Idén ismét megrendezték Az Év Irodája versenyt, ahol a szervezők és a zsűri tagjai arra voltak kíváncsiak, hogy terveznek meg egy új munkahelyet a legnagyobb cégek. Bár az eredményhirdetésre még várnunk kell, az előzetes felmérésből kiderült, hogy a munkavállalók szerepe nő az irodakialakítási projektekben, a munkahely egyre fontosabb az employer brandingben, illetve túlnyomó többségben maradnak vagy bővülnek az irodák méretei.
De valójában mit jelent mindez 2022-ben, két év home-office után? Mennyire függ össze a dolgozók motiváltsága és produktivitása a munkahelyi környezetükkel? Egyáltalán, meddig lesz még releváns a kérdés egy olyan világban, ahol sok lakásban dolgozószobát alakítanak ki, és sorra nyílnak a co-officok? A kérdésben Dúll Andrea környezetpszichológust, az ELTE Ember-Környezet Tranzakció Intézetének igazgatóját és Koós Pált, a MOME rektorhelyettesét, Az Év Irodája verseny zsűritagját kérdeztük.
A legfontosabb szempontok
Koós Pál, a MOME rektorhelyettese idén 8. éve kíséri zsűritagként az Az Év Irodája versenyt, és kérdésemre elmondta, hogy sokrétű szempontrendszert vesznek figyelembe a nyertes kiválasztásánál. A kritériumok közé tartozik például az, hogy…
- mennyire felhasználóbarát a munkakörnyezet,
- mennyire funkcionális a terek kialakítása,
- milyen a hely pszichére gyakorolt hatása a szimpla ergonomitás mellett,
- mennyire vonták be a kialakítás megtervezésébe a munkatársakat – ennek kapcsán elmondta, hogy sok munkaadó csak átfogó, többéves felmérés után kezd bele az új munkahely kialakításába, és figyelmet fordít a költözés utáni időszakra is,
- mennyire felel meg az iroda a fenntarthatósági szempontoknak,
- milyenek a belsőépítészeti munkák, és az iroda mennyire tükrözi adott brand szellemiségét,
- hogy illeszkedik az iroda az irodaház és a környezet adottságaihoz – legyen szó klasszikus, régi irodáról, vagy nagy irodaházak tereiről.
Pál azt is megosztotta velünk, hogy az utóbbi időben nagyon magas a nevezők átlagszínvonala, és van néhány olyan iroda, ami plusz kreativitásával és élménytöménységével még ezek közül is kiemelkedik. Egyik kedvenceként a tavaly díjazott, Tiba Építész Stúdió saját irodáját említette, ami a Gellért-hegy oldalában, festői környezetben kapott helyet, ahol a környezet szelleme és a stúdió filozófiája egymást expresszíven erősítve alkot originális egységet.
„Több irodában jellemző, hogy a kialakítást felfűzik egy sztorira, vagy valamilyen más módon koherens egységet hoznak létre.
Egy-egy jó iroda szinte egy nagyon cizellált filozófia tárgyiasulásának, kézzel fogható élménnyé tételének is tekinthető. És ha ez a filozófia jól van összerakva és teljes egész képet ad, az lehengerlő élmény egy külső szemlélő, és egy ott dolgozó munkavállaló számára egyaránt” – árulja el.
És mit gondol minderről egy környezet-pszichológus?
Dúll Andrea egy eltérő perspektívából, de hasonló szempontok mentén közelíti meg a témát. Kérdésemre elmondja, hogy egy környezet-pszichológus máshogy gondolkodik az ideális térről, mint egy tervező, hiszen más komponenswk alapján közelít a témához. Véleménye szerint abból, hogy egy dolgozó jól működik az irodai kontextusban, nem vonhatunk le következtetéseket a környezetre vonatkozóan. Az a munkaadói elképzelés, hogy a dolgozó ne csak produktív legyen, de elégedett is, valójában újkori igény.
„Lehetetlen receptet adni arra, hogy milyen az ideális iroda, és erre nem is érdemes általánosságban törekedni, ugyanis ez rengeteg tényezőtől függ: hogy milyen a munka ütemezése, mi a cég filozófiája, mennyit tud fektetni ebbe, mennyire fontos számára a dolgozók elégedettsége, vagy mennyire tolerál alternatív viselkedésmódokat az irodában.
A környezetpszichológiai személy-környezet összeillés elveiről mindig az aktuális cég igényei döntenek.
Ilyen például a dolgozók territoriális igénye, a személyre szabás igénye, a kommunikációra való igény, vagy éppen az introvertált dolgozók igényei.”
Létezik egyáltalán olyan iroda, ami mindenkinek jó?
Laikusként azt gondolnám, ennyi különböző igény mentén szinte lehetetlen létrehozni olyan irodai környezetet, ami minden dolgozó számára komfortos, ám Andrea szerint vannak olyan alapkövek, amik megalapozhatják ezt.
„Elvileg lehetséges, hogy olyan térhasználati stratégiát dolgozzunk ki, ami az összes teret használó számára megfelelő lesz. Ez pszichológiai értelemben nem azon múlik, hogy hány méterre van az íróasztal, vagy milyen színű a fal, de például nagyon fontos, hogy térkontrollja legyen a dolgozónak. Ez olyan kérdéseket illet, minthogy a share-desk szisztémában mennyi hely jut egy embernek, hova ülhet le, lehet-e saját íróasztala, mennyire gyakran kell elpakolnia.
Ezeket mind végig kell gondolni, persze kellő kontrollal, hogy a tér kialakítása ne rontsa el a brand kommunikációját.
Az is nagyon fontos, hogy legyen zöld az irodában, de itt is számolni kell azzal, hogy a növénnyel kapcsolatos teendők és akár magának a növénynek a változásai mind megváltoztathatják a pszichére gyakorolt hatását” – mondja el.
Fontos-e, hogy más legyen a pihenési és a munkakörnyezet?
Pál és Andrea gondolatai mentén kijelenthetjük, hogy bizony nincs könnyű helyzetben az a munkaadó, aki minden dolgozóját elégedetté és motiválttá szeretné tenni – pláne, az elmúlt években, amikor gyökerestül átalakult az irodázás kultúrája. Az elmúlt két évben még a kevésbé rugalmas munkavállalók is megtapasztalhatták a home-office előnyeit és hátrányait, közben pedig sorra nyílnak a közösségi irodák, így nem csoda, ha egyre kevesebb ember lézeng a hagyományos irodákban. Éppen ezért, mikor munkakörnyezetről beszélünk, a saját lakásunk adottságait is érdemes figyelembe venni. Mikor arról kérdezem Andreát, fontos-e, hogy markánsan elváljon egymástól a munka és a magánélet territóriuma, meglepő választ ad.
„Környezetpszichológiai szempontból nem tud teljesen más lenni a kettő.
Onnantól kezdve, hogy ugyanaz az ember használja őket, nyomot hagy mindkét térben: bevisszük a csészénket az irodába, és hazavisszük az iratokat a lakásunkba. Ez nem is probléma, mert az énünk a terek folytonosságán keresztül is rendeződik el.
Viszont home-office esetén érdemes a lakás egy részét a munkához szabni, és ebben a cégek is segíthetnének. A lakáson belüli munkahely megteremtése viszonylag nehéz, de jó, ha van egy elkülönített rész, ahol ott tudjuk hagyni a munka különböző fázisait, és közben mi sem hatolunk be mások területére.”
Fotók forrása: Az Év Irodája, kiemelt kép: a Foodpanda irodája
Kapcsolódó: