Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Kész csoda, ha magyar ötletből magyar sorozat születik

Magyar sorozatötletet fejleszteni még mindig hihetetlenül kockázatos vállalkozás – a feldolgozásokon át vezet az út oda, hogy magyar ötletből magyar sorozat legyen. A mi kis falunk mutathatja az utat. Az elmúlt hetekben tévé elé ültette az országot. 

Publikálva: 2017. március 9. Frissítve: március 12. 

A független, fikciós televíziós tartalomfejlesztések Magyarországon részben még ma is sufnituning szinten zajlanak. A csatornák többnyire biztonsági játékosok, általában külföldi sorozatokat vásárolnak meg készen. Ha mégis saját gyártásba fognak, akkor is máshol már bizonyított szériákat adaptálnak, azokat adják ki hazai kivitelezőknek, általában komolyabb megkötésekkel. Ezeket a cégeket a tévécsatornák keresik meg egy-egy konkrét feladatra. Az igény alapján elindul egyfajta tendereztetés, aztán a kiválasztottal elkezdődik a munka. A tartalom kitalálásához valójában a gyártónak nincs köze. Vagyis a gyártók jellemzően nem fejlesztenek sorozatokat idehaza.

A mi kis falunk c. sorozat nagy sikerrel fut – a megvalósítás modellje új, de itt is bevált receptet vettek elő 

Külföldön ez többnyire másként működik. A 2007-es sztrájkjuk után az amerikai forgatókönyvírók beáramlottak a televíziós piacra, és újfajta látásmódot hoztak a sorozatgyártásba is. Európa egy éves késéssel reagált, mi talán még többel. Főleg a holland és az izraeli tartalomfejlesztők indultak jól, sok olyan sikerszériát hiszünk amerikainak, amiket Európából vagy a Közel-Keletről adaptáltak az Egyesült Államokba. (Izraelben ez egyébként nem kevés állami pénznek köszönhető.) De várható volt, hogy ha a nemzetközi sorozatpocsolyába néhány éve követ dobtak, akkor a hullámok hamarosan Magyarországot is utolérhetik.

Olyan cégből, amely a szövegeket a csatornák közvetlen megkeresésére toldozgatja, Magyarországon is sok van. Kizárólag fikciós tartalmakat fejlesztő és (nemcsak) gyártó cégből egész Közép-Európában alig akad, egy Ukrajnában – a másik pedig A mi kis falunkat fejlesztő magyar cég. A ContentLAB & Factory (Content Factory Kft.) működési elve teljesen más, mint ami eddig idehaza működött. Maga talál ki vagy vásárol meg ötleteket, amelyeket aztán kidolgoz, majd a tévécsatornákat házimozizásra hívja. Akárcsak Los Angelesben és a nagy nemzetközi filmes vásárokon, levetíti a kínálatot a potenciális vásárlóknak.

Persze a tévéknek ez egy kényelmi helyzet, nem rossz dolog egy színes-szaftos étlapról válogatni, úgyhogy könnyű őket rászoktatni.

Valahol a gyártónak is jó, hiszen más, hogyha megnézek a neten egy autót, és más, ha bele tudok ülni. Az utóbbiból sokkal valószínűbb, hogy vásárlás lesz. De mindezt finanszíroznia is kell valakinek.

Az Üvegtigris és a Beugró miatt mindenkinek ismerős Kapitány Iván és felesége, Diószegi Judit ügyesen ráéreztek ennek időpontjára, és a külföldi modell alapján 2014 végén céget indítottak. A cég alapítója Diószegi Judit, a vállalkozásba pedig később egy kockázati tőkebefektető is fantáziát látott. Nem véletlen, hogy egy ilyen befektető kellett a finanszírozáshoz, a kockázatok ugyanis ebben a modellben kiemelten magasak.

Joe bácsi nélkül nem megy

Izraelnek tíz év kellett, mire le tudta tarolni a világot, mivel a magyar cég a külföldihez hasonló modell alapján dolgozik, talán nekik kevesebb is elég lesz. Ami biztos: A mi kis falunkból nyolc részt forgattak le, és ezekbe valószínűleg a költségeket kevésbé sajnálva elég sok mindent belenyomtak, hogy tuti jó legyen. Ha az RTL elégedett lesz a végeredménnyel, akkor igent mondhat a következő körre. Ez biztosan jól jönne a tulajdonosoknak, hiszen Kapitányék modellje gyakorlatilag bármennyi pénzt képes felszívni.

A ContentLAB a szakmai részhez Hámori Barbarát hívta segítségül, társtulajdonos-befektetőjük pedig – egy régi ismerős – Boris Mihály és a GB & Partners Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt. lett, ők több körben 400 millió forintot tettek a cégbe. Ez részben válasz arra a kérdésre is, hogy korábban miért nem alapított senki hasonló céget Magyarországon, ekkora önerővel nyilván kevesen tudtak volna nekivágni.

Ez igen költséges műfaj. Egy licenc megvásárlása, az adaptálása, tehát magyarosítása, és egy pilot leforgatása 10-50 millió forint között mozog. Függ attól, hogy mit, kitől, milyen célországra vásárolnak, hogy mekkora írócsapattal mennyi időt szánnak rá, és hogy végül öt, tíz vagy negyvenöt perces pilotot forgatnak-e hozzá. Ha egy saját sztorit fejlesztenek vagy koppintanának, az sem lenne olcsóbb. Időben pedig mindez legalább másfél év, legalábbis A mi kis falunknál ennyi volt, mire képernyőre került.

A ContentLAB befektetője – ahogy az a Forbes saját adatbázisából és a cégadatokból is kiderül – az EU ún. Jeremie forrásából kapott pénzt, az alapot pár éven belül zárni kell, vagyis hamarosan megtérülést is fel kell mutatnia a csapatnak. A Boris féle alap nyert az Eximbank botrányos, 16 milliárdos tenderén is, vagyis az EU-s megkötéseknél lazább feltételek mellett akár korábbi, Jeremie-forrásból finanszírozott cégeknek is adhat a következő években dotációt (a piaci befektetők alapvetően azonban abban érdekeltek első sorban, hogy az első alapjukat sikeresen zárják, vagyis a ContentLAB-ban lévő részesedésükből lehetőleg pénzt kell csinálniuk.)

„A rendkívül magas bekerülési költségek mellett ott van a bizonytalanság is, hogy mennyire lehet nézett egy ilyen sorozat”

– idézi fel Dirk Gerkens TV2 igazgató korábbi interjúját Földi Gábor Fega, az Index újságírója, aki comment:comon hétről hétre követi A mi kis falunk fejleményeit. Szerinte egyébként a Válótársak című sorozat, amely szintén külföldi licenc alapján, hazai gyártásban készült, és viszonylag nagy sikerrel futott az azonos csütörtök esti idősávban, már bizonyította a műfaj létjogosultságát. „Ha azt vesszük, hogy még a Válótársak nézettségi szinjével is elégedetett volt az RTL, akkor A mi kis falunk csodaszámba megy, még akkor is, ha a nézettsége hosszabb távon csökkenni kezd.” (A hatodik héten visszaesett ugyan a sorozat, utána emelkedett, a 18-49-es célcsoportban a 30% körüli share-t így is hozza átlagosan, ami jónak mondható – A szerk.)

Nyilván, elsősorban a saját sztorijaikat szeretnék eladni a ContentLAB-nél is – a szakmai sikeren túl ez jelenti az igazi bevételt –, de ehhez az adaptálásokon át vezet az út. Honlapjuk szerint A mi kis falunkat nem számítva eddig 17 ötletet kezdtek el kidolgozni, melyből három saját fejlesztésű történet.

Vannak sorozatötletek, amelyek akár öt-tíz évig is várhatnak a polcon, mire valaki leveszi őket, ha leveszi egyáltalán. Persze akkor kicsit le is kell porolni a történetet. És akkor még jönnek a fókuszcsoportos kísérletek.

Úgy tudjuk például, hogy A mi kis falunkat az RTL széttesztelte vásárlás előtt, pedig az egy remake, ami már a szlovák piacon is bizonyított.

Magyar Mars-expedíció

Igaz, Kapitányék cége Budapest-központú, de egy éve Zágrábban is és Ljubljanában is van irodájuk. Hogy pontosan mit szeret a magyar, a horvát vagy a szlovén tévénéző, azt senki sem tudja, a gyártók legfeljebb sejtenek bizonyos elvárásokat. Itthon például jöhetnek a könnyű vígjátékok, a párkapcsolati dramedyk, és a magyar sztárszínészek. A falusi bohóckodásban Csuja Imre, Reviczky Gábor, Szabó Győző, Udvaros Dorottya is részt vesznek. Fega szerint ennek sikerében közrejátszik az is, hogy végre nem budapesti történetet láthatunk, hanem vidékit, és hogy a műsorsávot a Válótársak már bejáratta. Az sem utolsó, hogy az RTL rengeteget költött médiakampányra, jegyezték meg más piaci szereplők.

Mindenestre ha egy magyar író- és gyártócégnek megtetszik mondjuk egy holland, izraeli vagy szlovák ötlet, de akkor is, ha saját sztorit ír, kompromisszumokat kell kötnie. Elég sokat.

Miközben A mi kis falunkban kisebb eltéréseket mutat az eredeti szlovák és a magyar forgatókönyv, érdekes példa a Terápia. Ezt Magyarországon az HBO adaptálta, és itt is elég nagy sikerrel futott. Az eredeti és az amerikai változatban  az egyik főhős egy vadászpilóta, aki próbálja feldolgozni, hogy egy bombázás során ártatlan gyerekeket is megölt. Egy magyar pilóta viszont semmilyen célpontot nem bombáz le, már önmagában az sem valószínű, hogy egy magyar pilótának áll, úgyhogy itt adott szereplő életének problémája, hogy embereket kell kirúgnia egy cégtől. Ilyen komoly eltéréseket egyébként sokszor a licenc gazdája sem enged meg.

De a saját sztorival sem olyan könnyű, a piac kemény korlátokat állít, elég csak  a bekerülési költség-nézőszám arány mellett a korhatárkarikákra gondolni. A helyi Trónok harcára vásárlót és finanszírozót nem találnának,

a House of Cards pedig mondjuk százezer embert érdekelne itthon, ami egy kereskedelmi tévé számára nem valami kifizetődő.

A trendeket figyelve viszont a rétegsorozatok iránti igény megnövekedhet, és talán itthon is van néhány magasabb röptű, egyelőre fiókban lapuló sztori. Én ezek kiszabadulását várom.


A cikkhez megkerestük a magyar piacon újszerű modellel próbálkozó ContentLab&Factory csapatát is, de Kapitány Iván, Diószegi Judit és a befektető Boris Mihály utóbb nem járult hozzá a nyilatkozataik leközléséhez. 

A cikkben eredetileg azt írtuk, hogy Kapitány Iván is alapítója a Content Laboratory Kft-nek (Diószegi Judit egyedül alapította a társaságot), és hogy a cég fikciós sorozatok gyártása területén tevékenykedik, utóbbit kiegészítettük azzal, hogy a gyártás mellett fejlesztenek is, ezzel kevesen foglalkoznak a régióban. A pontatlanságért az érintettek és olvasóink elnézését kérjük. 

 

A képeket és videókat A mi kis falunk Facebook-oldaláról vettük.

"Rohadtul nem akarom, hogy úgy keressünk többet, hogy valami kicsit rosszabb lesz."

Gerendai Károly, a Sziget alapító-ügyvezetője