Hallom a hangokat, hogy a hülye média így tolja túl a vasútösszeomlás-témát meg úgy, eddig is ez volt, nincs itt semmi látnivaló, hiszti az egész. Még ha van is ebben némi igazság több napnyi totál káosz után, mégis rendkívül örömteli, hogy a napi közbeszéd kiemelt témája lett a MÁV állapota. Legalább egy icike-picikét nőtt az esélye annak, hogy végre történik is valami előremutató. Ács világa.
Az alapsztori amúgy egy bővített mondatban összefoglalható lenne: az elmúlt sok évben – igen, 2010 előttre visszanyúlóan is – tart a vasút szisztematikus lerohasztása azáltal, hogy nem allokálnak oda elegendő forrást. Még a szinten tartáshoz se. Egyre több a pályákban a lassújel, nőnek a menetidők, egyre öregebb a gördülőállomány, ezért aztán egyre gyakrabban vannak problémás napok. Minek is közlekedési múzeum Debrecenben vagy Budapesten, ha elég elcsípni egy random vonatot szerencséseknek fecske kocsikkal 50 éves Csörgővel, vagy Szilivel, szerencsétlenebbeknek meg robbanó Bzmottal.
Az elmúlt 14 év annyiban hozott változást, hogy amit pénz toltak vasútfejlesztésbe, annak is egy része félrement, értelmetlen volt.
Ki lehet számolni például, hogy a címeres cimbi Kínának tett szívességként értelmezhető Budapest-Belgrád agyhalál árából hány olyan fővonal állapotát lehetett volna normális szintre felhozni, ahol még utasok is feltűnnek szép számmal.
El lehet gurulni a következő választásokig
A MÁV-hoz való állami hozzáállás tehát régóta az, hogy amíg nincs nagy gáz, nem foglalkozunk vele. A választókat nem igazán érdekli, ha szép lassan pusztul, megszokták, elvannak. Az elmúlt két és fél évben azonban szép lassan változni kezdtek a dolgok. Jött egy olyan miniszter, aki a hozzá nem értését agresszióval kiegészítve kezdett rombolásba, aztán hogy valamit adjon is, bedobta az emlékezetes jelszót: ha már szar, legalább legyen olcsó is: tarifareform, országbérlet, satöbbi.
Lázár János azt gondolhatta, hogy MÁV pipa, ezzel el lehet gurulni a következő választásig, de nem így lett. Amivel nem számolt (mások se, én se), hogy a lassú züllés egyre nagyobb nyilvánosságot kap. Szépen összeért itt több dolog: látványos leállások, balesetek, pofátlan-pökhendi miniszteri reakciók, miközben látványosan nőtt az elérése a közlekedésfanatikus influencer-politikus Vitézy Dávidnak. Aztán még jött a jogos és frappáns fikázásban mindenképp vérprofi Magyar Péter is, ők Vitézyvel könnyedén ütik le a miniszter által feladott magas labdákat. Lázár – akit profi politikusnak hihettünk sokáig – bődületes erővel lövöldözi az öngólokat. A legfrissebb példa a régóta város szégyene Kökin tett munkalátogatása, amire borítékolható volt Vitézy reakciója, hiszen valóban épp Lázár húzta le az ezer éve gusztustalan állapotban levő állomást a fejlesztések listájáról, pedig még uniós pénz is volt rá.
És a média…
Igen, a média is valóban szépen ráugrott a témára. Egy éve még senkit sem érdekeltek a MÁV közleményei a késő, kimaradó vonatokról, mindenféle üzemzavarokról, pedig volt belőlük már akkor is naponta több is. Ma pedig valóban szinte az összes ilyenből hírt gyártanak a híroldalak ügyeletesei, mert sokan olvassák őket. Ezt látva a korábban beletörődő utasok is küldözgetik a személyes horrorsztorikat az újságoknak. A lényeg, hogy minden Lázárra hullik vissza, aki azzal bír védekezni, hogy ő most épp építi a szarból a várat. De ez nyilván korlátozott mértékben hatja meg az utazóközönséget, a többség tisztában van azzal, hogy ha a miniszter személye változott is, de 14 éve ugyanaz a bagázs kormányoz.
Az állampárt tehát saját magára húzott egy olyan témát, amivel nem számolt és amivel csak veszíteni lehet. Épp egy olyan időszakban, amikor minden vasútra, egészségügyre, vagy bármi másra vonatkozó „sajnos erre nincs pénz” típusú mentegetőzésre egyre többen kezdik sorolni azt, amire meg van: Lázár-kastély, Voda, reptér, a vej, meg a haverok. Ezt a szellemet kieresztették a palackból és a Vitézy-Magyar duó, meg a nyilván folytatódó vasúti fennakadások gondoskodnak róla, hogy te tudják visszaszuszakolni egy ideig.
Ingerküszöb felett a vasút szétesése?
A kérdés már csak az, hogy mindezek hatására megpróbálnak-e javítani a vasút helyzetén? Ez még nem dőlt el, ígérgetésből nincs hiány, de az allokáció nagy része ma is a közútfejlesztések irányába megy. Leghamarabb akkor hiszi el bárki a fejlesztéseket, javításokat, amikor elkezdik, amikor felvonulnak a munkagépek.
Ha az elmúlt sok évben azért nem csinálták, mert nem látványos, lassan lesz eredménye, politikai haszna nulla, akkor most miért álljanak neki, hiszen 2026 tavaszáig akkor se lehet érzékelhető eredményt elérni, ha a MÁV-ra borítják a pénzeszsákot:
fizikai képtelenség egyszerre sok vonalat felújítani és sok modern járművet beszerezni.
De azért kárt enyhíteni valamennyire lehet, használt mozdonyok és vagonok beszerzését például fel lehet pörgetni, vagy lehetne újra barátkozni a Siemenssel, hogy legalább azt elmondhassák: úton vannak új villanygépek is.
Most már az okoskodás, a duma kevés és inkább további kockázat a kormánynak, hogy egy eddiginél is nagyobb lefagyás, vagy komolyabb baleset kavar be a választási készülődésbe. Ezzel együtt inkább azon lepődnék meg, ha változna a hozzáállás és nekiállnának a vasút rendbetételének, legalább a további romlás megállítására elegendő forrást csoportosítva a MÁV-hoz.
