Csendben világhírű, 200 éves és magyar. Mi az?

Talán olvastad – mert még a Washington Post és a New York Times is lehozta –, hogy januári számunkat idő előtt vissza kellett hívni az újságárusoktól. A Hell Energy tulajdonosai kértek ideiglenes intézkedést […]

Bővebben

Klasszik sztori: kolléga meglátja, nekem is kell

Fehér-narancssárga logó, erős felépítés, technicista dizájn. Nehéz úgy buszra szállni Budapesten, hogy ne utazna rajta legalább egy Bagaboo táska. A 2000-es évek közepén a futárközegből mainstream, az egyszemélyes vállalkozásból sok tízmilliós forgalmú cég, a magyar termékből világmárka lett. Az alapító Tűhegyi Tamás – futárnevén Minimál – épp új területekre készül betekerni.

A kétezres évek elején biciklis futárnak lenni elég menő dolognak számított Budapesten. A közeg szabad volt, jól lehetett keresni, munka meg volt bőven.

Nappal az Erzsébet téren, esténként a Toldi Moziban bandáztak, az pedig, hogy Sinya a Pesti Est címlapjáig jutott, jelzi a korszellemet.

A Hajtás Pajtás-alapító Sinka Károlyból egyszeriben ikon, a nem túl magas presztízsű futárkodásból elfogadott munka, a szürkezónában mozgó cégekből egyre inkább legális vállalkozás lett. Aki az aranykorban csöppent bele ebbe a kötöttségektől mentes világba, könnyen itt is ragadt. Így történt ez Tűhegyi Tamással is.

„Valószínűleg az enyém volt az egyetlen fixi a városban.”

A Dunaújvárosi Főiskola kollégistája trükköket tanult új bringáján, máskor letekert vidékre az érdi családi házból, néha tanult is. „Voltak gazdasági óráink is. Ha tudtam volna, hogy akkor kell figyelni” – mondja kis mosollyal. Mielőtt 2002-ben végzett mérnök-informatikus szakon, a Matávnál dolgozott a diplomamunkáján, mellette futárként kereste meg a kenyerét.

Tűhegyi Bagaboo Tamás a januári Forbes Kilövésen mondott el még több sztorit a kezdeti Jamaica-modellről

Aztán elkészült az első zsák, hiszen a piaci rés igencsak jelentős volt. Egy biciklis futárnak a jó bicikli után ez a legfontosabb munkaeszköze, ezért elhatározta, hogy tervez egy zsákot magának, amit majd a – mellékállásban remek varrónő – édesanyja rak össze.

Ma már szinte mindent le tudnak gyártani, de előfordult már, hogy a dizájn oltárán nem áldozták föl a minőséget, látva, hogy a díszítésre kitalált szövet hetek alatt ki fog repedezni, és inkább elálltak a megrendeléstől. Nem ugrottak el viszont a francia Foodora megkeresése elől. Az ételkiszállítással foglalkozó startup az összes francia futáruk táskáját a magyar műhelyekben készült táskákra cserélte. Csak ez az egyszeri tétel negyedével növelte meg tavaly az éves forgalmukat.

A 600 táska legyártása még nekik is okozott némi fejtörést – úgy, hogy a létszám évek óta állandó, tulajdonképpen egy kibővített családi vállalkozás az övék –, a munka egy részét kiszervezve sikerült tartaniuk a határidőket.

A klasszikus, egyvállas futárzsákokban erősek (ezeknek az ára nagyjából 15 ezer forinttól indul náluk), de ez a típus néhány éve népszerűbb volt, mint most. A potenciál ugyanakkor óriási, mostanában főként a nagyméretű futárzsákokban és az ételkiszállító cégeknek kínált megoldásokban gondolkoznak. A legnagyobb piacaik sorrendben Magyarország, Németország, Anglia, Dánia, de az egész világból futnak be megrendelések, a céges megrendelések túlnyomó többsége is innen érkezik. A fejlődéshez jó lenne egy agent vagy disztribútor Európában, de Tamás nem a stresszelős fajtából való. „Sosem szoktam olyat csinálni, hogy ha a következő évben nem növekszünk négy százalékot, akkor vérfürdő van.”

A Bagaboo-ról szóló cikkünk eredetileg, teljes terjedelmében a januári Forbes-ban jelent meg.

Fotó: Orbital Strangers, videó: Kervárits Ádám, közreműködött: Bánlaki D. Stella

 

"Minden értelmes ember önfejűnek tűnik időnként."