Miért pont luxemburgi cégeken keresztül vásárolnak luxushoteleket, szőlőföldeket, magánrepülőket és jachtokat a világ legvagyonosabb emberei? Az amerikai Forbes hónapokig kereste a választ ezekre a kérdésekre, és azonosított egy tucatnyi jól ismert üzletembert, aki az elmúlt években igen jól járt a miniállam adóelőnyeivel.
Bernard Arnault francia multimilliárdos – a világ harmadik leggazdagabb embere és például a Louis Vuittont is tulajdonló LVMH csoport elnöke – augusztusban eladta a szintén francia kiskereskedelmi lánc, Carrefourban tartott 5,5 százalékos részvénypakettjét. A cégadatok szerint a papírokat Arnault a Luxemburgban bejegyzett Cervinia Europe cégen keresztül birtokolta, és ide folyt be az értük kapott mintegy 850 millió dollár is, átszámítva 255 milliárd forint.
Elbújni már nem tudnak a milliárdosok, de az adószabályok még mindig nagyon kedvezőek
Bernard Arnault, az LVMH luxuscégcsoport vezére és résztulajdonosa. Fotó: Jeremy Barande
A Cervinia Europe-ot 2013-ban alapította, de nem ez Arnault egyetlen luxemburgi érdekeltsége. Már 2007-ben is bejegyzett egy holdingot Blue Capital néven (eredendően ebben tartott egy még nagyobb, 9,1 százalékos Carrefour pakettet), és van még vagy két tucat ottani vállalkozása, amelyekben – a 2020 decemberi adatok szerint – összesen 1,6 milliárd dollárnyi (durván 480 milliárd forintnyi) befektetést tart.
Nyilvánvalóan adózási megfontolásból:
ha például eladja a Cervinia Europe-ot (benne a nemrég pénzzé tett Carrefour részvényekkel), jövedelme adómentes marad.
Mint ahogy 2007 óta körülbelül 900 millió dollárnyi osztalékot is felvehetett adómentesen. A luxemburgi szabályok ezt megengedik, ha legalább 1,4 millió dollárnyi részvényt vagy 10 százaléknyi részvénycsomagot minimum egy évig egy ottani cégben parkoltatnak. Hogy pontosan így volt-e, azt Arnault sajtósa nem kívánta kommentálni a Forbes.com megkeresésére.
Arnault valószínűleg a leggazdagabb a világon, de messze nem az egyetlen, aki kihasználja Luxemburg csúcsvagyonbarát szabályait, illetve azt, hogy két évvel ezelőttig egészen jól el is lehetett bújni a világ szeme elől. Az offshore vagyonokat leleplező Panama-iratok és egy 2016-os európai uniós direktíva nyomán 2019 márciusa óta azonban könnyebben megismerhetők a luxemburgi cégek végső tulajdonosai. És már az is elég beszédes, hogy kiderült: egy 630 ezer lakosú országban több mint 140 ezer bejegyzett cég működik.
Idén ráadásul az egyik legnagyobb európai oknyomozó újságírói hálózat (az OCCRP) és a francia Le Monde egyszerűbben kutathatóvá tette a luxemburgi cégadatbázisokat – így tudta az amerikai Forbes is megnézni,
hogy a világ leggazdagabb emberei közül kik, mennyit és milyen eszközökben parkoltatnak Luxemburgban. Pontosabban ottani cégeken keresztül az olasz Alpokban, a Karib-tengeren, a francia borvidékeken, az Adrián és legalább 29 milliárd dollárt érő részvényekben, vállalatokban, ingatlanokban. Tucatnyi dollármilliárdost tudtak így nevesíteni.
Paradicsomi hagyományok 1929 (!) óta
A jelenség amúgy majdnem százéves. Luxemburg pénzügyi központ szerepe 1929 nyarán kezdődött, amikor a kormány adókedvezményekkel és diszkrécióval akarta az országba vonzani a nemzetközi befektetőket.
A próbálkozást aztán gyorsan derékba törte a nagy gazdasági világválság, és egészen 1963-ig késleltette a megvalósítást, amikor is kibocsátották az első eurókötvényeket (ezek az eurobondok még nem a mai értelemben vett eurókötvények voltak, a külföldön kibocsátott vállalati kötvényeket nevezték így).
Ez is hozzájárult ahhoz, hogy nagy vállalatok és vagyonos családok luxemburgi központú holdingcégeket hozzanak létre, hogy az ország a kontinens egyik legnagyobb pénzügyi és adóelkerülési központjává válhasson, és hogy kiépüljön az ezt máig támogató komoly pénzügyi, jogi és adótanácsadói infrastruktúra.
2006 azután némi irányváltás hozott: az Európai Bizottság az eredeti 1929-es szabályok visszavonására kötelezte Luxemburgot. Egy négyéves türelmi időt követően 2011 óta szigorodtak a szabályok, de a külföldiek speciális befektetési társaságai még mindig komoly adókedvezményeket élveznek, és számos bilaterális szerződés is könnyíti az amerikai, kínai, orosz vagy európai milliárdosok dolgát.
Osztalék vagy cégeladás és felszámolás
Az amerikai Forbes két tipikus módszerét azonosította annak, ahogy az elmúlt években a világ milliárdosai kihasználták a luxemburgi szabályokat. Az egyik az, ahogyan Bernard Arnault vagy például a Zara divatláncot tulajdonló spanyol Amancio Ortega is intézte ügyeit: tőzsdei részvényeket, zárt részvénytársaságok részvényeit és ingatlanokat tartottak luxemburgi holdingcégekben, hogy potenciálisan kihasználhassák az osztalékra vonatkozó adókedvezményt.
Mások, például az orosz fémmágnás Mihali Prokhorov vagy az olasz milliárdos John Elkann hoteleket, cégeket birtokoltak luxemburgi vállalatokon keresztül, majd miután pénzzé tették a befektetésüket, felszámolták a luxemburgi vállalatukat, az adómentesen kivett pénzt pedig újra befektették.
Lenne miből adózni: Ferrero, Arnault, Ortega, Agnelli
Az érintett milliárdosok nem reagáltak a Forbes.com megkeresésére, de íme egy lista, hogy kiket és milyen eddig nem ismert vagyonelemeket azonosítottak az Európában ismert nagy vagyonosok köréből.
- A már említett Bernard Arnault összesen 1,6 milliárd dollárnyi eszközt tart luxemburgi cégekben, ezen felül 28 százalékos tulajdona van az L Catterton nevű befektetési társaságban. Ez a cég 30 milliárd dollárt kezel és olyan érdekeltségei vannak, mint az Equinox és az iFit fitneszmárkák, a német cipőcég Birkenstock. További 460 millió dollárt érő ingatlancsomag is hozzá kötődik a szintén luxemburgi L Catterton Real Estate-en keresztül.
- A legvagyonosabb olasz, Giovanni Ferrero a Luxemburgban jegyzett családi édesipari vállalat 75 százalékát tulajdonolja – a Forbes.com becslése szerint ez a pakett 32 milliárd dollárt ér. Más luxemburgi érdekeltségei is vannak: a családi vagyonkezelő cég, a Tesco Capital több mint 23 milliárd dollárt tart különböző vállalatokban, ingatlanokban, értékpapírokban Ausztráliától, Chilén át Dél-Afrikáig. A családnak Monacóban is van egy vagyonkezelő társasága és egy irodája Szingapúrban.
- Leonardo Del Vecchio, Olaszország második leggazdagabb embere is Luxemburgban fogja össze a vagyonát: 37 milliárd dollárt különböző tőzsdei részvényekben, még 60 millió dollárt ingatlanokban a francia Riviérán és az Adria olasz partjainál, valamint egy 48 millió dollárt érő magánrepülő formájában.
Az amerikai Forbes becslése szerint Del Vecchio az elmúlt tíz évben minimum 5 milliárd dollár adómentes osztalékkal gazdagodott. Ha az osztalékot Olaszországban vagy Franciaországban vette volna ki a cégeiből, akkor minimum 26 és 30 százalékot adózott volna utána – a luxemburgi előnyöket kihasználva így közel 1 milliárd dollárt spórolt.
- A francia milliárdos Carrie Perrodo – férje 2006-os halála után a Perenco nevű olajcég örököse is – tekintélyes borászati és más kisebb befektetéseket kezel luxemburgi holdingcégen keresztül. Bordeaux-i szőlőinek és Taittinger pezsgő-részesedésének becsült értéke 250 millió dollár körüli. További 21 millió dollárt ér 62 százalékos csomagja a francia Konbini médiavállalatban, és 24 millió dollárra becsülik a Wynd nevű szoftver startupbeli érdekeltségét. Ezen felül Izraelben és Németországban is vannak kisebb befektetései.
- John Elkann olasz milliárdos, az Agnelli család leszármazottja az Exor nevű céget vezeti, amelynek egyebek mellett a Ferrariban is érdekeltsége van. Egy luxemburgi cégen keresztül vásárolta meg a monacói helikoptereket üzemeltető Monacair felét. Néhány évvel később ő és partnerei (egyébként a monacói királyi család tagjai) eladták a luxemburgi cégbeli részüket, majd felszámolták a vállalatot.
- Az orosz gyógyszeripari milliárdos Viktor Kharitonin egy 4 csillagos hotel tulajdonosa az olasz Alpokban (2020-ban 27 millió dollárt ért) – a luxemburgi Mountain Resorts S.A.-n keresztül.
- A szintén orosz Mihail Prokhorov két luxemburgi cégben volt érdekelt, amelyeknek a svájci-francia határon vannak ingatlanjai összesen 2,2 millió dollár értékben. Mindkét cégét eladta 2020 decemberében.
A tényleges tulajdonosok egyre nehezebben tudnak elbújni
A fenti lista nyilvánvalóan nem teljeskörű, és természetesen Luxemburg mellett több más ismert adóparadicsom is hasonlóan vonzza az adójukat optimalizáló és rejtőzködő milliárdosokat. A rejtőzködés azonban a Kajmán szigeteken és a Brit Virgin-szigeteken sem fog mindörökké tartani: 2023-ig ott is vállalták, hogy létrehozzák a tényleges tulajdonosok hivatalos nyilvántartását.
Ha nem is szüntetik meg, de ezek a vállalások és regiszterek valamelyest nehezíthetik az igazságtalannak tűnő adóelőnyök kihasználását. Ahogy az Utrechti Egyetem egy professzora mondta a Forbes.comnak:
„Lehet egy céged Hollandiában, aminek a tulajdonosa egy luxemburgi társaság, aminek a tulajdonosa a Kajmán szigetekre van bejegyezve, és még annak is van egy tulajdonosa a Bit Virgin-szigeteken. Ahogy nyújtod ezt a láncot, annál nehezebb kibogozni, hogy ki a tényleges befektető. De pont ezért olyan fontosak ezek a nyilvántartások a végső tulajdonosokról.”
Nyitókép: Yosef Ariel / Unsplash
