A budapesti zöldségesfront két karizmatikus figurája évek óta látja el a főváros népét gyümölccsel és művészettel. Minisorozatunkban elsőként Simon Istvánt mutatjuk be.
Krumpliválogatásból is születhet novella
Simon István zöldséges az utóbbi időben rákattant a polgári filozófiákra, és amikor nincs vevő a boltban, Sartre könyveit bújja. Az olvasó zöldséges néven elhíresült István írni is szeret, üzleteiben átélt élményeit rendszeresen publikálja az interneten. A Facebookon több mint 2700 követője van, az offline térben pedig rengeteg törzsvásárlója.
„Huszonhárom éve csinálom, és huszonhárom éve utálom” – tisztázza már az elején szakmájához fűződő kapcsolatát. A nagyváradi születésű Istvánnál nehéz eldönteni, mit gondol komolyan, és mit nem, mindenesetre a vele való társalgás nagyon szórakoztató.
fotó: Orbital Strangers
Több mint két évtizeddel ezelőtt, véletlenül kötött ki a zöldségeknél, első boltja előtt két héttel még személyfuvarozással foglalkozott. Egyik barátja váratlanul felajánlotta, hogy szálljon be az akkor már húsz éve működű Alagút utcai zöldségboltba, és István hamar a pult mögött találta magát.
„Vérbeli zöldségboltos nem rendel, a beszerzést nem lehet másra bízni, csak így lehet talpon maradni
– mondja mai elveiről. – Sajnos, a szakmát sok sztereotípia övezi, én szerettem volna megmutatni, hogy nem mindenki csal a mérleggel, vagy csempészi bele a hibás árut a kosárba. A minőséggel próbálok kitűnni.” Társával, Gagyi Györggyel minden árut személyesen válogatnak ki.
Stratégiájuk sikerességét bizonyítja, hogy már három egység tulajdonosai (a Szirtes, a Mészáros és a Győri utcában van boltjuk, míg az Alagút utcai közben megszűnt), István vetésforgóban, hol az egyik, hol a másik üzletben dolgozik. „Elmúltak azok az idők, amikor egyévnyi zöldségesmunkával sarokházat lehetett venni.”
Most három bolttal termelnek annyi bevételt, mint a 70-es, 80-as években egy üzlettel.
A leghíresebb kereskedésük a Mészáros utcai, amit még 1935-ben egy híres bolgárkertész, Jordan Ivanov alapított. A céklák és a krumplik árnyékában István itt komplett kis könyvárat alakított ki magának, az olvasás régi szenvedélye, ha nincs vevő, állandóan a betűket falja. A zöldségesek rémálmának nevezett november például egész regényfolyamoknak ad lehetőséget.
Egy idő után az írásba is belevágott, és elkezdte lefirkálni azokat az érdekes sztorikat, amikkel nap mint nap találkozik.
A legkülönlegesebb termékek: San Marzano, Kumato paradicsom (csak megrendelésre).
Egy kiló alma ára: a hibásak ingyenesek, a hibátlan, de nem túl szép ára 100–200 forint, a Mészáros utcai minőségű pedig 500 forint.
A jó zöldséges István szerint: „Először is nem köszön úgy, hogy kiskezitcsókolom. Egyebekben pedig nem szószátyár, nem bratyizik, nem udvarol, nem poénkodik (kivéve, ha visszavágás esete forog fenn), nem tukmál, nem győzköd, egyáltalán: nem kelthet olyan látszatot, hogy ő itt mindenáron eladni akar.”
Borítókép: Orbital Strangers
