A menopauza egy aranybánya, mondja Iványi Orsolya, közösségépítő blogger, menopauza-kutató, az ország egyetlen menopauza influenszere és aktivistája. Szerinte az orvosok és az érintett nők sem foglalkoznak eleget a témával, holott az hosszú éveken át és majdnem mindenkit érint, messze nem (csak) a hőhullámok miatt. Interjú láthatatlansági szindrómáról, a perimenopauza mentális tüneteiről, elsárkányosodásról, a férfi kollégák dilemmáiról, a hormonterápia értelméről és kockázatairól.
Fekete Emese sorozata egészségről, egészségügyről, fizikai és lelki jóllétről. Mert: csak egészség legyen! (…meg térerő…)Forbes.hu: Nem gondoltam, hogy valaha kimondom azt a szót, hogy menopauza influenszer vagy menopauza aktivista, de te ez vagy. A negyven pluszos nők helyzetével, örömeivel, problémáival, a változókor tüneteivel foglalkozol, női közösséget építesz, blogolsz, podcastot vezetsz, és már azzal, hogy nyíltan kommunikálsz a témáról, tabukat döntögetsz. Mi a célod?
Iványi Orsolya: Szándékosan nem úgy beszélek a témáról, ahogy az orvosi könyvek szoktak. Tehát például nem azt mondom, hogy a menopauza ma általában 51 éves korban történik meg Magyarországon, nem idézek ehhez hasonló általános és elméleti megállapításokat, hanem a hozzám forduló nők valódi problémáira próbálok választ keresni.
Hogy mit csináljak, ha hullik a hajam? Mit csináljak, ha elment a libidóm? Ha hüvelyszárazsággal küzdök. Ha nem tudok aludni. Ha felszedtem tíz kilót, és az mind a hasamra ment. Ilyen és ehhez hasonló leveleket kapok mindennap, amiből azt szűröm le, hogy nagyon sok nő nem tud hova fordulni ezekkel a tünetekkel, és nem foglalkozunk eleget a változókor témájával.
Iványi Orsolya blogger, író, menopauza aktivista. A tabuk ellen és a nőkért tesz (Fotók: Sebestyén László)
Menopauzában van? Erre mit kell válaszolni?
Nálad mi hozta elő a témát?
Egy műtét. Egy endometriózis műtét. Megelőzte egy kálvária, hogy egyáltalán kiderüljön, mi a bajom, és amikor végre megoperáltak, Doktor Kia, az iráni orvos műtött meg (portréját a 2022. januári Forbesban írtuk meg), akkor megkérdezték előtte, hogy „menopauzában van?”. Totál lefagytam, erre mit kell válaszolni? Azt se tudtam, hogy olyan is van, hogy perimenopauza, nem csak menopauza, tök ciki volt.
Három hétig tartott a lábadozásom, akkor elkezdtem mindent elolvasni, amit találtam az interneten. És rájöttem, hogy ez egy durva dolog lesz, és sokkal komplexebb, mint amire gondoltam. Az volt a fejemben, és szerintem sok nő fejében is az van, hogy majd jön az ötven, elmúlik a menstruáció, és akkor egyik napról a másikra megtörténik a menopauza. Egyébként van ilyen is, de ez nagyon ritka.
Én egy idő után mentális tüneteket kezdtem észrevenni magamon. Képes voltam mindenen felkapni a vizet. Nem szeretem ezt a szót, de ez az elsárkányosodás kezdete volt.
Szegény férjem volt az elszenvedője, kérdezett valamit, én meg legszívesebben földhöz vágtam volna a laptopomat, vagy ha éppen a boltban voltunk együtt, és épp fizettünk volna, hozzávágtam a bankkártyámat. Már az sem érdekelt, hogy vannak körülöttünk, és mit gondolnak.
És akkor szépen összeraktam, hogy ezek a perimenopauza mentális tünetei. Nekem akkor teljesen normális menstruációm volt, nem voltak hőhullámaim, ezért is trükkös a menopauza. De elkezdtem például szorongani. Úgy éltem a napjaimat, hogy felkeltem, és egyből azon agyaltam, hogy mi az, amin ma szorongani fogok, ez egy nagyon tipikus tünet és nagyon ritkán van kimondva. Aludni jól aludtam, de mostanában 3-4 körül megébredek, aztán vagy visszaalszom, vagy nem, erre most gyógynövényes cuccokat szedek, azok segítenek.
De nekem a legrosszabb a brainfog, a ködös agy szindróma, amikor elkezdek egy mondatot, be akarnám fejezni, és nem emlékszem, hogy mit kezdtem el mondani.
Ez is hormonális?
Ez abszolút! Erről idén készült is egy 26 oldalas dokumentum magyarul, és amikor a Magyar Menopausa Társaság orvosi szakmai konferenciáján voltam tavaly, ott is megerősítettek benne, hogy a perimenopauzában ezek a mentális tünetek sokkal durvábbak. És fontos lenne, hogy ezt a nők tudják, és ne csak azzal kössék össze a változókort, hogy még menstruálnak-e, vagy már nem. Valahogy eleve az egész életünk erről szól.
Még nem tudom eldönteni, hogy ezt szépnek találom vagy szörnyűnek, de mintha a nők egész élete a menstruáció körül forogna.
A menopauza piaca becslések szerint 600 milliárd dollárt érhet.
Nem a hőhullám a legnagyobb probléma
Mit tapasztalsz, a nőgyógyászok mennyire specializálódnak erre a területre?
Számomra érthetetlen, hogy mennyire nem. Pontosabban értem, szerintem azért nem, mert itt a lélekkel is kell foglalkozni, és az ritkán fér bele egy 15–20 perces konzultációba. Holott óriási igény lenne rá, és hatalmas üzlet is van benne. Mert lehet, hogy a szülésnél rövidebb idő alatt több pénzt kereshet egy orvos, de szülni nem mindenki szül. A változókorba viszont minden nő belekerül, és nagyon hosszú ideig érintett. Elkezdődik akár 45 éves korban, és van, akinél 60 éves korig tart. Ez alatt minimum évente kétszer szüksége lesz valamilyen segítségre.
Nemrég, azon az orvosi konferencián, amit már említettem, lehetőséget kaptam egy rövid előadásra. Van egy nagyon aktív Facebook-csoportom (7e+), akikkel előzőleg kitöltettem egy kérdőívet, ennek az eredményeit adtam elő nyolc percben. Kifejezetten tanulságos volt. Egyrészt amiatt, hogy egy hét alatt 1200 nő kitöltötte, és egyértelműen kijött, hogy
nem a hőhullám a legnagyobb probléma, hanem az alvászavar, de az elsők között volt a hízás és a szorongás is.
Másrészt amiatt, mert talán egy picit elültettem az orvosok fejében a gondolatot, hogy a menopauza egy aranybánya. Ezt sok helyen külföldön felismerték már, de mi nagyon le vagyunk maradva. Az orvostársadalom is, a cégek is, holott sok nőt foglalkoztatnak, ráadásul a menopauzában érintettek sokszor a leggyorsabban növekvő demográfiai csoportot képviselik a munkahelyeken, és maguk a nők sem elég tájékozottak. Nem foglalkozunk a témával eleget. A menopauza piaca a becslések szerint 600 milliárd dollárt érhet (legalábbis egy becslés szerint ekkora a piaci potenciál – a szerk.),
nálunk még nem igazán kezdődött el a menopauza-forradalom.
Arról, hogy hogy viselkedjenek a férfi kollégák
Látsz jó példákat azért a céges világban? Van, ahol mondjuk be mernek írni reggel a nők a főnöküknek, hogy bocs, ma menopauzális tüneteim vannak, nem tudok bemenni? Ahogy mondjuk egy migrénes kolléga simán megteszi, mert tényleg otthon kell maradnia, annyira rosszul van.
Arra nem látok rá, hogy egyénileg ki mit mer kommunikálni, de elvétve vannak jó céges példák. A Tescónál például van erre program, 2020-ban Magyarországon elsőként indítottuk el ezt. Az egész úgy kezdődött, hogy a kommunikációs igazgató comingoutolt (ő is benne van a csoportomban), hogy ő bizony küzd ezzel, aztán felmérték, hogy hány negyven feletti nő dolgozik. Kiderült, hogy több mint háromezer, ők potenciálisan mind érintettek a menopauza által. A kolléganőknek zárt FB-csoportot vezetek, edukálunk, beszélgetünk.
Ezért náluk érzékenyítő tréningeket tartottunk férfi kollégáknak, az áruházi kollégáknak. Volt olyan férfi, aki ugyan előre megmondta, hogy ne beszéljünk erről, maradjon inkább az egész tabutéma, de végül ő személyesen is nagyon pozitívan élte meg. Meghallgattak erről egy egyórás előadást, majd a végén kérdezték, hogy értik, de mit is csináljanak most az információval. Mondtuk nekik, hogy nem kell senkit diagnosztizálni, de menjenek vissza a női kollégákhoz, mondják el nekik, hogy voltak egy ilyen tréningen, és ha valakinek problémája van, akkor nyugodtan forduljon hozzájuk.
Ha például egy pénztáros kolléganő naponta ötször leizzad, akkor merjen erről beszélni, legyen lehetősége arra, hogy ötször átöltözzön, vagy közelebb ülhessen a mosdóhoz, legyen egy kis ventillátora vagy víz odakészítve mellé.
Ez egy irodai dolgozónak teljesen alap és evidens, de egy teljesítménybérezésben dolgozó kasszásnál, akinek sokkal merevebb a munkaideje, tényleg problémát okozhat. A férfi utána írt nekem egy levelet, hogy milyen hálásak voltak a kolléganői, hogy mennyire felszabadultak, hogy most már elmondhatják, ha van ilyen gondjuk.
Ez azért is fontos, mert a 40–50-es nők emellett küzdenek az úgynevezett láthatatlansági szindrómával is, egy csomóan úgy érzik, hogy leírták őket. Azt élik meg, hogyha állást váltanának, nem találnának munkát, nem kapnának lehetőséget, aminek részben az is az oka, ahogy Juhos Andrea karriertanácsadó is mondta egy előadásában, hogy a nők nem networkölnek eleget.
Egész életüket képesek úgy lelkiismeretesen végighajtani, hogy munka után mennek a gyerekért, mennek haza vacsorát főzni, bevásárolni stb., nem építik úgy a networkjüket, mint a férfiak, nincs rá idejük, energiájuk. Így amikor váltani akarnak, sokkal kisebb az a haveri kör, akin keresztül új esélyt kapnának. Ezért is mondta Juhos Andi is, hogy nem kell szégyellni, ha kirúgtak vagy új állást keresel, tessék elejteni mindenhol és mondani mindenkinek, hogy munkát keresel.
Te átéltél hasonlót?
Velem is megtörtént, nekem is kellemetlen volt, amikor először kirúgtak, még ha nem is a kompetenciáim miatt, hanem mert leépítés volt, de vannak ilyen helyzetek. Bárkivel megtörténhet, akár többször is, semmi szégyellnivaló nincs benne.
Vagy amikor három év London után – 12 országot lefedő nemzetközi kommunikációs tapasztalattal – hazajöttem tíz évvel ezelőtt és nem találtam munkát, az is nagy koppanás volt. Azt hittem, tárt karokkal várnak majd, de alig válaszoltak a leveleimre, vagy azt gondolták, hogy túl magas pozícióra vágyom, vagy túl sok pénzre. Nem voltam még negyven, jó depressziós időszak volt.
Végül szabadúszó lettem, rendesen be is indultak a munkáim, és soha nem gondoltam, hogy az lesz belőle, ami most van: egy nagy és aktív női közösség. Semmi tudatosság nem volt ebben, ösztönből csinálok sok mindent.
„A 40-es, 50-es nők emellett küzdenek a láthatatlansági szindrómával is. Azt élik meg, hogy leírták őket.”
Most tizenháromezren követik az Éljenek a 40 feletti nők oldaladat. Ez hogy indult?
A blogot akkor indítottam, amikor kiköltöztem Londonba tizenegy éve, akkor az egy sikeres lifestyle oldal volt, havi húszezres olvasottsággal. Amikor Toszkánába költöztem hat éve, akkor váltottam, és elkezdtem írni negyvenes nőként negyvenes nőknek, ami amúgy a férjem javaslata volt. Nem találtam olyan tartalmat, ami ezzel foglalkozna kortárs és modern attitűddel.
A menopauzáról is elkezdtem írni, az akkori Indexen volt a blog, az első bejegyzésem címe az volt, hogy Akit a menopauza szele megcsapott. Leírtam, hogy perimenopauzában vagyok, ilyen-olyan tüneteim vannak, és mivel nem találtam olyan helyet, ahol erről lehet beszélgetni, létrehozok egy zárt Facebook-csoportot.
Azt hiszem, szerda volt. Három nap alatt 500 nő becsatlakozott. Ültünk a férjemmel, néztük a telefont, mondom, úristen, most mit csináljak.
Mindenki azért jött ide, hogy beszélgessünk, megoldásokat kapjanak, így aztán még jobban belemásztam a témába. Külföldi cikkeket olvastam, elkezdtem összegyűjteni külföldi szakértőket, aztán később eljutottam a Magyar Menopausa Társasághoz.
Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy felvettek a tagjaik közé, hiszen a többiekkel ellentétben nem vagyok orvos, rendesen le is ellenőriztek előtte. Az elnökkel, Dr. Jakab Attilával nagyon jó a kapcsolatom, szegényt sokszor nyomasztom mindenféle kérdésekkel, de ő mindig rendelkezésre áll, segít, hogy szakmailag korrekt anyagokat írhassak. Van, amikor három órát beszélgetünk, és mielőtt bármit írok, mindig mindent ellenőriztetek orvossal. Rengeteg butaság is megjelenik ugyanis a témában, és egyébként is nagyon komplex a problémakör, amire nincsenek univerzális megoldások.
Ami másnak jó, nekem nem jó, és fordítva. Ez egy nagyon kísérletezős időszak.
Toszkán Love story – Avagy van élet 40 felett is
Ezzel a címmel jelent meg Iványi Orsolya első könyve a Jaffa kiadónál 2022-ben. Memoár jellegű személyes vallomás arról, hogyan találta meg hat évvel ezelőtt a boldogságot egy Olaszországban élő idősebb férfi oldalán, hogyan költözött ki Toszkánába három bőrönddel 45 nappal az első vakrandi után, és arról, hogy semmihez sem vagyunk öregek.
48 éves, kommunikációs tanácsadó, menopauza kutató, közösségépítő, blogger, újságíró. Tagja a Magyar Menopausa Társaságnak, az International Menopause Society-nek és az Egyenlítő Alapítványnak. „A Vichy nélkül nem lennék ott, ahol most vagyok – mondja magáról –, mert ugye lehet posztolgatni évekig, a saját idődet és energiádat beletenni egy témába, de ha egy idő után nem tudsz vele pénzt keresni, akkor egyre kisebb a lendület.” A kozmetikai cég több mint három éve kereste meg és ajánlotta fel neki a Vichy Változókor Nagykövet címet, ami egyébként más országban nincs. Azóta van egy saját oldala a Vichy honlapján, Orsi készíti a menopauza hírlevelüket, partnerségben dolgoznak.
Következő könyvét a menopauzáról fogja írni, személyes hangon, személyes élmények, saját és Facebook-csoportjának tapasztalatai alapján. „Mindig nagy terveim vannak, a férjem hatása” – mondja. Januárban elindul a Menopauzabarát Munkahely Akkreditáció program cégeknek, a Nemzetközi Menopauza Világnapra pedig szeretné megcsinálni az első menopauza konferenciát Magyarországon.
Igazából sose gondoltam, hogy a téma aktivistája leszek, de nagyon jólesik, ha azt látom, hogy van hatása és haszna annak, amit csinálok. Amikor például megkérdeztem a csoportomban, hogy szerinted tabu a menopauza? Akkor már csak harminc százalék mondta, hogy igen. Mert amióta nyíltan beszélgetünk erről a csoportban, ők is kiviszik a témát, és máshol is mernek róla beszélni.
Elkezdtem csinálni a Menopauza Cafét is, ahol összejön húsz vadidegen nő, és mindenki mesél magáról. Micsoda bátorság! Abszolút informálisan mindenki rácsatlakozik a másik problémáira. És olyan is volt, hogy a csoportból kezdeményezte valaki, hogy a munkahelyén legyen erről tréning, vigyük be oda a témát.
Mert, és itt most kicsit visszakanyarodom megint a céges problémákra, a menopauzális tünetek – a memóriazavar, a szorongás és hasonlók – komoly karriergátló tényezők is tudnak lenni. Erről is vannak külföldi kutatások:
ötvenes nők, elvileg a karrierjük csúcsa közelében nem mernek előléptetést vagy fizetésemelést kérni, mert a változókor tünetei miatt éppen megrendült az önbecsülésük,
Megingott az önbizalmuk, és azt hiszik, hogy nem tudnak jól teljesíteni. Karrierek úszhatnak el a menopauza miatt. És ez egy ördögi kör. Hogy mondod el a férfi board tagoknak, te mint egyedüli nő, hogy mostanában kicsit nehezebben jár az agyad, meg fáradtabb vagy, mert nem tudsz jól aludni? Az lesz az első, hogy azt gondolják rólad, hogy mostantól nem végzed majd jól a munkádat. Pedig ez egy átmeneti állapot.
Az ösztrogén csökkenése hat az agyra, az agyi működésre és a teljes női testre, de egy idő után hozzászokik és alkalmazkodik. Egy menopauzában lévő nő is mindent meg tud csinálni, legfeljebb kicsit lassabban, és ez is el fog múlni.
Arról, hogy hogy ne legyen tabu
A szóhasználatunk mennyire van rendben? Ha valaki azt mondja, hogy egy nő klimaxos, az nekem kicsit sérti a fülem. Kihallok belőle valami pejoratívat.
Engem is kiráz ettől a szótól a hideg, de ez az orvosi szakkifejezés, a változókor orvosi megfelelője. Japánban egyébként második tavasznak, vagy tavasznak hívják. Mennyivel szebb, nem?
Mennyire segíti szerinted a témát, ha például egy-egy filmben megjelenik valamelyik tünet? A House of Cardsra gondolok például, ahol a Robin Wright alakította Claire Underwood folyton a hűtőt nyitogatja, mert elönti egy hőhullám. Vagy a skandináv változatában, a Borgenben is ugyanígy állandóan leizzad a női főszereplő, aki ráadásul a miniszterelnök, és ruhát kell cserélnie.
Minden segít, hogyha beszélünk róla. Nemrég a Halott vagy című sorozatban láttam egy epizódot (3. évad, 6. epizód), ahol volt egy nagyon fontos beszélgetés. Az egyik szereplő rákos, és arról beszélgetnek, hogy bár fiatal még, elvileg messze van a menopauzától, de a kemoterápia vagy sugárkezelés után hamar menopauzába kerülhet. Ezt sok fiatal nő nem is tudja, és sok orvos sem tájékoztatja őket arról, hogy ezek a kezelések a petefészek működésének átmeneti vagy végleges károsodását eredményezhetik, és talán emiatt nem lehet gyerekük.
Pedig erre is fel lehetne készülni, le lehet fagyasztani petesejtet, petefészekszövetet, embriót, hogy legyen még esély a jövőbeli gyermekvállalásra.
A menopauza nálunk még mindig tabutéma. Kínos róla beszélni
Ezek mind olyan dolgok, amikről beszélnünk kell. Már csak azért is, mert előbb-utóbb népegészségügyi problémává válhat, ha nem lesz megoldva. Angliában már parlament előtt van a téma, ott működik parlamenti munkacsoport, felszólalnak az ügyben prominens politikusok, ott már nem annyira kínos erről beszélni.
Nálunk azért még kínos. Az Ipsosnak volt egy kutatása, harminchárom országban vizsgálta a női változókorral kapcsolatos attitűdöket. Az derült ki, hogy nemzetközi összehasonlításban a magyarok átlagos szinten tájékozottak, mégis nálunk számít leginkább tabutémának a menopauza, vagyis az utolsó helyen végeztünk. Szóval van mit tenni!
Arról, hogy szedjünk-e hormont
Nem beszéltünk még a hormonpótlásról, ami igen ellentmondásos téma. Volt idő, hogy a nőgyógyászok azonnal felírták a hormont, ma sokan a mellrák kockázata miatt egyáltalán nem ajánlják, nagy szórás van az orvosok véleménye között is
Ma már hormonterápiának hívjuk, nem pótlásnak, de igen, vannak eltérő vélemények. Én hormonterápia-párti vagyok, abban az esetben, ha már az életminőséget befolyásolják a tünetek, ahogy nálam is történt. Angliában Dr. Louise Newson is terápiapárti, ő ott az első számú menopauza szakértő, a kormány menopauza akciócsoportjának is tagja.
Ő azt mondja, hogy az ösztrogénre ugyanúgy szüksége van a női szervezetnek, mint az inzulinra a cukorbetegeknek, tehát ha nincs elég ösztrogén, akkor pótolni kell, amíg nem áll be a szükséges újfajta egyensúly a posztmenopauzában. Az ösztrogén ugyanis három nagyon fontos területre hat, a szívre, az agyra és a csontokra, és itt sokkal nagyobbak a kockázatok, mint a másik oldalon a mellrák kockázata, amivel a hormonterápia ellenzői érvelnek.
Az egész egyébként onnan indult, hogy 2002-ben volt egy rosszul kommunikált kutatás Amerikában. A World Health Initiative (WHI) nevű tanulmányból egyebek mellett azt a következtetést vonták le, hogy a menopauzális hormonterápia mellrákot okoz,
és bár utána ezt alaposan árnyalták és cáfolták, laikusok és szakmabeliek fejébe is ez vésődött be, és mumussá vált.
Ma Jakab Attila, a Magyar Menopausa Társaság elnöke is azt mondja, hogy a mellrák relatív kockázatemelkedése sokkal kisebb, mint ahogy azt korábban félrekommunikálták, és főleg azzal szemben elfogadhatóbb, hogy a hormonpótlásnak milyen egyéb előnyei vannak. Elsősorban a csontritkulás vagy a szív- és érrendszeri kockázatok mérséklésében.
Arról nem beszélve, hogy a hormon az egészségtudatos nők gyógyszere. Aki szedi, vagy tapasz formájában használja, mert rengeteg fajta terápia van, és meg kell találni, hogy egyedileg kinek melyik a legjobb, az biztos, hogy elmegy évente kétszer egy kivizsgálásra, figyeli magát, sokkal tudatosabban él. Sokkal hamarabb kiderül nála, ha valami gond van.
Kiemelt kép: Iványi Orsolya – a karácsony előtti napokban éppen itthon, könyve váci bemutatójára érkezett haza (Fotó: Sebestyén László)
