Kaáli Nagy Géza, a Kaáli Intézet alapítója nyílt levelet írt Vesztegrom Dórának, aki a hazai meddőségi ellátásokért felel.
Mi történt? Nyílt levelet írt Vesztergom Dórának, az Országos Kórházi Főigazgatóság Humánreprodukciós Igazgatóság igazgatójának Kaáli Nagy Géza, a Kaáli Intézet alapítója, a meddőségi ellátás problémáiról, és arról, hogy miért nem születik meg minden vágyott lombikbébi Magyarországon.A professzor kapacitásbővítést és utánpótlásnevelést is javasol az igazgatónak, számolt be az Economx.
Kontextus. Kaáli Nagy idézi Vesztergom Dóra egyik néhány hónapja tett nyilatkozatát, miszerint Magyarországon évente 1800-2000 baba születik lombikprogram segítségével, ami nagyjából a születések számának két százaléka. A meddőségi szektor fejlesztésével azt szeretnék elérni, hogy az asszisztált reprodukciós kezelésekből származó gyermekek száma évi 4500-ra emelkedjen. Kaáli Nagy emlékeztet arra, hogy még 2017-ben ő is hasonló javaslatot tett a miniszterelnöknek: azt indítványozta, hogy töröljék el a gyermekek ezreinek megszületését akadályozó teljesítményvolumen korlátot a lombikbébi kezelések tekintetében. „Egy ilyen döntés eredményeként az OEP elemzése szerint a lombikbébi módszerrel született gyermekek száma az évenkénti 2000-ről 3500-ra emelkedne. Ha a javasolt intézkedések már akkor bevezetésre kerültek volna, ma hazánkban 10 000 gyermekkel több élne” – írta a professzor.
Miért fontos ez? Mint írja, nem igazán érti, „hogy a korlátlan, bőkezű finanszírozás mellett, négy és fél év alatt, miért nem dupláztátok meg a kezelések és a megszületett gyermekek számát. Azt sem értem, hogy mit fed ez a rejtélyes “meddőségi szektor fejlesztése” kifejezés, ami szerinted megduplázná a szülésszámot. A kért feltételeket a kormány teljesítette, a lombikbébi kezelések mégsem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Ott vagyunk, ahol az állami monopol helyzet előtt voltunk, csak most a meddőségi szektor fejlesztés a magyarázat arra, hogy miért nem született meg több ezer vágyott gyermek, szöges ellentétben a kormány nemzetstratégiai elvárásaival.”
Mi következik ebből? Kaáli Nagy betegpanaszokat is mellékelt a leveléhez, amelyek szerinte ugyancsak érzékeltetik, hogy az állami intézetek túlzsúfoltsága miatt már most sem születik meg minden vágyott lombikbébi. „Goromba recepciósok. Időpont nincs. Osztrák rendszámú Ferrari van. Nagykép van. Személyes megkeresésre sincs időpont. 2 év után megkérdeztem recepción kit kell lefizetni vagy megölni időpontért. Kék halál…. lefagytak. Átmentem Pozsonyba… Iscare… 4 nap múlva az első telefon után volt időpont!!!” – idézi a professzor az egyik ilyen panaszt.
Mi jön ezután? Már a magánintézetek állami tulajdonba vételekor legalább 4-5 új nagy kapacitású intézetet kellett volna létrehozni. A meglévő centrumokban is azonnali kapacitásbővítésre lett volna szükség, mind a személyi állomány mind a műszerezettség tekintetében. Nagyon fontos lett volna az utánpótlásnevelés is, fűzte hozzá és tett egyúttal javaslatot ezekre Kaáli Nagy.
