F1! Zsír!

Ritkábban csöng a telefonom, mint azt sokan gondolják, de ha hívnak, eléggé kiszámítható, hogy ki mit akar tőlem. A legtöbben be szeretnének kerülni az újságba, néhányan kimondva-kimondatlanul rögtön fel a címlapra. Ritka, de […]

Bővebben

Katás vagy? Éhen halsz vagy krőzus leszel!

A katásból lehet a leggazdagabb nyugdíjas. Vagy a legszegényebb. Minden attól függ, mennyire fegyelmezett aktív éveiben a vállalkozó.

A Nemzetgazdasági Minisztérium adatai szerint több mint 220 ezer magánszemély adózik a kata szabályai szerint. Ez a kör főszabályként havonta 50 ezer forint adót kell fizessen, ezzel egy füst alatt letudja valamennyi feladatát, függetlenül attól, mennyi a bevétele – az éves bevétel nem haladhatja meg a 12 millió forintot, illetve e fölött extra adót kell fizetni. A jogszabály tartalmaz még egyéb kikötéseket, de ezek most nem lényegesek.

A kata tehát első pillantásra a bolondnak is megéri, hiszen ideális esetben havi egymillió forint bevétel után 50 ezer forintot kell fizetni, ami ötszázalékos adóterhelést jelent – a mellékesben katázókkal most nem foglalkozunk, de persze igazi aranyásókat ott is lehet találni bőven.

Nem is csoda, hogy szinte mindenki áttért erre az adónemre, aki csak tehette.

Igen ám, de a kata nemcsak előnyökkel jár. Az 50 ezer forint adó ugyanis társadalombiztosítási szempontból nemhogy védőhálót nem jelent, de még biztosítókötelet sem nagyon. Az 50 ezer forint adó 90 ezer forint ellátási alapot jelent, vagyis mind az egészségbiztosításban, mind a nyugdíjbiztosításban úgy kell tekinteni, mintha 90 ezer forint után adózna a katás. Ez kevesebb, mint a minimálbér. Kevesen tudják, hogy lehetőség van emelt szintű katát fizetni, ami 75 ezer forint. Ebben az esetben az ellátási alap nem 90, hanem 150 ezer forint. Kérdés, mire elég mindez.

Nagyjából semmire. Egészségbiztosítási ellátással nem érdemes számolni. Az esetleges táppénz önmagában is rendkívül alacsony összeg – az ellátási alap 70 százaléka – a katás számára azonban nagyságrendekkel komolyabb érvágás, hogy betegsége alatt a teljes bevétele kieshet, miközben fizetnie kell a fix összegű katát. Katás vállalkozónak az alacsony ellátási alap miatt szülni sem túl gazdaságos, annyira alacsony lesz a megállapított járandóság. A katásnak tehát mindenképpen fel kell halmoznia némi tartalékot arra az esetre, ha kiesik a munkából egészségügyi okok miatt, vagy még az intenzív osztályon is pörgetnie kell a GDP-t.

jeff-sheldon-2556

Ennél is komolyabb a feladat, ha a várható nyugdíjjal kezdünk számolni. A számítások ebben az esetben meglehetősen esetlegesek, de a nagyságrendet és a trendeket elég jól mutatják. Előre bocsátva: a katás mindenképpen éhen fog halni idős korában, hacsak nem kezd el brutális módon takarékoskodni.

Modellünkben a katás vállalkozó negyven éves, az iskolák befejezését követően 2000-ben kezdett dolgozni. Életkora alapján 2042-ben megy majd nyugdíjba. Az egyszerűség kedvéért induló fizetésnek az akkori minimálbérnél magasabb, de az átlagbért el nem érő összeget alkalmaztunk – ennek egyébként nüansznyi a jelentősége. Feltételezzük, hogy katásunk tartósan egyszemélyes vállalkozó marad, vagyis az elkövetkező 25 évben is maga után fizeti majd a terheket.

Ezekkel a paraméterekkel a katás 2042-ben 35600 forinttal fog nyugdíjba vonulni az Aegon kalkulátora szerint – az egyéni, pontos adatok bizonyosan eltérőek, hiszen az ellátási alap évről-évre a jogszabály szerint emelkedik, ráadásul a bér, illetve az ellátási alap alakulása sem lineáris. A trend azonban nem változik, a katásnak alig lesz nyugdíja – tényleg teljesen lényegtelen, hogy 36 vagy 56 ezer forintról beszélünk.

Ha a katás komolyan veszi az öngondoskodást és 50 helyett 75 ezer forint adót fizet havonta, akkor a 35,6 ezer forint 51 ezer forintra nő. Gyakorlatilag mindegy, tehát, mit tesz a katás, nyugdíjas éveiben az államra bizonyosan nem számíthat – persze aktív éveiben nem is tesz hozzá sokat a nyugdíjkassza egyensúlyának fenntartásához, vagyis valamit valamiért.

A katásnak így mindenképpen magának kell gondoskodnia a saját jövőjéről. Köthet nyugdíjbiztosítást, beléphet önkéntes nyugdíjpénztárba, nyithat nyesz-számlát, lényegében mindegy, de magának kell megoldást találnia. Azt sem szabad elfelejteni, hogy katásként nem vehet igénybe semmilyen adókedvezményt, hiszen nem fizet jövedelemadót, vagyis a slágernek számító öngondoskodási formák előnyeit nem is igen tudja kihasználni.

Ezek alapján rendkívüli felelőtlenségnek tűnhet, ha valaki hosszú évekre kata szerinti adózásra rendezkedik be, ám ez valójában nincs így. Ha ugyanis azt vesszük alapul, hogy havi szinten mondjuk 200 ezer forintból szeretne a katás nyugdíjas éveiben élni (ez azt jelenti, hogy majd akkor kábé annyit érjen a pénze, mint most 200 ezer forint), akkor a nyugdíjszámító modell alapján az elkövetkező 25 évben 35-40 millió forintot kell összegyűjtenie. Ez úgy jön össze, hogy 2042-ig havonta 70-75 ezer forintot be kell fektetnie – a folyamatos díjú biztosítások, pénztári befizetések hozamai a kamatos kamattal az évtizedek alatt jelentősen megdobják a befizetések összegét.

Vagyis az 50 ezer forint kata mellett 70-75 ezer forint megtakarítással számolva havonta 120-125 ezer forint elvonással érdemes számolni. Ez persze nem kevés, főleg annak fényében, hogy ha ekkora fix kötelezettséggel számolunk, akkor a bevételi oldalnak is rendkívül stabilnak kell lennie – nem bírja el a rendszer, hogy a katás öt évig csak havi 200 ezer forint bevételt ér el, mert a vállalkozó ebbe belerokkan, vagy még azt megelőzően éhen hal.

Ha a munkavállalói bérteherrel vetjük össze a havi 120-125 ezer forint kata plusz megtakarítást, akkor 360 ezer forint bér mellett lesz ugyanekkora a teher. Vagyis ha a katás havi átlagos bevétele kevesebb, mint 360 ezer forint – az egyszerűség kedvéért az anyagköltséget és egyéb ráfordítást nem számítjuk ide –, akkor százalékosan többet fizet, mintha munkavállaló lenne, vagyis ez nem túl jó arány. Ez összeg felett azonban egyre jobban és jobban jár. Egymillió forintnál – ez a kata határa – már csak 12 százalékos terhelést jelent a 120 ezer forint havonta. Ez azért nem annyira rossz, ráadásul ekkora bevétel mellett vélhetően más javakat is felhalmoz a vállalkozó biztosítva magának a biztos hátteret.

Összehasonlításképpen a 200 ezer forint majdani nyugdíjhoz munkavállalóként – az egyéb feltételeket változatlanul hagyva – ma az Ageon kalkulátora szerint egymillió forint bruttó bér kell. Egy mai 200 ezer forintos nyugdíjhoz ennél jóval kisebb összeg is elég, a kalkuláció a hosszabb távra szól. A bruttó egymillió forint bér nettója kevesebb, mint 700 ezer forint, vagyis a munkavállalói teher több mint 300 ezer forint havonta. Ha pedig úgy számolunk, hogy vállalkozóként végeredményben ugyanaz fizeti a munkaadói és munkavállalói terheket (még akkor is, ha a munkaadói teher a cég költsége, a munkaadói pedig a magánszemélyé), akkor a 200 ezres majdani nyugdíj a vállalkozónak havonta 600 ezer forintjába kerül, ha szépen, a munkabérnek szabályainak megfelelően fizeti maga után az adót. Ez ötször annyi, mintha katásként öngondoskodna.

Ennek fényében könnyű belátni, hogy egyszemélyes vállalkozóként nem éri meg gigantikus összeget áldozni a járulékokra, az öngondoskodást kihagyni azonban öngyilkossággal ér fel.

Olvasd el Üzlet rovatunk további cikkeit!
Ezeket láttad?
Címkefelhő