Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

A magyar játszótérépítők, akik állják a versenyt a multikkal

Lengyel Csaba egykor apjával szerelte össze garázsukban a játékokat, mára izgalmas, tematikus játszótereik magukat adják el. A Játéknap egy olyan piacon stabil szereplő, amit a multik uralnak. A játszóterekre nemcsak mint játékok halmaza gondolnak, olyan társadalmi tereket terveznek, ahol a gyerekek mellett a felnőttek is élhetnek némi szociális életet.

Meglehetősen nehéz morális helyzetbe kerülünk felnőttként, mikor megpróbálunk lekönyörögni egy gyereket egy olyan játékról a játszótéren – mondván „indulni kell” –, amivel egyébként mi is szívesen játszunk – ez egy családos baráti összejövetel személyes tapasztalata a közelmúltból. A hajóra emlékeztető egyedi forma működik, több tucatnyi gyerek tudná egyszerre elfoglalni kalózként.

Az elmúlt szűk két évtizedben gombamódra szaporodó eurokonform-játszóterek piaca több hazai vállalkozásnak is fejlődési lehetőséget biztosított. Azonban nem csak a felújítandó szocreál játszóterek fogynak, az EU-források sem kimeríthetetlenek, ezért hosszabb távon csak azon kevesek maradhatnak meg ezen a sajátos területen, akik valódi élményt tudnak biztosítani, törekednek az innovációra és a több lábon állnak. Az elmúlt évek legnagyobb nyertesei közé tartozik a Játéknap Kft., amely Lengyel Csaba tulajdonos vezetésével megfelelni látszik ezeknek a kritériumoknak. Nem mellesleg ők építették a már említett játszóteret is.

Munka a játszótereket tervező és készítő Játéknap üzemében. Fotó: Orbital Strangers

A játszóterek világának sikerreceptje nem sokban tér el a legnépszerűbb modern mesékétől – egyezünk meg a tervezői csapattal, mikor bejártam a műhelyt.

Az úgynevezett Shrek-hatás a következő: egy jól eltalált kétértelmű poén a gyerekeket és a szülőket is szórakoztatja, mindkét világot a maga korosztályának megfelelően. Az egyik szemérmetlenül fiatal tervező épp egy Mézga család tematikájú mászókakomplexum terveit mutatja be, hogyan lehet majd tekergetni Aladár űrhajójának gombjait, vagy milyen logikai megoldással lehet átrendezni egy kertmakett virágait.

Színházból a garázsba

Ha ilyen is a jelen, a kezdetek nem mindig romantikusak, igaz, nem is minden szenvedély lángol az első pillanattól. Lengyel Csaba egy színháztörténészi diplomával a háta mögött a kulturális életben próbált szerencsét: rendezőasszisztens, súgó volt, de színész növendékeknek színháztörténetet  is tanított. 2000-ben, mikor párkapcsolata miatt stabilabb egzisztenciát szeretett volna elérni 24 évesen, megélhetést keresve egy barátja tanácsára külföldről importált kerti játékok forgalmazásába vágott. „Ügynöki munka volt. Dobozokban kaptuk az összeszerelendő kerti játékokat, amiket közvetlenül a családoknak kellett értékesíteni, ők is rakták össze” – meséli.

Az ügynöki munka sok energiát igénylő házalással, kapcsolatépítéssel járt egy olyan időszakban, amikorra házaló ügynökökről sokaknak lehetett vegyes tapasztalata. De nem csak a munka jellege miatt töprengett el a változtatáson, hanem a Csabában rejlő alkotó barkácsembernek sem volt szimpatikus ez a rendszer. Hamar kiderült számára, hogy nem ez a módja a jó üzletnek, hanem ha maga készíti el a kerti játékokat.

Lengyel Csaba, a Játéknap alapítója-tulajdonosa. Fotó: Orbital Strangers

„Apuval a kertesházunk garázsában láttunk munkához, hinták és mászókák sorát raktuk össze a dobozokban lévő szettekbők” – emlékezik Csaba.

Bérelt utánfutóval vitték ki az elkészített játékokat, a szórólapokat is Csaba szórta a kertes övezetekben.

A következő lépcsőfokot épp az ország friss európai uniós csatlakozásának idején érte el a vállalkozás – remek időzítéssel. Csaba a 2004-es csatlakozást követően bővítette a profilját, az otthoni kerti játékok összeszerelése mellett más igényeket kielégítő, köztéri játékokat készítő nemzetközi cég viszonteladója lett – de csak egy időre. A saját szemével is láthatta, hogyan kezdték el tömegével lecserélni a településeken a régi, vasból és betonból készült közterületi játékokat, milyen piac nyílt ki előtte.

Az EU szigorúbb biztonsági szabályokat hozott, tétleségnek nem volt helye, modernizálni kellett a játszótereket. Ez a kényszer ugyanakkor szélesre tárva egy sajátos piac kapuit.

„Néztem ezeket a játékokat, megmondtam magamnak, hogy nem lehet igaz, hogy én ezt ne tudnám megépíteni”

– meséli az egyik nagy fordulópontról Csaba. Ekkor kezdte meg a saját játékok tervezését és gyártását 2-3 fővel. Hogy eltérjen az ekkor bevett formáktól, már ekkor igyekezett új, izgalmasabb konstrukciókat létrehozni, színeiben gazdagítani a játékokat. A piacon ma is jellegzetes színárnyalakotat választott, így elkezdve egy nagyon kezdetleges márka építését, már pedig messziről felismerhetők voltak a „játéknapos” játékok.

Az első nagy játszótér-üzletre nem kellett sokat várni. A viszonteladói tapasztalatokra építve kialakította saját játékait, ezeket kínálva nyújtott be ajánlatot egy 2005-ben egy budapesti luxus lakópark építésénél a helyi játszótér kivitelezésére. „Budapesti beruházóként budapesti céget preferáltak, árban is a legkedvezőbb ajánlatot tudtuk adni, így megnyertük a pályázatot” – mondta Csaba.

Ahogy bővült a referenciájuk, úgy kezdtek jobban szerepelni az óvodai és iskolai pályázatokon. Mivel ekkoriban a legtöbb intézmény önkormányzati fenntartású volt, nem csak a pályázatokról értesültek, hanem munkáikat is megismerték a döntéshozók, sikerrel tudtak indulni a megbízásokért. Ez azért is nagy szó, mert a közterületi játszótérfejlesztéseket az uniós csatlakozás után tíz évvel is még mindig a külföldi gyártók játékai uralták, de a Játéknap felvállalta a versenyt és egyre nagyobb volumenű játékokat, illetve játékparkokat kezdtek tervezni. „Folyamatosan fejlődni kellett, eközben kisebb árréssel kellett dolgoznunk hasonló minőségben a külföldi gyártókhoz képest” – emlékszik vissza a cégvezető.

Magyarország legnagyobb raktárkészlete az övé

Hogy lépést tudjon tartani az elvállalt munkákkal, egy távol-keleti céggel kizárólagos partneri kapcsolatot alakított ki játszótéri alkatrészek gyártására, immár pedig több mint tíz éve gyártanak a Játéknap számára saját logókkal ellátott elemeket.

„Bátor vállalás volt akkor, a bevétel nagyrészét erre fordítottam, hogy megfelelő méretű raktárkészletet tudjak felépíteni”

– tette hozzá Csaba. Mára Magyarország legnagyobb raktárkészletével rendelkezik a cég, ők látják el a hazai és környező ország játékkészítőinek nagyrészét, valamint ebből szolgálják ki a játszótereiket karbantartó önkormányzatokat is.

Több mint 15 év fejlődés és munka után érte el a Játéknap, hogy a tervezett játékaik, az elvégzett munkájuk – kis túlzással – önmagát adja el. Különösebb reklámtevékenység nélkül érkeznek hozzájuk az újabb megrendelések. A Szerencsejáték Zrt. is velük fejleszti új, befogadó játszóterét, a vízszolgáltató DRV Zrt. pedig egy víz tematikájú játékpark építésére írt alá a céggel. Izraeli megrendelésük is volt pusztán azért, mert egy cégvezető a magyarországi családi nyaralásán megjegyezte magának a játszótéri játékon a vállalkozás logóját.

Csaba napjainkban már nem vesz részt tevékenyen a gyártási folyamatokban, nem csak a vezetői teendői miatt, hanem mert egyre bővült a szükséges technológia, amihez már speciális szaktudás szükséges, amivel a cég alkalmazottai rendelkeznek.

A játszótér nemcsak a gyerekeké

A játszótér nem pusztán egy hely, ahol a gyerekek csak jól kimozoghatják magukat: egyszerre kell megfeleljen szórakozási, fejlesztési és szocializációs szempontoknak is – távolról sem csak a gyerekek számára. Több urbanisztikai kutatás szerint a szülők döntő többsége a közösségi szocializáció miatt viszi játszótérre a gyerekét, egyúttal ők is itt élnek társasági életet.

A játszótér fontos információforrás a bölcsődétől a gyerekek iskolás koráig, ahol egymásnak adnak tippeket, vitatják meg az ügyes-bajos dolgokat.

Egy játszótérnek tehát nem pusztán a gyerekek, hanem a felnőttek igényeiről is szólnia kell.

A Játéknap tervezői arra is ügyelnek, hogy a szülő minél több játékba tudjon becsatlakozni, hogy minél inkább közös élmény legyen a játszótér. Szintén ügyelnek az eltérő korcsoportok igényeire is, hogy a kisebb gyerekeknek is minél kevésbé legyen frusztráló, ha valamihez még nem elég nagyon vagy ügyesek. A folyamatos fejlődés érdekében a tervező csapatba Csaba olyan szakembereket válogat, akik a cég hosszútávú terveinek megfelelő szakképesítéssel rendelkeznek, például fejlesztő mérnökként dolgoznak. Folyamatosan konzultálnak a piac érintett szervezeteivel, akik szakmailag kommentálják a fejlesztéseiket.

A külföldi fejlesztésekre is figyelmet fordítanak, ugyanakkor maguk próbálnak trendet teremteni, nem pedig követni azokat.

Csabáék karitatív szellemisége a tervezésben is lecsapódik, immár harmadik éve sorozatban készítenek olyan befogadó játszótereket, ahol a mozgássérült vagy valamilyen rendellenességgel élő gyerekek is együtt tudnak játszani a többiekkel. – A gyerekeknek fontos megtapasztalni, hogy vannak más képességekkel bíró társaik. Mi rehabilitációs szakmérnökkel együtt dolgozunk, ami kivételes itthon – teszi hozzá Csaba. Play-Care-Sport – foglalja magába a logójuk is. Az idei évben hozták létre a Játéknap Alapítványt, amely a cég karitatív tevékenységét végzi, ebben nagy szerepet vállal Csaba felesége, Katalin is. Már közel ötéves tapasztalattal rendelekeznek az úgynevezett inkluzív játszótéri eszközök fejlesztésében, tervezésében.

Az EU adta, az EU elveszi?

A Játéknap számos uniós játszótér-fejlesztési projektben vett részt az elmúlt években, több esetben is egyetlen projekt több tízmillió forintos keretösszegű volt. Kijelenthető, hogy a cég bevételének jelentős része alapszik azon, hogy önkormányzatok és állami vállalatok uniós forrásokat igénybe véve építenek új játszótereket. Erre szó szerint építenek is, maga a Játéknap nyomon követi a kiírt uniós pályázatokat, szakmai tanácsadással pedig segítik a potenciális megrendelőket, hogy a forrásokat le is tudják hívni.

„Fejleszteni, szalagot vágni mindig szükség lesz, azt pedig nem gondolom, hogy a játszóterek esetében reális esély lenne a piac telítődésére. Ha a forrás nem az EU-tól fog érkezni, akkor előteremtik máshonnan” – erről már Csepregi Szabolcs beszélt lapunknak, aki a közterületi edzőparkok és mászófalak építésében piacvezető Hard Body Hang alapítója. Megjegyezte, 17 év uniós fejlesztés után is nagyon sok fejleszteni való terület van még ebben a szegmensben, tehát ha van is függés az uniós pénzcsaptól, az Csepregi szerint nem kezelhetetlen mértékű.

Ami a forrásokat illeti, Csepregi szerint is az állami és az önkormányzati eredetű megbízások képezik a piac legnagyobb szeletét. A játszóterek, illetve a közterületi edzőparkok jövője is ezeken a tendereken múlik, amire épp aktuálisan kellemetlen példát is tud említeni Csepregi: a kormány épp egy országos tendert írt ki edzőparkok létesítésére, ami miatt a saját piacuk „földbe állt”, ugyanis egyetlen nyertesi kör juthat majd a forráshoz.

A kihívások nagyon hasonlóak a játszóparkok esetében is.

„Látszik a piacon, hogy sokan tudnak játszótér-fejelsztésre forrásokat lehívni, még ha ez legfeljebb kisebb elemei egy-egy nagyobb projektnek. Sokat nem tehetünk az ellen, ha a jövőben csökkentik a forrásokat, de épp ezért igyekszünk több lábon állni”

– mondta a probléma kapcsán Lengyel Csaba.

„Az is nehézség, hogy egy-egy projektnek nagyobb az átfutási ideje is, vagyis hosszan elnyúlik a munkák kifizetése. Emiatt érdemes egy egy úgynevezett B2B értékesítési lábat is fenntartani, amikor más vállalkozásoknak szállítanak be, ezért folyamatos a pénz áramlása és a cég likviditása” – osztotta meg tapasztalatait Csepregi.

A Játéknap hasonló megfontolások szerint már nem hajt rá kisebb építésekre, hanem az általuk készített eszközöket vásároló kisebb partnereinek engedi át a terepet. Ebben az esetben nem kell a források kifizetésére sem várniuk, direkt értékesítik a játékokat.

A pénz elől nem ugranak el, de fontos a családias légkör

További lábként forgalmaznak alkatrészeket, valamint igény szerint vállalják a telepített játszóterek karbantartását is.  „Minél több játszótér épül a termékeinkkel, annál több a lehetőség – a garanciális javításon túl – a szerződéses karbantartásra, de ennek a lábnak az erősítése egyelőre nem elsőrangú cél” – mondta Csaba.

Ha a létszám nem változik, akkor a szolgáltatásokat és a kínálatot érdemes átalakítani, komoly innovációval, géppark-fejlesztéssel. „Most még akkora a cég, illetve csak annyi munkát vállalunk, amit a jelenlegi struktúrában ki tudunk elégíteni. A pénz elől nem akarunk félreugrani, de azt sem szeretném, ha ez a családos, jó légkör már nem lenne fenntartható, ezt nem szeretnénk feláldozni.” – mondta a jövőről Csaba.

„Formatervezőként alig lehet itthon úgy elhelyezkedni, hogy valóban tervezned kell, nem csak valamivel szöszmötölsz vagy sablonokat követsz. Itt tényleg fejlesztünk” – beszélgettünk a tervezőcsapattal. Ez némileg magyarázza is, hogy a multik bérszintjéhez jóindulattal „közeledő” mérnöki fizetéssel is miért választották a céget. De a legtöbben a Csaba által gondozott légkört és biztonságot emelték ki.

„A járványhelyzet alatt bő egy hónapot nem dolgoztunk, de mégis teljes fizetést kaptunk. Olyan a társaság, hogy ezt mindenki értékelte, a gyártásban behoznivaló munkát sem éreztük kizsigerelőnek”

– mondta szorgoskodás közben az üzem egyik szerelője.

„Magam építettem a céget, a ranglétra velem együtt emelkedett: végigjártam minden fokát, és mivel nem felejtem, milyen munka volt benne, ennek megfelelően tisztelettel állok a kollégákhoz” – mondta Csaba, mit sem tudva, miről beszélgettem kollégáival.

Oszd meg!