A születések száma Kínában tavaly több mint 500 ezerrel, összesen alig több mint 9 millióra csökkent, ami felgyorsította az ország népességének csökkenését. Úgy tűnik, több gyermeket csak a Párt akar, a kínai nők nem. Miért?
Kína 2023-ban 1,410 milliárd emberrel fejezte be az évet. Ez azt jelenti, hogy a népességszám 2,08 millióval csökkent – kétszer annyival, mint 2022-ben, amikor a demográfiai fordulat bekövetkezett. Az újszülöttek száma szabadesésben: a szerdán közzétett hivatalos adatok azt mutatják, hogy Kínában 2023-ban kevesebb mint feleannyian születnek, mint 2016-ban. 2016 azért fontos év, mert Peking akkor törölte el az „egygyermekes” politikát.
A termékenységi ráta az 1-et közelíti, ami ultraalacsonynak számít a demográfusok skáláján. (A magyar termékenységi rátáról a legfrissebb a KSH 2022-es adata, az 1,52 volt.)
Kínában az 1960-as évek eleji éhínség évei óta először csökken a népesség.
Mi okozhatta ezt a mélypontot?
- A kínai gazdaság számos problémával küzd, a növekedés lassul. A bizonytalanság miatt sok család elhalasztotta a gyermekvállalást.
- A fiatalok munkanélküliségi rátája tavaly rekordszintre, 21%-ra ugrott.
- Peking elengedte a szigorú covid-korlátozásokat, emiatt nőtt az elhalálozás: 700 ezerrel több kínai halt meg tavaly, mint a megelőző évben (a hivatalos adatok szerint, a valós szám ennél magasabb is lehet).
- Noha a korlátozásoknak vége, a havi adatokból nem látszik, hogy ennek hatása lett volna a születésszámokra (míg számos nyugati országban igen).
- Az évtizedekig fenntartott egygyermekes politika miatt kevesebb a fiatal, mint az elmúlt generációkban, köztük évente több millióval kevesebb a szülőképes korú nő.
- A kínai gazdasági csoda emberek százmillióit emelte fel a középosztályba, ők már teljesen máshogy gondolkodnak. Sok nő egyre kevésbé hajlandó megházasodni és gyermeket vállalni, saját életcéljait helyezi előtérbe – anyagilag sincs rászorulva arra, hogy családot alapítva hozzon létre vagyonközösséget (ez főleg a városi lakosságra igaz).
Teljes termékenységi arányszám (TFR) Kínában 1955-2023 között. A mutató azt fejezi ki, hogy egy nő élete folyamán hány gyermeknek adna életet az adott év kor szerinti születési gyakorisága mellett. Forrás: Nemzeti Statisztikai Hivatal, Kína.
Tudták, hogy baj lesz, de azt nem, hogy ilyen hamar
Kínai demográfusok már a 2000-es évek elején azért lobbiztak, hogy a kormány törölje el a szigorú születésszám-korlátozást. Peking ezt végül megkésve, 2016-ra lépte meg (a szabályozás 35 évig élt). Az akkori prognózisokhoz képest is jóval korábban, csaknem egy évtizeddel hamarabb indult csökkenésnek a népesség.
Sőt, Kína a gazdasági növekedést tekintve más nagy gazdaságokhoz képest is sokkal „hamarabb kezdett el öregedni”.
Az ország egy főre jutó bruttó hazai terméke 2022-ben, amikor a népesség először kezdett el fogyni, 12 000 dollár körül volt, ami alig több mint egyharmada Japánénak, amikor a népesség csökkenése ott elkezdődött.
A 60-as évek éhínségével szemben a népességfogyás tartós trend lehet. 2023-ban India közel egy évszázad után előzte meg Kínát és lett a Föld legnépesebb országa. Semmi jele, hogy Kína visszaelőzne.
A mostani termékenységi ráta mellett minden egyes generáció kevesebb mint fele akkora lehet, mint az előző generáció.
Ez pedig komoly gond a Kínai Kommunista Pártnak. A társadalom elöregszik, ez rengeteg extra kiadást jelent majd a kínai költségvetésnek, miközben – ahogy láttuk – a dolgozókorú lakosság csökken. Hogy mekkora a probléma, azt jól mutatja, hogy a Központi Politikai Bizottság három évvel ezelőtt már egészen odáig ment, hogy minden kínai párnak három gyermeket engedélyezett. Tegyük hozzá gyorsan: a népességcsökkenés a jelenlegi politikai vezetésnek hatalmas probléma (és kockázat) a kínai gazdasági berendezkedés miatt. Ugyanakkor ennek vannak pozitívumai is: a kevesebb kibocsátás fenntarthatóbbá teheti a gazdaságot.
A medián életkor változása Kínában (1955-2023). Forrás: Nemzeti Statisztikai Hivatal, Kína.
Az elkövetkező évtizedekben az újszülöttek száma évtizedenként valószínűleg egymillióval fog csökkenni – így számolnak Pekingben egy tavaly kiadott jelentés szerint, ami a kormány megrendelésére készült. Ez 2023-ra be is jött.
Amit eddig a Párt nem mert meglépni: hozzányúlni a nyugdíjkorhatárhoz
A kínai gazdaság tavaly 5,2 százalékkal bővült. A hivatalos tervszám ugyan meglett, de komoly költségvetési kiköltekezés is kellett ehhez. A pandémia előtti 6 százalékos ütemet ugyanakkor nem sikerült elérni. Az ingatlanpiac komoly kihívásokkal küzd és a belső fogyasztás továbbra is gyengélkedik. A gazdasági kilátások nem sok jót ígérnek a születésszámok tekintetében az idei évre sem.
A párt kormányzati programokkal igyekszik elejét venni a problémának, egyelőre kevés sikerrel. Az önkormányzatok közül több komoly és rendszer anyagi támogatást is ad a harmadik gyerek után, de egyelőre ezek sem hozták meg a várt eredményt.
Az ENSZ becslései szerint, amelyek Kína 2020-as népszámlálási adatain alapulnak,
a 65 éves vagy idősebb kínaiak aránya 2050-re 30 százalék, illetve 2100-ra 41 százalék lesz.
A nagy rivális Egyesült Államokban ez az arány 24 illetve 30 százalék lesz ugyanekkor. Csakhogy van egy hatalmas különbség a kínai és az amerikai nyugdíjasok között: az anyagi helyzetük. Főleg, ha vidéki kínai lakosságot nézzük, ami kifejezetten szegénynek számít. Ez a belső fogyasztást is visszafoghatja, ami a kínai gazdaság egyik fontos erőforrása.
Japánban az idősebbeket sikerült a munkaerőpiacon tartani, a népességfogyást így legalább tudták ellensúlyozni. A kommunista vezetés Kínában egyelőre nem merte meglépni a nyugdíjkorhatár emelését. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) adatai szerint Kínában lehet a legkorábban nyugdíjba menni, a nők 50 évesen, a férfiak 60 évesen hagyhatják ott a munkapiacot. Jelenleg a lakosság közel 20 százaléka 60 éves vagy annál öregebb.
Ezüsthajú gazdaság
A munkaerőhiányt az USA-ban és számos nyugati országban a bevándorlók enyhítik, de Kínában gyakorlatilag ez nem létezik. A Kommunista Párt igyekszik azt kommunikálni, hogy az elöregedés nem feltétlenül hátrány a gazdaságnak, új területeket nyit meg. A helyi tisztségviselők ezt nevezik gyűjtőnéven „ezüsthajú gazdaságnak”, főleg az idősgondozással foglalkozó szektorok ezek.
A kínai Államtanács most adott ki arról iránymutatást, hogy az új lakóparkok építőinek el kell különítenie részeket idősgondozásra. Újabb kormányzati programok indulhatnak kihasználatlan ingatlanok felújítására, ahol szintén idősgondozásra rendezkednének be.
Ezek a lépések már inkább azt mutatják, hogy Peking készül az új demográfiai valóságra.
A csökkenő trendet a születésszám növelésével lehetne megállítani. Ehhez viszont komoly népjóléti programok kellenének, a foglalkoztatottság bővítése, a háztartások jövedelmének növelése. Ennek egyik lehetséges módja az oktatási lehetőségek bővítése lehetne. Sok – főleg városi – kínai az állami oktatás és az ott sulykolt propaganda miatt külföldre vagy magániskolába vinné a gyermekét, ami nagyon drága. Akkor már inkább nem is vállalnak.
Ez rámutat arra is, hogy a gazdaság gyengélkedése mellett az elnyomó kínai vezetés is korlátokba ütközik, csak úgy, ahogy a növekedést lekorlátozza a visszaeső fogyasztás. Miközben a geopolitikai feszültségekből Kína még erősebben, az USA ellenpontjaként akar kiemelkedni, nagyon komoly belső válságokat is orvosolnia kell, amelyek hosszú távra befolyásolhatják akár a külpolitikai mozgásterét is.
