azonnal felajánlották: legyen az ő képviselőjük a Zöld-foki szigeteken. László azonban Magyarországon telepedne le inkább, és egyre inkább magyar zenészek felfedezésében szeretne jeleskedni, producerként. Itthon persze időnként még magára ölti az Elvis-ruhát, és fellép a király dalaival. Másrészt saját zenekarával, a Maestroboogival járja a klubokat. „Ha nem is a belváros kellős közepén, de kicsit kijjebb igenis van igény a színvonalas tánczenére. És persze az igazi zenész mindig a saját zenéjét szereti: a sok tribute után mi is szeretnénk a saját dalainkat megmutatni a Limonádé Combóval.”

A Magyar Elvis Klub elnökségi tagjaként pedig ő is évek óta küzd azért, hogy a rock & roll koronázatlan királya szobrot kaphasson Budapesten. 2011-ben a II. kerületben már teret neveztek el Elvis Presley-ről, a klub évek óta gyűjti a forrást, hogy a tér közepén szobor is emlékeztessen a legendára.

Oszd meg!