Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Keith és én állandó párbeszédben vagyunk a zenéről

Hamarosan megjelenik Keith Jarrett 2016-os budapesti koncertjének felvétele, a Budapest Concert. Jarrett kiadója, a legendás ECM alapítója, Manfred Eicher írásban válaszolt a Jarrett-Kurtág-Godard-Coltrane-Radiohead vonalon haladó kérdéseinkre. Interjú arról, hogy a csendnek leáldozott.


Keith Jarrett és az ön pályája elválaszthatatlanok egymástól. Az október végén megjelenő Budapest Concertről az Answer Me már meghallgatható a neten. Milyen szerepet játszott az új koncertlemez születésében?

Keith és én természetesen állandó párbeszédben vagyunk a zenéről, és persze más dolgokról is. Együtt találjuk ki, hogy mit kéne megjelentetni abból a nagyon jelentős archív anyagból, amit az élő felvételek alkotnak. Így jutottunk arra, hogy a budapesti és a müncheni koncert, melyek egy szólózongora turné állomásai voltak, különösen kimagasló teljesítmények. Ahogy a koncerten elhangzott Answer Me is.

Kurtág Györggyel is gyümölcsöző munkakapcsolatot ápol. Miként alakult ez a kapcsolat az évek során?

Kurtág elkötelezett ragaszkodása a zeneszerzés leglényegesebb elemeihez, az az elképzelés, hogy a szabadság eléréséhez a zenei forma és tartalom lehető legteljesebb kézbentartásán át vezet az út, fontos a számomra. Ösztönzőleg hat rám, hogy Kurtág rendkívül fegyelmezett hangzásvilágát olyan kimagasló zenészekkel járhattuk be, mint Kim Kashkasian, Keller András és a kvartettje, Heinz Holliger és mások.  Nagy ajándék, hogy tanúja lehettem a Kurtág György és Kurtág Márta közötti dialógusnak a Játékok projectben.

Jean-Luc Godard-ral is dolgozott együtt. Tart még az együttműködés?

A kezdetektől követtem Jean-Luc Godard munkásságát, csodáltam az olyan mesterműveit, mint például az Éli az életét, ahogy az ezt követő sok-sok filmjét is. Éveken át küldtem neki lemezeket, és ahogy azt később el is mondta, ezek a zenék nagyban hozzájárultak a Nouvelle Vague című filmje és más alkotásai elkészítéséhez.

Nagyon is értő zenehallgató, ami abból is jól látszik és jól hallatszik, ahogy a természet hangjait, a zajokat és a zenét integrálja. Mint egy zeneszerző.

Gyakran felkeresem a svájci Rolle-ban, a SonImage stúdiójában. És igen, az együttműködés a mai napig tart.

Az ECM egyedülálló sikertörténet a független, kortárszenei kiadók piacán. Sokszor keresték ajánlatokkal a multik, hogy ideje lenne beolvadni valamelyik nagy label-be?

Számos ilyen ajánlatot kaptunk, de a művészi függetlenségünket mindig többre értékeltem.

Több mint hat hónapja tart a világjárvány. Hogy vészelik át ezeket a kihívásokkal teli időket?

Számunkra épp annyira kimerítők ezek az idők, mint mindenki más számára. De haladunk a megkezdett utunkon, kitartunk az elveink mellett, amennyire csak tőlünk telik.

A pandémia megváltoztatta a zenehallgatási szokásokat? Vagy éppenséggel a csendhez való viszonyunkat?

A csendnek leáldozott.

Sehová sem lehet elszökni, ahová ne érne el a mobiltelefonok zsarnoksága. A helyzeten a digitális streaming sem segített, egész biztosan nem. Ebben a közegben komoly kihívást jelent egy gondosan kitalált dramaturgiát kínáló lemezzel megjelenni. De a magas minőségből nem engedünk.

A pályája elején rendszeresen megfordult New Yorkban, hogy mintát vegyen a legfrissebb élő jazzből. Nagy csapás, hogy a vírus miatt most nem utazhat?

Inkább bosszúságnak mondanám, mint nagy csapásnak. Bosszúság, amin majd túlleszünk. Hiányzik New York, ahogy hiányzik, hogy nem kereshetem fel a különböző európai stúdiókat. Hiányoznak a lemezfelvételek, az a kreatív dialógus, ami az ilyen helyzetekben kialakul a zenészekkel.

Még hallotta élőben játszani John Coltrane-t – meghatározó élmény lehetett. A Coltrane-életműből mi volt a legnagyobb hatással önre ezekben az időkben?

A felvételek közül az After the Rain, az Alabama és az Alice Coltrane és Rashied Ali részvételével készült album erős, megható élményem volt. A koncerteken, amelyeken jártam, a zenészek – Coltrane, Tyner, Garrison, Jones – közti összjáték és energia nyűgözött le.

Úgy képzelem, Thomas Mann Doktor Faustusa fontos olvasmány lehet az ön számára. De mondhat más német klasszikusokat is…

Thomas Mann-olvasó vagyok, valóban. De ha olyan német klasszikust keresünk, akiknek a neve gyakran feltűnik különféle lemezfelvételeken, akkor ott van például Friedrich Hölderlin. Elég csak Bruno Ganz Hölderlin-lemezére vagy Heinz Holliger Scardanelli-Zyklus-ára gondolni. És ha már megkérdezte: Botho Strauß már klasszikusnak számít?

Az biztos, hogy a Radiohead tagjainak a szemében ön egy igazi hős. Hogy találtak egymásra?

Szeretem a zenéjüket, a találékonyságukat, amivel a hangokhoz közelítenek. 2009-ben egy fesztiválon léptek fel Lengyelországban, a koncert után meginvitáltak egy találkozóra. Úgy tűnt, nagyon is képben vannak az ECM tevékenységével. Colin Greenwood például Schiff Andrásról, a Beethoven szonáták felvételéről beszélt, igen részletesen.

Az e-mail interjú azelőtt született, hogy a New York Times-ban Keith Jarrett arról nyilatkozott, hogy két agyvérzésen esett át, és emiatt valószínűleg már sosem fog koncertezni.

Borítókép: Manfred Eicher, a legendás ECM Records alapítója. Fotó: ECM

"Itt nincs állami támogatás, nincs társadalombiztosítás, mindenki kimegy a pályára és megküzd a többiekkel!"