Pénz, autók, Las Vegas – egy ismeretlen médiamilliárdos élete. Így írtunk hat éve Holló Gáborról a Forbes címlapján. A Hírkereső és a Kapu.hu tulajdonosa és üzemeltetője lényegében egyszemélyes vállalkozásából lett milliárdos, szinte csak híreket olvas és optimalizál, de ezzel az árbevétele 98 százaléka a profit. A koronavírus az ő életét is megváltoztatta, pedig számított a járványra, megjósolta. Sok év után újra hosszabban beszélgettünk gazdagságról, Vegasról, üzletről, járványról, kiégésről és a terveiről.
Forbes.hu: Hogyhogy itthon vagy télen, nem Las Vegasban? Bekavart a vírus?
Rendesen. Vegas most halott, nincs értelme ott lenni, de érdekesebb, hogy már lassan egy éve Magyarországon vagyok. Tavaly télen úgy volt, hogy egy rövid időre jövök, de itt ragadtam. Igazából március elején okozott egy kis fejtörést, hogy visszautazzak Vegasba, de az biztos lett számomra, hogy ha ez a járvány nem cseng le gyorsan, akkor nagyon rázós lesz a nyári visszautam Magyarországra.
Márpedig ha valamit az ember nem akar kipróbálni, az a nyár Vegasban. Tavaly is volt olyan éjszaka, hogy 33 fok volt a minimum.
Azt tippeltem, hogy nagyon nagy nehézségek árán tudnék visszajutni Amerikából, ezt pedig utálom, a kényelem embere vagyok. A másik ok pedig az amerikai egészségügyi rendszer. Hiába van biztosításom 300 millió forintig, azt egészen gyorsan fel lehet élni, ha beteg vagy. Ott egy sima, tehát nem intenzív kórházi ágyért számláznak egymillió forintot naponta, egy intenzívért meg a tízszeresét. Akkor meg mit ér a 300 millió? Az esélyét se akartam vállalni, hogy ott kerüljek be egy kórházba, az ismerősöktől távol. Tudom, hogy össze se hasonlítható a két egészségügy színvonala, de mindent mérlegelve nekem adta magát, hogy maradjak tavasszal itt.
Forbes.hu: Vegas talpra tud még állni? Tervezel vele a következő években?
Vegas üzleti modelljében sok elem egymásra épül, sok idő kell, mire kiheveri a mostani sokkot. Sztriptízklubhoz hasonló a közgazdasági probléma, az kell, hogy egyszerre legyen fizetőképes vendég és sok szép lány.
Ha odamegy egy csomó jó csaj, de nem keresnek pénzt, akkor elhagyják a helyet. De a sok gazdag csávó is hiába megy oda, ha nincsenek csajok.
Vegasba hét közben a hatalmas iparági találkozók hozzák a vendégeket, töltik a szállodákat, hétvégén meg a jönnek helyettük a turisták, ők mennek a kaszinókból a bárokba. Amíg a Microsoft és a Google rá nem veszi magát, hogy újra akar céges gyűléseket tartani, addig Vegas nem áll fel. Kérdés, akarnak-e egyáltalán a jövőben ilyet, mert 3-4-5 év alatt rászokhatnak, hogy elég online-ban csinálni az ilyet, minek költsünk erre. Tök jó, hogy például a cipősök idejönnek évente és mutogatják egymásnak a cipőiket – azért mondom ezt a példát, mert erre direkt kimentem, hogy lássam a méreteket. És elképesztő, több száz kiállító egy helyen. Szóval nem vagyok biztos benne, hogy a nagy vásárok visszatérnek egyáltalán és e nélkül nehéz lesz.
Forbes.hu: Tehát költözöl?
Valószínűleg igen, pár év múlva. És közelebbi helyekben gondolkodom. Spanyolország, közelebbről Marbella és a Kanári-szigetek régi kedvenc.
Tudod, hogy nem szeretek korán kelni, azt, hogy Tenerifén általában délelőtt 11-kor tolják el a felhőket, nekem találták ki.
De kell egy helyi ismerős, hogy meglegyen a bizalom, hogy kialakítsam a kinti otthont. Az biztos, hogy itthon semmiképp se maradok sokáig. Ma fél 2-kor keltem, 4-kor meg már sötétedik, én ezt nem bírom.
Forbes.hu: Egy pillanatra még vissza Amerikába: Trump nyert volna, ha nincs a járvány és az, ahogy ő kezelte?
Szerintem simán. Trump látszatpolitizálást folytatott, pár ügyre rápattant, a többit meghagyta másokra. Nem is tudott olyan nagyon nagy baromságot csinálni, ha meg akart, volt, hogy az apparátus kilopta az aktát a paksamétából, nem tudta aláírni. És ő ezután elengedte. A hazudozások már kevés embert tántorítanak el. Azt jó látni, hogy Amerika még mindig a fékek és ellensúlyok rendszere, az agyament hülyeségei közül többet azért nem tudott megcsinálni, mert mindig volt egy bíróság, ami azt mondta, hogy azt nem lehet.
Bebizonyította a rendszer, hogy egy bohócot még féken tudnak tartani.
Nem jó, hogy majdnem az ország fele rá szavaz, de sokan úgy élik meg, hogy mindkettő vállalhatatlan. A fejlődés a két partra koncentrálódik, a középen fekvő államokban nagyon sokan magukra vannak hagyva. Ők a vidéki Amerikában azt látták, akik azt látták, hogy a demokraták tettek rájuk, ez a bohóc meg legalább azt mondja, hogy odafigyel rájuk. Ezen lenne fontos a demokratáknak változtatniuk.
Forbes.hu: Jól tudom, hogy téged ez a járvány a legkevésbé sem lepett meg?
Igen, biztosítási matematikus vagyok, ennél fogva valószínűségeket számolok. Rendszeresen, általában az év végén írok a szűk baráti körömnek egy előrejelzést, hogy mit várok. Szokott ebben lenni gazdaság, klímaváltozás, évszakok felborulása és tavalyelőtt először írtam vírusról. Hogy ne csak attól féljetek, hogy a globális felmelegedés miatt megnő a tengerszint, meg az időjárási anomáliák, meg a vízhiány miatt fellépő élelmiszerhiány csinál ki minket, meg az ebből következő népvándorlás, de egész jól megágyaztunk egy járványnak is. A globalizációval megteremtettük a gyors terjedés alapját, a klímaváltozás hatása meg az lett, hogy sokkal nagyobb valószínűséggel ugorja meg a természet az állat-ember terjedést. Nem azt mondom, hogy ez a klímaváltozás közvetlen következménye, de ha valaminek megnő az esélye a duplájára, akkor az fele részt abból jön, hogy elbántunk a természettel.
Forbes.hu: Honnan ez a mély érdeklődés a téma iránt?
A közgázon fel kellett venni valami próbaszakirányt. A jövőkutatás volt ez, belefolyhattál a kutatásba, a végén meg kell írni valami olyat, mint a diploma. Bejelentkeztem, mert a robotok, a mesterséges intelligencia érdekelt, erre lett ott népesedés, élelmezés, népvándorlás, ilyenek. De ha már ott voltam, maradtam és érdekes is volt. Utána is tanultam demográfiát, érdekel a mai napig.
Forbes.hu: Ilyen előzmények mellett hogy élted meg tavaly év elején a járvány berobbanását?
Már a legelső hírt is olvastam róla és azóta nagyon alaposan követem, Kínát is, már amennyire lehetett, de Nápolyban és Milánóban is élnek ismerőseim, az ő elmondásuk alapján pedig februárban már tudtam, hogy ez nagyon komoly lesz.
Forbes.hu: Mit és mikor reagáltál?
Február közepén elkezdtem felhalmozni élelmiszereket. Nem azért, mert arra számítottam, hogy nem lesz kaja, hanem csak nem akartam elmenni boltba feleslegesen.
Matematikailag, játékelméletileg is tök logikus, hogy ha valami, amit biztos meg fogok enni és tök jól jön baj esetén, azt megveszem, mert biztonságot ad, hogy nem kell durva járvány esetén se kilépnem a házból.
Megjegyzem, a mostani kamatkörnyezetben még kamatveszteség sincsen. Aztán március 7-én raktam magam karanténba. Akkor csomagoltam össze Pesten és szóltam mindenkinek, hogy én most jó darabig Irsán leszek. Én azt tudom csinálni, hogy nem megyek sehova. Boltba egy héten egyszer, patikába szerencsére nem kell járjak.
Forbes.hu: A tavaszi hullám nálunk végül enyhe lett, nem lepett meg?
De, nagyon. Minden a várakozásaimnak megfelelően jött, kivéve az első hullámot. Az sokkal enyhébb lett annál, mint amit vártam és máig nem tudom a magyarázatot. A legvalószínűbb, hogy annyira megijedt mindenki, hogy alig volt kontakt. Az rögtön egyértelmű volt, hogy a kontaktusszámot kell csökkenteni, és kontakt esetén meg kell nehezíteni a vírus dolgát. Én azonnal maszkot vettem, majd riadtan konstatáltam, hogy azt kommunikálják, hogy nem kell maszk, mert az rossz.
Forbes.hu: A WHO ajánlása alapján mondták.
Én a tudományban hiszek.
Tudom, hogy a WHO is, éppen ezért nem értettem az ő ajánlásukat se.
De a WHO azt is mondta, hogy sokat kell tesztelni, amit viszont nem tartottunk be. Nyáron egyértelmű volt a csökkenés, de ami a végén jött, az egy hatalmas csalódás volt. Nem volt kontaktkutatás és még akkor sem védekeztünk, amikor láttuk az egyre elkeserítőbb számokat. Ez, hogy még mindenki menjen a Balatonra, meg Horvátországba, meg gyorsan egy csomó focimeccset csináljunk meg, hihetetlen. Ősszel azt mutatták a számok, hogy nagyon elcsúszott valami.
Forbes.hu: Most még mindig nagyon sok halálos áldozat, de az új fertőzések száma kedvező. Máshol Európában már a harmadik hullámnál tartanak, illetve jó számok mellett is szigorítanak a vírusvariánsoktól félve. Nálunk mire számítasz?
Szerintem sajnos lesz harmadik hullám. Az embereket nem lehet tovább bezárva tartani, az pszichésen nagyon megterhelő. A gazdaság egy most még lezárt részét sem lehet tovább így hagyni, mert elkerülhetetlen a csődhullám. Az oltás viszont lassan halad, mert kevés az oltóanyag, a szervezettség is hagy maga után kívánni valót és jelentős az oltásokkal kapcsolatos szkepticizmus, főleg a kínai és orosz vakcinákkal szemben – nem véletlenül. Mindezek miatt nem lesz elég beoltott ember tavaszra és ahogy jön a jó idő, megnő a kontaktusszám és mivel az emberek belefáradtak, így a védekezésük se lesz megfelelő. Akkorra már valószínűleg elkezdődik az idősek oltása és mindenki úgy lesz vele: már egy éve az idősek miatt vagyunk bezárva, rájuk vigyáztunk, de már kapják az oltást, miránk viszont (40-50 éves kor alatt) nem annyira veszélyes, mi inkább élni szeretnénk. Ráadásul tarthatatlanná válik a jelenlegi kijárási korlátozás, aminek sok haszna amúgy sincs, főleg nem este 8-tól. Ha az este 10-11-től lenne, akkor lehetne valami visszatartó hatása a szórakozásra úgy, hogy nem öli meg közben a szociális kapcsolattartás egyéb formáit. A túlzásba vitt védekezésnek mindig van olyan hatása, hogy elfáradnak az emberek és amikor valóban kellene védekezni, addigra elfogy a mentális és a fizikai erő is.
Forbes.hu: Beszéljünk a bizniszről.
Persze. Az online jó.
Forbes.hu: Neked is?
Az online töretlenül fejlődik, én stagnálok. Én vagyok az ember, akinek már pont elég van és semmit nem teszek azért, hogy több legyen.
Forbes.hu: Miért?
Mit csináljak még több pénzzel? Most néztem, 400 ezret költök havonta úgy, hogy kétszemélyes háztartást vezetek és a Culinarisból rendelek, miközben a többszörösét keresem.
Nem érzem a késztetést, hogy a 40 millió helyett 50 legyen. Ha végigveszem az összes olyan dolgot, amire az emberek szoktak költeni, engem egyik se érdekel. Sportkocsi, túl vagyok rajta. Azok, amik voltak, még megvannak, de kilenc éve nem vettem autót, nem vágyom jachtra, próbáltam, nem jött be. Privátjetet már béreltem többször, még a Csányi gépét is, hogy az Orbán székébe beleüljek, nem jött be. Nem érdekelnek az ékszerek, nem érdekelnek az órák, a műszaki cikkek, nincs drága hobbim, nem szeretem a drága sportokat. Nem azért, mert drága, hanem mert nem tetszenek. Próbáltam a golfozást, arra aztán a világ összes pénzét el lehet költeni, de minek költsem el, ha azt láttam, hogy túl sok időt igényelne és engem nem szórakoztat. Megtanulni játszani is több év, járni olyan időpontokra, amikor én nem tudok felkelni? Próbáltam a vitorlázást is, tekergettem a vitorlát, egyszer tök jó volt, de nem tudnám minden hétvégén csinálni. Lakom egy házban, amit 60 millió forintért vettem, rá lehetne költeni még 60-at és akkor már tényleg minden igényemnek megfelel. Talán azért lettem ilyen alulmotivált, mert a növekedés nálam egy jól látható ponton megtört. Ebből már csak nagy erőfeszítéssel lehetett volna többet kifacsarni, ha pedig erőfeszítés-túltengésem lenne, akkor valami egészen mást csinálnék az online-on belül.
Forbes.hu: Amikor pár éve váltottunk néhány mailt, Amerikában voltak terveid. Ezekről letettél?
Nem. De ezt is eltolta, hogy tavaly úgy jöttem haza, hogy unom. Az emberben van alkotási vágy, az üzletemberben ez olyan, amivel pénzt tud keresni. Nem mondom, hogy ez jó, de ez az értékmérő. Hülye szó, de cégesen most unatkozom. Csinálom, amit kell, de kicsit már nyögvenyelősen.
Forbes.hu: Kevesebbet is töltesz vele?
Persze. Az én bizniszem olyan, hogy amikor nekiállok egy nap dolgozni, az első órában megtermelem a bevételem 80%-át, a másodikban a 10%-ot, aztán a maradékot hosszasan.
Forbes.hu: A finomhangolást, a molyolást a hírek súlyozásával, a dobozok elhelyezésével is unod?
Nem, az az egyetlen rész, amit a mai napig imádok csinálni. De például a hónap első pár napjában, amikor még nincs elég statisztikám, nem is tudok finomhangolni. A járvány miatt egyébként annyi hírolvasás van, hogy alig kell hozzányúlni. Múlt hónapban azt láttam, hogy a 200 robotból ötöt kellett finomhangolni.
Mindenki be van zárva, megvan a híréhség, a tavasz brutális volt, biztos, hogy soha ennyi hírt nem olvastak az emberek online Magyarországon.
Júliusban ez visszazuhant, túlolvasták magukat az emberek, végre kiszabadultunk, mentünk, éltünk. Ha nem optimalizálok, akkor is teljesül a terv 98 százaléka. Tényleg csak azért csinálom, mert ezt élvezem, tornázik az agyam.
Forbes.hu: Akkor mi a meló nagy része? Ügyfélkapcsolatok, szerződések, papírmunka?
Eléggé automatizálva van minden amit lehet. A papírmunka is minimális. A legtöbb idő a folyamatos ellenőrzéssel megy el: minden ügyfél minden robotja rendben fut-e, generálódnak-e a dobozok és megy-e az oldal. A klasszikus értelemben vett ügyfélszolgálat kevés időt igényel. Ma egyetlen levelet se kaptam, egyedül te írtál. Az ügyfelek többsége megszokta, hogy csak akkor írjon, ha valóban fontos dologról van szó, és akkor is röviden és lényegre törően.
Forbes.hu: Hogyan érted ezt el?
Le szoktam írni nem bántó szándékú, de az üzleti életben nem megszokott, nyers és tömör stílusban, hogy mi van. A kérdések kétharmada olyan volt a múltban, hogy nem rám tartozott. Én nem tudom megjavítani az ő RSS-ét, nem én fejlesztettem az ő szerkesztőségi rendszerét, de sorolhatnám sokáig a példákat. Ezt egészen egyenesen meg szoktam mondani, végre el is jutottunk odáig, hogy most már elég kevés olyan van, hogy nem olyanért csesztetnek, amiért jogos.
Forbes.hu: A szinte egyetlen kommunikációs csatorna nálad továbbra is az e-mail?
Decemberben két embert hívtam fel, a hűtőgépszerelőt és a garázskapu-szerelőt, ezen kívül csak kajarendelés célú kimenő hívásaim voltak. De engem se nagyon hívott senki. Igaz, nem is tudják a számomat, vagy ha tudják se veszem fel. Nekem ez bevált. De ez már hat éve is így ment (akkor készült a címlapsztorink). Nagyon hatékony, nem tudok ellene mondani semmit. Az, hogy az ügyfeleimmel így nem barátkozom, jó. Ez pont nem az a biznisz, ahol szabad barátkozni. Elveszthetném az objektivitást, nem biztos, hogy teljesen igazságos lennék. Van pár ember, akikkel több száz e-mailt váltottunk már, de soha nem találkoztunk.
Forbes.hu: A járvány előtt azért pár évente összefutottál a legfontosabb partnerekkel?
Akik hajlandóak voltak eljönni ide a pizzériába, azokkal találkoztam, de ez mondjuk évi kettő. Ha nekem lenne egy találkozóm Budán mondjuk kettőkor, az egész délutánom el lenne cseszve. De ha erre tudsz járni, nem kell pontos időpont se, üzenj rám és fél óra múlva lenn leszek. Volt, hogy kérték, hogy fontos emberekkel egyeztessek, aztán amikor odamentem, kiderült, hogy csak azért, hogy megnézzük egymást. Persze tudom, hogy van előnye annak, ha legalább egyszer az életben találkozunk, máshogy kommunikálunk mailben is olyannal, akivel már láttuk egymást. Ha olyan lennék, aki időnként bemegy a városba, útba ejteném a partnereket is. De nem vagyok olyan.
Forbes.hu: Milyen lett végül a tavalyi év?
Mínusz 12 százalék. Különösen a második negyedév lett nagyon gyenge, de most már minden mutatóban elértem az egy évvel korábbit, kivétel a hirdetési árbevétel. Minden válságot itt érzek meg először, az ügynökségek gyorsan vágnak.
Forbes.hu: Továbbra is gyakran meg akarják venni a Hírkeresőt?
Legutóbb tavaly nyáron, az P/E alapon készült és előzetesen egy tízmilliárdos ajánlat volt. De nem adom semennyiért se. Jobb lenne nekem? Most sem tudok a pénzzel kezdeni semmit, akkor azzal mit csináljak? Persze ha ez egy nagyon szar meló lenne, például hajnalban kellene hozzá felkelni, akkor lehet, hogy lenne olyan összeg, de képzeld magam a helyembe.
Forbes.hu: Rendszeres hajnalozóként abszolút megértem.
Lehet úgy tűnhet, hogy kiégtem, meg minden, de azért ez egy nagyon jó meló, amit nem is nagyon tudna más így csinálni. És ami fontos, ha bejön valami más ötlet, azt is tudom mellette csinálni. Ha akarnám, két óra alatt el tudnám végezni azt, amit el kell. A motiváció hiányzik, lehet, hogy kéne valami költséges hobbi, nem tudom. Mert ha van valami cél, arra nagyon rá tudok csavarodni.
Amikor az volt a mániám, hogy sportautóm legyen, amikor meglett a Lamborghini.
Én voltam az, aki többször lement a garázsba megnézni, hogy ott van-e, mint hogy mentem volna vele, mert annyira nem hittem el, hogy tényleg ott áll, nem csak álmodom. Egy időben még az is hajtott, hogy imádtam a vegasi életet és láttam, hogy az ottani ingatlanokhoz és élethez kell egy csomó pénz. De most már ez sem izgat.
Forbes.hu: Mi tudna vajon ebből kilendíteni?
Nem tudom, viszont most is van két-három jó ötletem. Tudom, minden Forbesos nyilatkozó elmondja, hogy majd megcsinálja a következő nagy bizniszt.
De van egy csomó egyprojektes ember, aki egyszer nagyot gurított, aztán semmi más nem jött össze neki. Szerintem én már most sem vagyok az.
A Lutrinál az volt a cél, hogy oldalletöltésben lenyomjuk az Origót. Sikerült. Át is alakították az egész Median webauditot. Utána volt az, hogy nem volt pénzem, a Hírkereső és a Kapu még nem termelt, felszálltam az oplogó bizniszre, enyém lett a legnagyobb csengőhang oldal úgy, hogy sem előtte, sem azóta nem használtam saját csengőhangot. Ezt is úgy felfuttattam, hogy lenyomtunk mindenkit. Vagy a Tombola, amivel bevonzottunk hetente 600 ezer embert. Minden online vállalkozásom sikeres volt, egy szájttal buktam, még a kétezres évek elején. De bukni kell. Szóval lesz majd valami, de először ki kellene találni a saját életemet. Ahhoz meg tudni kéne, mikor lesz vége a járványnak. Én régóta nagyon bízom a vakcinában és rengeteget olvastam erről, már májusban azt mondogattam, hogy a Pfizer lesz az egyik nyerő gyártó, de abból probléma is lesz, mert nagyon alacsony hőmérsékleten kell tárolni az oltását. Utána bármi lehet.
Forbes.hu: Az elején mondtad, hogy a klímaváltozáson is sokat agyalsz.
Igen és a globális felmelegedés hatásait illetően nagyon pesszimista vagyok. Amin nem javított az se, hogy beszéltem pár emberrel, akik az igazi szakértői a témának. Amikor találkozom optimista emberekkel, mindig kiderül, hogy hülyék hozzá. Közben a tudósok mind szarul vannak, hogy senki se törődik a véleményükkel. Bármiről volt is szó, 2020-ban a hülyék hangja már az égig ért, az okosok hangját még aki kereste, megtalálhatta, de a tudósok mintha teljesen le lennének némítva. Lassan a ténytagadásnál vagyunk.
Forbes.hu: Most a járvány javíthatott valamit a helyzeten? Mármint a klímaváltozással kapcsolatosan.
Tavasszal még azt gondoltam, hogy igen, de nyár végén láttam, hogy az ijedtség rövid életű, amint visszakapjuk a régi életünket, elfelejtünk mindent és egy rossz álomnak tűnik az egész. Én tényleg próbálnék optimista lenni.
Megnéztem egy online előadást, hogy miért ne legyünk klímaszorongók. Aztán a végére, a hallottak alapján én dupla olyan szorongó lettem.
Mert mik vannak? Kampány, hogy ne dobjuk el a műanyag szívószálat, ami a szennyezés egymilliomod része? Jaj de jó, megnyugszunk, hogy mi aztán odafigyelünk és mindent megtettünk. Aztán leállunk és nem teszünk semmi mást. A probléma az, hogy a történelemben minden krízist az oldott meg, hogy feltaláltunk valamit. Itt most nincs mit feltalálni. Olyan hőtömeg gyűlt össze, amivel a legjobb technológiával se tudunk mit csinálni. Amikor a ló kevés volt, jött a gőzgép. Most nincs mit feltalálni, viszont súlyos döntéseket kellene meghozni arról, hogy mennyi embert bír el a föld, hogy tudnánk megállítani a hőmérséklet növekedését. De ebből semmit se látni még.
