Már nem Matolcsy a mumus, úgy beszélt, hogy a forint se bánta. A költségvetéssel viszont lesznek még gondok, igaz, semmiből nem tart havonta átírni, ha senki se veszi komolyan és senkit se érdekel. Ács világa.
Őszintén szólva egy pillanatra leállt a szívverésem abban a pillanatban, amikor múlt hét kedden felugrott a képernyőn a meghívó az MNB sajtóeseményére. Matolcsy Györgyöt jelentették be résztvevőként alig néhány órával azelőtt, hogy érkezett a jegybank kamatdöntése, a zsigeri ijedtség pedig abból fakadt, hogy a jegybankelnök utolsó hasonló megjelenése katasztrofálisra sikerült. Emlékezetes, hogy tavaly ősszel, teljesen bizonytalan inflációs kilátások mellett Matolcsy diadalittasan bejelentette a kamatemelési ciklus végét, amit a forint pár nap alatt 430-as történelmi mélyponttal díjazott. Erre pedig vészkamatemelés lett a válasz, ami ki tudja hány tízmilliárd forintnyi kamatkiadás-növekedést okozott az államnak.
Ablakon kidobott pénz gyakorlatilag, amiért joggal firtatható Matolcsy felelőssége.
A spekulánsok átálltak
A 18 százalékra emelt irányadó ráta a forint elleni spekuláció letörését szolgálta és rögtön a bejelentése után a piac azt kezdte találgatni, hogy meddig lesz kénytelen az MNB fenntartani. Pár hét alatt kiderült, hogy a spekulánsok átállnak a túloldalra. Nem csak kipattantak a gyengülésre játszó pozíciókból, de az extrém magas kamat mellett nyitogatják a forint mellettieket. Ezek már stabil árfolyam mellett tisztességes profitot biztosítanak, arra kell csak figyelni, nehogy beleragadjon valaki a gyengülő hullámokba. Ezért amikor rossz hírek miatt a feltörekvő devizák kaptak egy-egy maflást, a forint élen járt az esésben – de csak amíg a „legremegőkezűbb” spekulánsok kimenekültek belőle.
Az infláció közbeszólt
Az MNB nyilván azt figyelte árgus szemmel, hogy mikor lehetne már végre úgy csökkenteni az irányadó rátát, hogy nem riasztják el a spekulánsokat, nem kockáztatják a forinterősödő trend fordulását. Most már nem a „gyengítsük óvatosan” korát éljük, hanem az a jelszó, hogy az infláció letörése érdekében minimum stabilan kell tartani.
És ezt a munkát az MNB az elmúlt hónapokban már jól végezte.
Ügyes piacszondázást hajtott végre azzal, hogy Virág Barnabás alelnök váratlan sajtónyilatkozatban lengette be a kamatvágást, a piac reakciója pedig a kezdeti ijedtség után látványos megnyugvás volt. Bizonytalan nemzetközi klíma mellett is a jegybank zöld utat kapott a piactól a vágásra, a befektetők azt mondják, hogy még néhány vágás után is a magyar kamat kiemelkedő marad, ők azzal is jól ellesznek.
Így semmi meglepetést nem okozott, hogy a jegybank elindult lefelé a 18 százalékról, a piac beárazta, elfogadta, hogy havi egy százalékpontonként haladnak lefelé, amíg az irányadó ráta ráejtőzik a 13 százalékos alapkamatra, amely ősztől visszanyerheti irányadó jellegét. Ekkor vártuk, hogy Matolcsy megszólaljon.
Matolcsy újra színre lép
A jegybankelnök nyilatkozott sokat sok helyen az elmúlt hónapokban, de szigorúan a monetáris politika kommunikációját végig Virág Barnabás vitte. Most újra kamatdöntéshez kapcsolódóan szólalt meg maga a jegybankelnök, de ezúttal semmi olyat nem mondott, ami ellentétes lett volna a korábbi jegybanki kommunikációval, vagy meglepte volna a piacot. Teljesen alaptalannak bizonyult a félelmem, hogy vajon most mi furcsasággal áll elő.
Az őszi nagy hiba óta komoly kritikával nem lehet illetni a monetáris politikát – jórészt kényszerpályán haladt a forint védelmében, de nem szaladt bele újabb cikcakkokba, elvesztett hitelességéből a piaci szereplők nagy része szerint is valamennyit vissza tudott nyerni. Most látszik az irány, ami a jegybanknak és a piacnak is komfortosnak tűnik, ha csak nincs valami extrém külső sokk, akkor remélhetőleg nem lesz semmi látnivaló a következő hónapokban a monetáris politika és a forintárfolyam körül.
Nem lesz min izgulni? Dehogynem!
De lehet, hogy a fiskális politika gondoskodik arról, hogy legyen min izgulni. A következő évi költségvetést nyár előtt elfogadni eddig is értelmetlen és érthetetlen volt, de végül is jelentősége sincs sok, hiszen veszélyhelyzeti felhatalmazással bármit bármikor át tud írni a kormány, még csak parlamenti jóváhagyás se kell hozzá. Amit most benyújtottak a parlamentnek 2024-es költségvetés gyanánt, azt is nyilván még sokszor össze-vissza módosítják majd. Nem kérdés, hogy minden szempontból a létező legjobb körülményekkel számolni alap és egyetlen forgatókönyvként nem több parasztvakításnál, az pedig, hogy laza törvénysértéssel készül a mű (nem tervez kiadást a büdzsé a jegybank veszteségpótlására) annak a világos kinyilvánítása, hogy nincs olyan, amit ne tehetne meg az ország vezetése.
Nyugi, pofátok lapos, majd valahogy megoldjuk. Törvénysértő? Tényleg? Akkor átírjuk a törvényt.
Köznyelvre lefordítva a költségvetés arról szól, hogy a kormány bármit beleírhat és az ellenkezőjét is. Felrúghatja az uniós pénzek megszerzése érdekében az EU felé tett vállalását az extraprofitadók kivezetésére, mégis a pénzek érkezésével számolhat a büdzsében. Az üzenet világos: tök mindegy, mi van benne, ha borul, secpec újraírjuk és ráfogjuk a szart a háborúra. Meg az EU-ra. A szankciókra. Esetleg Gyurcsányra, meg Karácsonyra. És így a végtelenségig.
Közben az ország gazdaságilag alulteljesít, tartósan lemaradóvá válik, de ez lassú folyamat, az átlagember vagy nem veszi észre, vagy magasról tesz rá.
Semmi okunk azt feltételezni, hogy a havonta átírt költségvetés, a leszakadás és az alternatív valóságot idéző kommunikáció időszaka a végéhez közelítene. Mintha igény amúgy is csak egy szűk körben lenne rá.
