A végeláthatatlan várólisták egyre többeket kergetnek a magánegészségügybe. A legtöbben nem a bőrfotelért vagy a rövidebb sorban állásért, hanem egyszerűen azért fizetnek magánkórházakban, mert nem akarnak évekig súlyos betegségekkel és napi színű fájdalmakkal élni.
A Válsz Online azt járta körbe, hogy ilyen helyzetben miért támogatja az állam több százmillió forintokkal a magánegészségügyi szereplőket, ahelyett, hogy az általa fenntartottra fordítana némi figyelmet.
A lap kedden este fedezte fel, hogy megszüntették az országos várólistát. Így már csak azt közli az egészségbiztosító, mennyi volt a várakozási idő az elmúlt hat hónapban egy-egy térségben vagy intézményben, azaz nem egy jövőbeli, hanem egy múltbeli adatot tesznek közzé. Központi várólista 2012 óta létezett mostanáig.
Ez alapján gerincstabilizálóra a leghosszabb várólistájú intézményben az elmúlt hat hónapban műtöttek 623 nap alatt kerültek sorra.
Csípőprotézisre 1181 napot vártak. Hasi műtéteknél 108 napot kellett várakozniuk, szürkehályognál 836 napot, nyitott szívműtétnél 374 napot.
A covidra lehet fogni, de nem ennyit
A koronavírusban szenvedő betegek és az oltások is lefoglalják az egészségügyi személyzetet, így érthető, ha emiatt néhány hónappal hosszabbodik egy-egy várólista, de a helyzet ennél sokkal rosszabb.
A magyar egészségügy a halasztható egészségügyi beavatkozások terén jó néhány kórházban az összeomlás jeleit mutatja.
Az akár több éves a várakozás súlyos egészségkárosodást okozhat, így aki megteheti, inkább a magánegészségügyet választja ahelyett a szolgáltatás helyett, amit egyszer már járulékért megvásárolt.
A megnövekedett igény a magánegészségügy iránt azonban az árakat is felnyomta. A néhány éve még 15 ezer forint körüli járóbeteg vizitdíj mára sok helyen 25-30 ezer forintra emelkedett.
Ha valaki minimálbért keres, akkor is havi havi 68 ezer forintot vonnak le munkáltatói társadalombiztosítási járulék és munkavállalói szociális hozzájárulási adó címen. Ezért a biztosítottak jogosultak az állami ellátásra,
de azt már senki nem tudja megmondani, és nincs is rá szabályozás, hogy pontosan mikor és mekkora várakozási idővel.
A visegrádi országok közül 2010-ben még a lengyelek költötték a legnagyobb összeget zsebből az egészségügyre, az OECD adatai szerint minden lakosuk 459 dollárt fizetett ki a gyógyulása érdekében. Hazánk 458 dollárral a második helyen állt akkor.
A legfrissebb adatok szerint most már messze vezetünk: 611 dollárral. A V4-ek között egyetlen olyan állam sincs, ahol az 500 dollárt elérné a fejenkénti lakossági költés.
A magyar állam 2020 nyarán 287 millió forint állami támogatást adott Kóka János cégének, a Doktor24 Medicina Zrt-nek a koronavírus hatásainak ellensúlyozására.
Új magánkórházának beruházásához járultak így hozzá.
Eközben az állam milliárdokat fordított a lombikbébiközpontok államosítására. A magánbefektetők kivásárlására jelentős összeget költött az állam, amit fordíthatott volna az állami szolgáltatások javítására is, miközben nem nagyon van racionális indok arra, hogy miért ne lehetnének magán lombikbébicentrumok az országban.
Borítókép: Ani Kolleshi // Unsplash
