Jaksity György, a Concorde igazgatóságának elnöke szerint nem kell kidobni a közgazdasági tankönyveket, a probléma inkább az, hogy nem vették elő azokat. Az “elkényelmesedő Nyugatot” ostorozó magyar kormány csak növelte az ország kiszolgáltatottságát az oroszok irányába. A válság tartalékok nélkül érte Magyarországot, a kormánynak fel kell hagynia az eddigi politikájával, mert a türelem elfogyott. A befektetési szakember szerint nem a magyar irányváltás a kérdés, hanem hogy lesz-e arra fogadókészség a szintén sokat ostorozott Brüsszelben.
Jaksity György a 24.hu-nak adott nagyinterjút.
A háborúról, ami mindent megváltoztat
- “Az európai politika óriásit hibázott, amikor nem akarta elfogadni lehetséges kimenetnek azt, ami most történik. Még csak az elemzés szintjén sem foglalkozott a háború lehetőségével.”
- Jaksity szerint, Putyin ezt a háborút már végigviszi, mindegy, hogyan szankcionálják az orosz gazdaságot. Ha az EU és Amerika, a NATO-val együtt forgatókönyveket készített volna egy orosz agresszióra, az Moszkvát is visszafoghatta volna – de az EU-s ügymenet más területeken is lassú és töredezett.
- Indulhat az új Marshall-segély Ukrajna újraépítésére – az infrastruktúra helyreállítása azért is nagyon fontos, hogy Európában és a világ más részein legyen mit enni.
- A Gazprom tározói egy százalékon vannak Németországban – nagy kérdés, mit hoz a következő fűtési szezon.
- “Magyarország sem készült a háborúra. Sőt, az elmúlt években növelte a kitettségét Oroszország felé.” – Magyarországnak konstruktívan részt kellene vállalnia az EU-s együttműködésben.
- “Ha Oroszország azt a pár dolgot, amiből él, nem tudja, vagy csak jelentős költséggel, illetve jóval olcsóbban tudja exportálni, a jegybanki tartalékai pedig le vannak foglalva, akkor csődbe mehet” – a szankciós politika ezzel együtt Európának is fájni fog, de nehéz megítélni, mennyire üti meg az orosz gazdaságot (függ a további embargót, banki szankciók bejelentésétől is).
- “Egy olyan világ képe sejlik föl, amihez sem Európa, sem az Egyesült Államok, sőt, egyetlen civilizált ország sem adhatja a nevét” – mondta arról, hogy a Nyugatnak rövid távon azt kell átgondolnia, milyen jövőt akar az emberiségnek. Olyat, ahol egy ország halomra gyilkolhatja a másik polgárait?
- Az oroszok nem akarnak kiiratkozni a nemzetközi rendszerből és Európa sem zárhatja ki őket – de ettől még alakíthatja úgy a jövőjét, hogy ne legyen ennyire kitéve Moszkvának.
A közelgő válság és az infláció
- A rezsicsökkentés fenntarthatatlanságáról: “A rezsicsökkentés egy olyan önbéklyó, amit a kormány nehezen dobna le magáról. Gazdasági értelemben nem olyan bonyolult a dolog: a cseheknél 13 százalék az infláció, nálunk is annyi lenne rezsicsökkentés nélkül, ők is túlélik, mi is túlélnénk. Nyilvánvalóan azokat a társadalmi csoportokat, amelyek nem tudnák kifizetni az emelkedő árakat, szociálpolitikai alapon kompenzálni kellene.”
- Egy nagyobb gazdasági sokkra nincsenek tartalékai Magyarországnak – már az évtized közepétől látszódtak az aggasztó jelek a költségvetésben és a fizetési mérleg adataiban is.
- “Két éve elképedve állok az előtt, hogyan lehet klasszikus keresleti oldalú ösztönzést megvalósítani egy olyan helyzetben, amikor nagyon súlyos kínálati probléma is van” – mondta a világgazdaság elmúlt időszakát elemezve.
- “Jól paraméterezni, megfelelő dinamikával követni a járvány vagy éppen a háború alakulását, ott kezdődik a finesz. Én a fineszt nem látom sehol. És hogy ennek mi a következménye? Például az infláció.” Jaksity szerint, amit most látunk, a “tökéletes vihar”: a hosszú távú problémák ütköznek a rövid távú (covidra adott rossz válaszok és háború) kihívásokkal.
- A hosszú távú folyamatokkal most senki nem foglalkozik, pedig a háború is véget ér egyszer: “nem tudjuk kezelni az ellátási láncok és egyáltalán a globalizációs folyamat bonyolultságát, túlhajtottuk a hatékonyságnövelést: így most a kis varázsinas próbálkozik a varázspálcával, csak éppen a bűvész nincs otthon, hogy segítsen”.
- Az elszabaduló árakra azt mondta, sebészi pontosággal be lehet avatkozni a piaci folyamatokba. “Ha hagyjuk elszabadulni az inflációt, utána annak letörése, a keresletszűkítés nem megy fájdalom nélkül. Nem kellett volna hagyni ennyire elszabadulni.”
- Jaksity szerint a közgazdasági tankönyveket nem kell kidobni: a tankönyvi példák teljesültek be, csak az infláció később jelent meg, mint sokan várták (ezért korábban nem is foglalkoztak vele sokat).
Magyarország jövője
“Visszaadom az iparengedélyemet, ha a magyar külpolitika, a politikai kommunikáció – kifelé mindenképpen, de akár még befelé is – nem változik meg gyökeresen a következő hetekben.”
– mondta annak kapcsán, hogy az EU a magyar korrupciós kockázatokra hivatkozva visszatartja a közösségi források kifizetését.
- A be nem érkező EU-s források egy részét már előfinanszírozta a magyar költségvetés, ezért ezekre a pénzekre szükség van.
- A magyar kormány marginalizálódott, “kiszorultunk a kontinens szélére a szó minden értelmében”.
- Nem biztos, hogy Európában megy még „a rossz gyerek vagyok, aztán ha baj van, kiengesztelem az óvónénit, aztán megint rossz gyerek lehetek” viselkedés – mondta Jaksity, szerinte inkább az a kérdés, mekkora a fogadókészség az Európai Bizottságban a magyar változásra. “Szerintem most nincs türelem a rossz gyerekek tolerálására. Most be kell állni a sorba, jó gyereknek kell lenni, és nem biztos, hogy rögtön jön érte a jutalom.”
- A 2010-es években vitt magyar politika mozgásterét a háború változtatta meg.
- “Megyünk tovább ezen az úton, egy csökkenő, öregedő, rossz egészségi állapotban lévő, gyenge képzettségű népességgel, alacsony szinten növekvő vagy stagnáló gazdasággal, amit semmi más nem tart életben, csakis az Európai Unió forrásai” – mondta a magyar kilátásokról. Szerinte annak töredékéből, amit a kormány a születésszám növelésére – eredménytelenül – elköltött, csodát lehetett volna tenni az egészségügyben, nem lenne ilyen drámai a halálozási ráta.
A teljes interjú itt érhető el:
24.hu – Jaksity György: Nem az a fő kérdés, hogy mennyibe kerül egy kilowattóra áram, hanem az, hogy milyen világban élnek majd a gyermekeink
Kapcsolódó
