Nem így indult, de mivel foglalkozna az, akinek az édesapja égből pottyantott meséket egy egész országra? A Miaszösz Műhely alapötletét az élet hozta, de egy tájépítész-házaspár épített rá üzletet. Elég ügyesen, a családdal összefogva.
„Szeretnék egy pandát, csirkecombbal a kezében” – idézi fel Levente Dorka, mi volt az eddigi legviccesebb kérés, amit a Miaszösz kapott. Egy belpesti lakásban beszélgetünk, tipikus körfolyosós házban, ami nemcsak egy aprócska kézműves játékműhely központja, hanem Dorka és férje, Terhes Dénes otthona is – no meg a három gyermeküké, akiknek nyomai az egész lakásban megtalálhatók. Ja, és kutya is van, nemrég került a családhoz. Menhelyi kutyus, és állítólag aggodalmas, de hamar a bizalmába fogad.
Nem olcsó játék
Persze nemcsak a mindennapi élet kellékei, de a Miaszösz játékai és motívumai is megtalálhatók Dorkáék lakásában. Ezek kézzel készült, helyben varrt plüssjátékok, melyek ára kábé kétezer forinttól tizenöt-tizenhatezer forintig terjed. Bár nem vagyok a plüssjátékok nagy szakértője, nekem tetszenek a figurák, simán el tudom képzelni őket a kanapén, pedig nincs gyermekem – ugyanakkor Dorka szerint sokan drágállják őket, pedig mindent prémium alapanyagokból készít, saját kezűleg.
Levente Dorka és aprócska műhelye – Fotó: Sebestyén László
„Az emberi munka a sok, azt meg kell fizetni benne” – magyarázza, miért kerülnek relatíve sokba a Miaszösz játékai. És hogy mihez képest drága egy ilyen figura? Nos, Dénes rögtön az IKEA plüssjátékait hozza fel példaként, mondván: azok olcsóbbak, cukik, a vásárlók többségének pedig ennyi elég (önvallomás: a svédek cápaplüssével jómagam is se veled, se nélküled kapcsolatban vagyok – mindig kiveszek egyet a kosárból, de aztán inkább sosem veszem meg).
Bár elsőre furcsa, hogy egy multi tömeggyártott játékaival is versenyeznie kell a kézműveseknek, Dorka úgy érvel, hogy a vásárlók többsége árérzékeny, így egyszerűen kiesik a Miaszösz látóköréből.
„Amit én gyártok, az abszolút luxuskategória” – fogalmaz Dorka, saját munkaidejét pedig kétezerforintos órabérben határozza meg. Egy nyolcezerforintos figurával számolva 450 forint jut anyagra, a többi tulajdonképpen munkaidő, ami inkább napokban, mintsem órákban mérhető. Éves szinten ez 300-350 elkészült játékot jelent, amik elsősorban a Miaszösz webshopján át kerülnek értékesítésre, de pár külsős helyszínen (elsősorban mesekönyvekkel foglalkozó boltokban) is megtalálhatók.
Hogy lesz egy anyukából vállalkozó?
A kezdetek persze nem voltak ennyire fényesek. „Nem tudtam varrni” – vallja be Dorka, aki a férjével együtt tájépítész irodát vezetett. Mérnökként a kreativitás és a rajzolói szaktudás adott volt, de aztán jöttek a gyerekek, egyik a másik után, Dorka pedig kilépett a cégből, hogy főállású anyaként a kicsik nevelésére koncentráljon. Az első varrógépet Dénes vette otthonra, mert „hiányzott a háztartásból”, Dorkát viszont eleinte nem érdekelte a dolog.
Aztán ahogy teltek-múltak az évek, Dorka – aki egyébként maga is művészcsaládból származik, édesapja az Égből pottyant mesékkel országosan ismertté lett Levente Péter színész-rendező, édesanyja pedig Döbrentey Ildikó író – egyre inkább érezte, hogy kéne valamit kezdeni a kreatív energiáival.
Édesanyja történeteinek hatására elkezdett jártékfigurákat tervezni, a kezdeti lelkesedést pedig egy üzlet kiépítése követte, amiben Dénes és a már meglévő Teletáj Kft. nevű közös cég is a segítségére voltak.
„Nem jártam tanfolyamra” – teszi hozzá, majd szépen felsorolja, hogyan lesz az emberből lassan, de biztosan vállalkozó. Először készít egy jó terméket, majd rájön, hogy azt terjeszteni és népszerűsíteni kell, aztán jöhet a közösségi média, a vásárok, végül a terjeszkedés. Igen ám, de minél több meló van az adott termékben (és minél nagyobb a mögöttes tapasztalat), úgy ér egyre többet – és megy fel az ára is.
Nem lehet mindent tömeggyártani
Persze ha ránézünk a Miaszösz termékeire, azért nem annyira meglepő, hogy Dorka megkéri az árukat. Végletekig kidolgozott, finoman varrt játékokról van szó, amik mind tervezés, mind varrástechnika szintjén sajátosak (Dorka szerint ezek a figurák már bonyolultabbak annál, semmint, hogy egy hétköznapi szabásminta szerint össze lehessen állítani őket).
A Miaszösz tapasztalata szerint a mostani eladási ár a plafon, a vásárlók „nehezen szánnak pénzt” kézműves játékokra. Saját vásárlóköre azonban már van a boltnak, sőt akadnak törzsvevők, akik majd’ minden nagyobb ünnepre a Miaszösztől rendelnek játékot.
Az anyagokat Dorka jórészt kiskereskedőktől szerzi meg – Kép: Sebestyén László
Mivel kézműves figurákról van szó, tulajdonképpen mindegyik egyedi, de még a szériaplüssökből sem készül több pár tucatnál. Ez persze már így is túlmegy a hobbiprojektek szintjén, még ha komoly üzlet egyelőre nem is épült ki a Miaszösz mögött. A Teletáj Kft. árbevétele a tájépítészeti munka miatt sokkal nagyobb a plüssös ágazaténál, de Dorka és Dénes számításai szerint utóbbi is növekszik: 2017-ben 1,9 millió forintos árbevételt termelt a Miaszösz, ez 2018-ban már 2,6 millió forint volt.
A Miaszösz persze a jövőre is gondol, Dorka szerint a gyerekeket is be lehet vonni a munkába, tervei szerint pedig idén már jó lenne 3-4 milliós árbevételt termelni.
A növekedés bázisa nem a direkt hirdetés, hanem a közösségi média, azon belül is dedikált Facebook-csoportok, amik néha pazar kapcsolatépítési alapnak bizonyulnak. „Kevesen élnek meg ezen a piacon, egy kezemen meg tudom számolni azokat, akik teljes állásban csinálják” – mondja András Adél, a szintén kézműves babákkal foglalkozó Aledi tulajdonosa, aki szerint a Miaszösz ismert márka a szcénában, aminek „nagyon profin” menedzselik a jelenlétét.
Gondolnak a jövőre
A közösségi médiában való nyomulás és a szájról szájra terjedő hírnév meghozza gyümölcsét, a Miaszösz például most a Bayer gyógyszercég egyik programjához gyárt figurákat: 800 darab kis nyuszi készül a Bepanthen Baby kenőcs termékteszt kampányához, ezeket Dorka százasával szállítja a megrendelő cégnek.
A projektet a Vermis Production nevű ügynökség viszi, Haáz Mariann account manager szerint több hazai kézműves vállalkozó munkái is szóba kerültek. „Dorka termékei bizonyultak a legjobbnak a kampányhoz”, mondja, hozzátéve, hogy a Bayer is elégedett az együttműködéssel.
A gyerekrajzokat a fókuszteszterek készítették – Kép: Sebestyén László
Most is dolgozik külsős segítőkkel, egyiküket éppen betanítja, hogy idővel egyedül is készíthessen játékokat, melyek ráadásul már nem csak teljes kézi varrással, de anyagminta-nyomtatással is készülnek – a Bayer-projektes nyuszik például nyomtatva kapnak mintázatot, mert ekkora mennyiségben ennyire kevés erőforrással csak így lehet előállítani a babákat.
András Adél szerint a hazai kézműves közösség zárt, elsősorban online létezik, és külföldre is terjeszkedne. Ebben a Miaszösz kivétel, Dorka és férje fontosnak tartják, hogy itthon érvényesüljenek, bár azt mondják, van példa külföldi vásárlásokra is.
Méghozzá nem is csak egyféle jövőre
Terjeszkedni persze nem csupán térben lehet. A Miaszöszön 2017-ben mesepályázat futott, aminek legjobbjait Dorka édesanyja is segített kiértékelni – sőt a Miaszösz oldalán Mesetár menüpont található, alatta többek között kortárs szerzők műveivel és egy Döbrentey-féle mesével.
Illusztrátorkörökben is ismert a műhely munkája, így jutott el a híre többek között Szentendrére, mely város turisztikai menedzsmentje már tárgyal Dorkával egy mesekönyv illusztrációinak játékformába-öntéséről.
Dorka szerint „jönnek-mennek az ilyen lehetőségek”, a Miaszösz előtt tehát sokféle út állhat – és akkor a szabásminták értékesítéséről még szó sem esett, pedig erre vonatkozó tervek is vannak a háromgyermekes anyuka tarsolyában. Egykori tájépítészként persze adná magát, hogy ha a gyerekek felnőnek, újra mérnöknek álljon, ő viszont úgy véli, ha tíz év múlva választania kell a Miaszösz Műhely és a tájépítészet között, akkor előbbinél marad.
A Miaszösz portfóliójában minden kis állat elfér – Kép: Sebestyén László
„Itt is van olyan pont, hogy elég, befejezem, aztán valahogy mégis lesz erőm” – mondja Dorka, miközben férjével összemosolyognak – „Szerettem vele dolgozni” – teszi hozzá, kicsit elérzékenyülten, majd arról mesél, milyen anyaként kiesni a munkából, aztán valamit elölről felépíteni.
Milyen lenne, nyilván nehéz – de épp ez adja a Miaszösz termékeinek értékét. Dorka szeretne nyitni a kevésbé drága játékokat vásárlók felé is, ez azonban szintén a jövő zenéje. Egyelőre gyártsa le azt a sok játékot, amit mostanában rendelnek tőle. Na meg a gyerekek ajándékait, mert bizony ők is rendelhetnek plüssöket anyutól az ünnepekre. Az ő elégedettségük nagyon fontos, hisz ahogy Dénes fogalmaz: „ők a fókuszcsoport”.
Fotók: Sebestyén László
