Elkezdtek felcserélődni a prioritások az életében, kicsit megunta a versenysportolói életet és az Iron Lady imidzs helyett meg akarja mutatni az igazi Katinkát is. Saját, az egészséges táplálkozáshoz vezető útja és csütörtökön nyitó, Koool nevű étterme mellett a Katinka című mozifilmről, a Duna Aréna-ügyről, imidzsváltásról, lustálkodásról, visszavonulásról és gyerekvállalásról is beszélt a Forbes.hu-nak a háromszoros olimpiai, kilencszeres világ- és tizenötszörös Európa-bajnok úszó.
Hivatalosan csütörtökön nyit meg Hosszú Katinka vőlegényével, Layber-Gelencsér Mátével közös, házhozszállítással is foglalkozó étterme a fővárosban. A Koool azt akarja megmutatni, hogy az egészséges, tápláló, allergén, glutén-, tej- és cukormentes étkezés is lehet izgalmas, finom és megfizethető.
Forbes.hu: Hogy jött az étterem ötlete?
Hosszú Katinka: Elég régóta kerestem arra megoldást, hogy minél könnyebben, nagyon egészséges ételhez jussak, amely amellett, hogy változatos, ízvilágában is élvezhető. Mert ha azt mondjuk egy ételre, hogy egészséges, sokszor még mindig az unalmas dolgok jutnak az eszünkbe, a csirkemell salátával, ahol a saláta is az unalomig ismert jégsalátából, paradicsomból, uborkából áll és kész. Éltem Kaliforniában, utaztam sokat a világban, eközben megismertem olyan ételeket, amelyek amellett, hogy fontos tápanyagokkal vannak tele, tényleg egészségesek, nem íztelenek, nem unalmasak. Hasonló dolgot kerestem itthon is, de nem találtam: arra vágytam, hogy ilyen ételeket megrendelhessek magamnak egy hétre vagy akár egy egész hónapra és ne nekem kelljen azon gondolkozni, mit egyek egész nap.
Szerintem három nagy luxus lehet az ember életében: a takarítónő, a szakács és a sminkes.
Kevés jobb dolog van annál, hogy valaki főz rád. Az én életemből napi 8-10 órát vesznek el csak az edzések, ha ezen felül főznék, nem jutna időm semmire. Évekig magam főztem, szinte mindig ugyanaz volt a menü. Akkor tényleg nem volt örömforrás az evés. De azt gondoltam: nem baj, majd amikor már nem úszom, akkor fogom élvezni az ételeket.
Fotó: Sebestyén László
Ekkor találkoztál Móricz Kitti séffel, akivel mostanra közösen alakítottátok ki a Koool ételeit. Eleve ezzel a céllal indult az együttműködésetek?
Kitti nagyjából két éve kezdett főzni rám, ezzel színt hozott az étkezésembe. Megtanultam az évek során Szász Mátéval, a Scitec Institute Sport- és Táplálkozástudományi Intézet szakmai igazgatójával együttműködve, hogy mi kell a szervezetemnek, mikor milyen tápértékű ételt kell ennem, körülbelül mennyi fehérjét, zöldségeket, gyümölcsök, ha szénhidrátot, akkor milyen fajtát. Mindezt tudtam, de hiányzott a kreativitás. Ezt hozta be nekem Kitti és innen jött az ötlet, hogy mindezt szeretném megmutatni másoknak is.
Te, akinek 100 százalékosan a sportról szól az élete, mit gondolsz arról az elméletről, miszerint az egészség és az egészséges testalkat csupán 30 százalékban köszönhető a sportnak, 70 százalékban a táplálkozás alapozza meg?
Ha visszagondolok a pályafutásomra, valóban akkor kezdtek el jönni a sikerek – nagyjából 23 éves korom körül –, amikor elkezdtem odafigyelni a táplálkozásra és arra, hogy adjak időt a regenerálódásra.
Tizenkilenc évesen költöztem az egyetem miatt Amerikába, ahol azt ettem, amit megkívántam. Amikor első évben hazajöttem karácsonyra, anyukám meglátott, leesett az álla és azt mondta: „Hát Katinka, te nagyon kövér vagy!”
Ekkor mentem el életemben először egy dietetikushoz, aki arra kért, hogy írjam össze, mi mindent eszem egy hét alatt. Akkor szembesültem a sok kis apró nasival, a 8 órás éhezéseket lezáró nagy zabálásokkal. A szakember azt mondta, rendben, öt év kell ahhoz, hogy hozzászokj az egészséges táplálkozáshoz.
Öt év?
Igen, öt év kell ahhoz, hogy szokássá váljon, hogy te magad tudd, mire van szüksége a szervezetednek és meg tudd neki adni. És nekem is kellett akkor ez az öt év, amikor az egyetem után már nem rohanva ettem össze-vissza, és odafigyeltem hétvégén is.
Az olimpiai negyedik hely és a három arany között ez volt a fő különbség: nem magára az edzésre kellett jobban odafigyelnem, hanem mindarra, ami körülötte történik.
Az evés mellett a pihenés, a regenerálódás volt az, amit meg kellett tanulnom.
A Koool ötlete eredetileg csak házhoz szállítással indult. Mégis itt ülünk egy színes, vidám bisztróban, ahol ha vissza is köszön az uszodák világa, nem toljátok a vendég arcába, hogy ez itt Hosszú Katinka étterme. A falakon ismert és ismeretlen úszókról, a magyarországi uszodák, fürdők vizét élvezőkről készült Fortepan-fotók láthatók, körben az uszodai rajtköveket idéző számok jelzik az egyes asztalokat.
Igen, a fő profilunk a kiszállítás. És igen, volt olyan ötlet is, hogy tényleg csak egy konyha lesz, nem lesz beülős hely, még grab’n go sem. De én nagyon szerettem volna, hogy legyen egy feelinges kis étterem, ahol bemutathatjuk, miről is szól ez a dolog. Ahol kicsit megmutathatom magamat is: az úszást és azt, hogy milyen sokat utaztam. Egy vidám, színes helyet szerettem volna, ami önmagában jelképezi azt, hogy az étel és az evés élvezet, fun, de közben lehet egészséges, érdekes és változatos is. Ez a hely kicsit én vagyok.
De azért számolhatják a fogyni vágyók a kalóriákat?
Nem feküdtünk rá a kalóriaszámlálásra, én magam sem tartom magam hozzá, igyekeztem mindig érzésre enni. Persze ezt is meg kell szokni, sokan vannak úgy, hogy csak akkor érzik úgy, hogy eleget ettek, ha már le kell utána feküdniük, mert mozdulni se bírnak.
Ezek a Kooolban gyorsan emészthető, könnyű ételek, melyeket egy hétre előre is be lehet rendelni. A hosszú távú terv egy teljes napi étrendkínálat (ebéd, vacsora, másnapi reggeli), kezdetben azonban menüket és szabadon összeválogatható ételeket, vegán és mentes opciót, magyar és nemzetközi ízeket kínálunk. És lehet választani majd arany-, ezüst- és bronzmenüt is.
Mennyit leszel itt, a Kooolban?
Azt tervezem, hogy nagyon sokat. Ez a hely engem tükröz, nagyon szeretem, lehetőleg minden hazai megbeszélésemet vagy interjúmat ide fogom szervezni. Szeretném, ha itt megtalálnának az emberek. Nem azt mondom, hogy éjjel-nappal itt fogok ülni, de azért sokat szeretnék itt lenni.
Fotó: Sebestyén László
Forbes.hu: Miből finanszíroztátok az üzletet?
A Kooolt tulajdonló HK Superfood Kft. befektetője a most már Katinka & Co. néven futó egykori Iron Swim Kft. A korábbi szponzori szerződésekből és marketing-együttműködésekből származó pénzeket és támogatásokat fektettük be ide. A Katinka & Co. profilja egy kicsit megváltozott, elsősorban PR-céggé alakult, főként marketing-kommunikációval foglalkozik és a jövőben befektet hasonló projektekbe.
Saját ötletekbe, vagy másokéba is terveztek invesztálni?
Nyitottak leszünk a jövőben mások ötleteire is, de egyelőre hozzám köthető projektekről van szó. Van már egy-két dolog a fejünkben (Hosszú Katinka a cég többségi tulajdonosa, vőlegénye, Layber-Gelencsér Máté a kisebbségi tulajdonos), ezekről nem szeretnék többet elárulni, de annyit igen, hogy minden az életmódomhoz kapcsolódik, a hosszú pályafutásom során felhalmozódott tapasztalataimhoz. Ezt egy-egy szakértő tudásával egészítjük majd ki ugyanúgy, ahogy a Kooolba Kitti hozta be a szakmai vonalat.
Miért volt szükség a névváltoztatásra? Köze van ennek ahhoz, hogy mostanában többször nyilatkoztad, az Iron Ladységet már nem feltétlenül érzed teljesen magadénak?
Az Iron Lady mindig is bennem van, megtanultam, hogyan kell Iron Ladynek lenni, aki nagyon kemény, nagyon profi, csak megy előre és nem érdekli semmi.
De most már a Katinka életérzést is szeretném átadni, aki lazább: megmutatni, hogy tudunk úgy is profik lenni, meg tudjuk csinálni úgy is, ha közben jól érezzük magunkat.
Ezért is változott a név, de az uszodában megmaradt az Iron Swim. Egyesületet alapítottunk, ez alá tartozik az úszóklub, az úszóiskola, minden úszással kapcsolatos dolog. Korábban az Iron Swim kezelte a PR-omat, a szponzori szerződéseket, de ide tartoztak a versenyzők és az úszóiskola is – szerettük volna a két ágat különválasztani. Az egyesület tavaly január óta üzemel.
Még dolgozunk a Katinka & Co. Kft arculatán, hogy ez kívülről jól látható módon is letisztuljon. Ez a Kft. fogja összefogni a különböző jövőbeli almárkákat, életmóddal kapcsolatos termékeket, szolgáltatásokat.
Fotó: Sebestyén László
Az Iron Corporation Kft. is őrzi az Iron nevet. Az egykor a volt férjeddel, Shane Tusuppal közös cég és a Duna Aréna ügye a legutóbbi információk szerint még felderítési szakaszban van. Hogy áll most az ügy, amely az uszoda szerződés nélküli használata miatti feljelentés nyomán indult el? (Az eljárás maga azt követően indult, hogy a 24.hu feltárta, az Iron Corporationnek nem volt élő szerződése a Duna Arénát akkor üzemeltető Bp2017 Kft-vel)
2017-ben én a budapesti FINA arca voltam, az ezzel járó csomag részeként használhattam az uszodát. A mi részünkről ennyi a történet, a vizsgálat állásáról semmit nem tudok. Arról annál inkább, hogy a 2018-tól a Nemzeti Sportközpontnak több tíz millió forint bérleti díjat fizettünk ki a Duna Aréna használatáért.
Május közepén mutatták be a főszerepléseddel készült Katinka című dokumentumfilmet, amelyet a Nemzeti Filmintézet (NFI) 560 millió forinttal támogatott, és a nyitóhétvégén mintegy 6300-an látták a mozikban. (A forgalmazó Intercom legutóbbi adatai szerint június 5-ig bezárólag 17 359 jegyet váltottak rá, az összes jegybevétel 28 millió 804 155 forint). Káel Csaba filmügyi kormánybiztos úgy fogalmazott, te egy „mai, húsvér szuperhős vagy”. Az emberek mégsem voltak annyira kíváncsiak erre a szuperhősre?
Nem vagyok filmesztéta, de annyit biztosan tudok, hogy a Marvel-produkciók szuperhőseinek történeteivel nem vethető össze egy mai, húsvér emberről készült dokumentumfilm. Örülök, hogy a nyitóhétvégén a legnézettebb filmek között szerepelt a filmem.
Remélem, hogy a portrém sok gyereknek vetíthető le az iskolákban, sportegyesületekben, hogy lássák, az olimpiai vagy világbajnoki győzelmek milyen munkát, áldozatokat igényelnek. Ebből származhat olyan hasznon, amely nem nézőszámban vagy bevételben mérhető, hanem például újabb sportsikerekben.
Mennyit foglalkozol ezekkel a kritikákkal?
Ritkán reagálok ezekre, főként mert magamat védem és igyekszem nem olvasni a rólam szóló sajtót, de az igazán nagy dolgokról szólnak nekem, azok jutnak el hozzám. Annak ellenére, hogy 2018 óta több tízmillió forintot fizetünk az uszoda használatáért, a mai napig sokszor mondják, hogy na, a Katinkáé a Duna Aréna. Pedig nem!
A filmmel kapcsolatban hasonló a helyzet: azt az 560 millió forintot nem én kaptam. Leginkább az ilyen igazságtalanságok zavarnak, amiknek az az alapja, hogy nem ismerik az emberek a teljes képet, nem tudják az összes információt. Próbálok elvonatkoztatni: vagyok én és van a Hosszú Katinka imidzs, ami már egy külön életet él.
Az utóbbi időben szinte ötpercenként röppen fel a hír a visszavonulásodról, amit vagy cáfolsz, vagy nem. Most akkor mire számíthatunk?
Nem csodálom, hogy ezek felröppennek, hiszen 33 éves vagyok és nem sokan úsznak ennyi idősen ezen a szinten. Az úszásban én már nagyon korosnak számítok. Néhány hete úsztam 400 métert versenyen, az időm a világranglista 3. legjobb ideje volt, de a legjobbamhoz képest annyira nem jó idő. Ezen nevettünk, hogy soha senki a világon nem úszott még 33 évesen ennyit, és viccesen mondtam, hogy hát a senior csúcsot már megdöntöttem. De még nagyon élvezem, készülök a világbajnokságra, ahol három számban is versenyzek.
Egyre inkább úgy érzem, hogy én mindig is úszni fogok, csak egyre kevesebb versenyen indulok el.
Szeretnék azután is egészséges maradni, ezért is kell csinálnom, mert más sportra nagyon nehezen veszem rá magamat: elmegyek futni, súlyzós edzésekre, mert kell, de nagyon nehezen indulok neki. Képes vagyok arra, hogy meg se mozduljak és lustálkodjak. Ha nem kell felkelni, tudok délig vagy annál is tovább aludni.
Az új projektek segítenek abban, hogy könnyebben hagyd abba?
A film is úgy zárul, hogy olyan, mintha elengedtem volna az úszást. Talán nem is baj, ha így tűnik, mert úgy érzem, bármit is sikerül ezek után csinálnom, az már csak plusz lesz. Sok dolog van az úszás mellett, ami érdekel: itt az étterem, emellett dolgozunk még két olyan projekten, amelyeket hamarosan nyilvánosságra hozunk, és ott van az Iron Swim egyesület is.
Kezdenek a prioritások felcserélődni és ha már az eredmények nem is lesznek olyanok, nem baj, mert nincsenek akkora elvárások felém.
Furcsán hangozhat ez, de kicsit meguntam a versenysportolói életet: pontosan tudom, hogyan kell ezt jól csinálni és abba más nem fér bele.
A nap 24 órájában kell koncentrálni ahhoz, hogy hozzam az elmúlt 7-8 évben megszokott eredményt.
Célul tűzted ki magadnak, hogy 100 világversenyen szerzett érmed legyen, ami még egyetlen úszónak sem sikerült. Ha a budapesti vb-n mindhárom számban dobogós leszel, az augusztusi Európa-bajnokságon már elérheted a 100 érmes célodat is. Akkor leteszed a lantot?
Azt tudom, hogy a 2024-es párizsi olimpia nekem már messze van, nem valószínű, hogy belefér, mert a vőlegényemmel gyereket tervezünk. Persze, ez alakul, ahogy alakul, de szerintem a következő olimpián már nem leszek ott.
Ki szerettem volna tűzni még magamnak egy célt a tokiói 5. hely után, nem akartam rossz szájízzel befejezni. Ha 2020-ban sikerül megrendezni az olimpiát, az egészen más lett volna, azt még nagyon éreztem. 2021-re már erőltetetten ment a felkészülés és éreztem, hogy nem fog jól sikerülni. Nagyon úgy lett elkönyvelve, mint egy óriási csalódás, ezért is akartam kitűzni még egy személyes célt. Az olimpia után, szeptemberben a nyaraláson jutott eszembe ez az ötlet.
Azt azért nem tudom megígérni, hogy tényleg abba tudom hagyni, amikor megvan a 100 darab érem. Attól is függ, hogy mikor érem el és hogy akkor hogyan érzem magam.
