Milliók gyászolják a múlt csütörtökön elhunyt II. Erzsébetet, ám egyre hangosabb azok tábora is, akik a monarchia felszámolását követelik.
“Úgy értesültem, hogy végre haldoklik egy tolvaj, erőszakoló, tömeggyilkos birodalom uralkodója. Hihetetlenül fájdalmas utolsó perceket kívánok neki.”
— ezekkel a szavakkal illette Twitteren II. Erzsébet angol királynő romló egészségének hírét Uju Anya, a Carnegie Mellon egyetem egyik professzora. A nő azóta letiltott posztja hatalmas port kavart az interneten, hatására pedig újra reflektorfénybe került az a meglehetősen széles réteg, akik megkérdőjelezik a monarchia létjogosultságát.
A poszt kapcsán kialakuló vitához rövid idő alatt több ezren csatlakoztak, ám a nyersen megfogalmazott kritika csak azután került a címlapokra, hogy az Amazon vezérigazgatója, Jeff Bezos is reagált rá:
És ezt egy olyan ember mondja, akinek elvileg az a célja, hogy jobbá tegye a világot? Nem hinném. Wow.”
Ezt követően Anya munkaadója, a Carnegie Mellon is megszólalni kényszerült az esetről, nyilvánosan elítélve a professzor sorait, amelyet sokan sértőnek és érzéketlennek neveztek. A felháborodásra válaszolva a Twitter végül le is tiltotta a kérdéses posztot, ám az Anya felé áradó gyűlöletcunamit ez sem tudta megállítani. A nő pénteken azt nyilatkozta, hogy az elmúlt napokban megszámlálhatatlan fenyegető üzenetet kapott, sokat erősen rasszista felhanggal. Ennek ellenére nem tervez bocsánatot kérni senkitől, teljes mellszélességgel kiáll a véleménye mellett.
Előkerültek a sérelmek
Ám a felháborodás dacára, olyanok is akadnak, akik egyetértenek Anya hozzáállásával, főként a volt brit gyarmatok lakói között. Számos ismert hírportál publikált olyan véleménycikkeket, amelyeknek szerzői elítélik a királyi családot a korábban az irányításuk alatt álló területeken elkövetett atrocitásokért.
Az egyik legelső ilyen reakció a New York Magazine szerzőjétől, Tirhakah Love-tól származott, aki egy „Lizzie halott, indulhat a buli” című írással emlékezett meg a királynőről, de hasonló szellemiségben készülhetett Maya Jasanoff (aki nem mellesleg a Harvard egyik professzora) a New York Times számára írt esszéje is, amelyben azt mondja, hogy „a királynő segített a szőnyeg alá söpörni a gyarmatosítás véres történelmét”. Egy másik újságíró, Eugene Scott a The Atlantic számára fogalmazta meg a véleményét, azt kérdezve az olvasóktól, hogy ha nem most, „mikor illik beszélni az uralma alatt zajló visszaélésekről”. Még az Egyesült Királyság frissen beiktatott miniszterelnökéről, Liz Trussról is előkerültek olyan régi felvételek, amin a monarchia felszámolását sürgeti. Bár végül ő lett az ország utolsó miniszterelnöke, aki találkozhatott a királynővel, és a halálhírére is megrendülve reagált, tizenévesen még egészen más véleménnyel volt róla:
Nem hiszek abban, hogy léteznie kellene olyanoknak, akik uralkodásra születtek. Csak azért, mert valaki egy bizonyos család sarja, még nem kéne, hogy alapvető joga legyen egy országot vezetni. Ezt szégyenletesnek gondolom.”
Akasszátok föl a királyokat
A kérdés pedig nemcsak az újságírókat és a politikusokat foglalkoztatta, de az átlagembereket is, akik mind online, mind élőben készségesen megosztották a véleményüket egymással. Szeptember 11-én Edinburgh utcáin tartóztattak le egy tüntetőt, aki egy monarchia ellenes táblával állt a királynő koporsójának útjába, a videót, amin egy ír férfi ünnepélyes sztepp táncot lejt a Buckingham Palota előtt, pedig már 65 ezren lájkolták, csak úgy mint a királynő halálán élcelődő, egyre sokasodó mémeket.
Tömegesen fejezik ki szimpátiájukat a trónt megöröklő III. Károly király volt felesége, Diana hercegnő felé is, akinek korai halála a gyarmatosítás idejének borzalmai után az egyik legfőbb tényező, amiért sokan megvetik a királyi családot.
Diana és Meghan esete az az ok, amiért ma egyetlen könnyet sem fogok hullatni.”
— írta egy Twitter felhasználó. A Windsorok bánásmódja ezen két nő felé, akik házasság útján érkeztek közéjük, mindig is megosztó téma volt a világsajtóban: mind Diana, mind az időközben címéről is lemondó Meghan Markle nagy népszerűségnek örvendenek a nép körében, és az őket a királyi család áldozatának (gyakran jogosan) beállító cikkek sokakat megérintettek. Persze azoknak is bőven van miből válogatnia, akik ezektől független okokból gyűlölnék a famíliát, hiszen II. Erzsébet trónra jutásakor a világ mintegy negyede, azaz 700 millió ember élt a britek uralma alatt, gyakran nehéz körülmények között.
Véres Windsorok
A királynő 70 éves regnálása során a birodalom átalakult a most is létező, 56 országot számláló Nemzetközösséggé, és bár azóta az ezekben a térségekben fennálló brit befolyás jelentősen csökkent, hatásai a mai napig kísértik az érintett népeket. A királynő uralkodása alatt végbement erőszak, fosztogatás és szegénység nyomait (mint az ezrek életét követelő Mau Mau lázadás Kenyában, a véres háború Irakban vagy a több generációkat rettegésben tartó konfliktusok Írországban) nem lehet figyelmen kívül hagyni, különösen mivel ezek sebek sokkal frissebbek mint azt a legtöbben gondolnánk. A királyi család pedig hiába inkább szimbóluma, mintsem elkövetője ezeknek a bűnöknek, sokan nem nézik jó szemmel, hogy a hatalomba beleszülető emberek, az őseiktől lopott gyémántkoronát viselve, ölbe tett kézzel nézték végig ezen atrocitásokat, és eddig még egy bocsánatkérést sem intéztek a nemzetük áldozataihoz.
Az elveszett birodalom
II. Erzsébet most trónra kerülő fiának, III. Károly királynak a saját országából érkező kritikus hangok mellett ezekkel a véleményekkel is meg kell majd küzdenie, különösen mivel nem csak az Egyesült Királyság, de a hozzá tartozó 14 olyan nemzet (többek között Kanada, Ausztrália és Új-Zéland) szimbolikus feje is lesz, akik tagjai a Nemzetközösségi Királyságok csoportjának. Ugyan ezek az országok mind rendelkeznek saját kormánnyal, és leginkább csak szentimentális kapcsolatot ápolnak a királyi családdal, az új uralkodó érkezése többüket is arra sarkallhatja, hogy végleg elhagyják a közösséget. Míg Erzsébet viszonylagos tiszteletnek örvendett körükben, köszönhetően hosszú uralkodásának és tekintélyt parancsoló személyiségének, Károlyt már nem védi a nosztalgiafaktor, sőt, a Dianával való házassága majd később csúnya válása miatt, biztosan nem tartozik a királyi család legnépszerűbb tagjai közé. Feleségénél, a királyné címét viselő, csábítóként aposztrofált Camillánál pedig talán csak a Jeffrey Epstein baráti körébe tartozó (és ezáltal súlyos vádak kereszttüzébe kerülő) András herceget vetik meg többen. Ezek fényében nem csoda, hogy már pár nappal édesanyja halála után szembe kell néznie a Nemzetközösségi Királyságok elszakadási terveivel is. A legutóbbi kilépő Barbados volt, még 2021-ben, azonban II. Erzsébet halálhíre óta több országban is felröppentek a hírek, hogy kihasználnák az alkalmat az önállósodásra. Adam Bandt, ausztrál képviselő a Twitteren nyilvánította ki véleményét, miszerint eljött az idő, hogy Ausztrália is köztársasággá váljon. Hasonlóan érez Rawiri Waititi, az új-zélandi parlament tagja is, aki a királynő halálával nyitottnak látja a távozás kérdését, egy kanadai felmérés pedig egyenesen azt mutatta ki, hogy a polgárok 60%-ka szívesen véget vetne a királyságtól való függésnek. Jamaica már nyár közepén jelezte a kilépési szándékát, ezt az ígéretet minden bizonnyal be is fogják váltani, főleg miután márciusban tüntetők akadályozták meg a trónörökös Vilmos herceg és neje, Katalin hercegné látogatását egy helyi kakaófarmra.
Bár a Buckingham palota előtt gyászoló tömegeket és a közösségi médiából ömlő szimpátiát elnézve, egyelőre nem érdemes attól tartanunk, hogy a brit királyi család hatalma egyik pillanatról a másikra összeomlik, de láthatóan elérkeztünk a történelmünk egy olyan szakaszához, amelyben még a legkiváltságosabbakat sem illeti meg a jog, hogy szabaduljanak a felelősségre vonás alól. II. Erzsébet királynő jelentős, de komplikált örökséget hagy maga után, és nincsen garancia arra, hogy utódja képes lesz megtartani a monarchia korábbi befolyását.
