Házon belül is felmerült a gyanú, hogy az IRL-t nem hús-vér emberek használják. Végül kiderült: a felhasználók 95 százaléka tényleg kamu volt, az appot pedig leállítják.
Leáll az IRL nevű üzenetküldő alkalmazás, miután az igazgatótanács vizsgálata arra jutott, hogy a felhasználók 95 százaléka kamu volt – írta meg pénteken a The Information.
Ami igazán kellemetlenné teszi a startup helyzetét, hogy a japán befektetési óriás, a SoftBank egyik kockázati-tőkealapja két éve még 170 millió dolláros C-szériás befektetési kört vezetett náluk, ami az IRL-t több mint egymilliárd dollárra értékelte, tehát unikornis státuszt ért el vele.
Nagy szavak
2016-os alapítása óta a cég a Crunchbase adatai szerint közel 200 millió dollár tőkét vont be, egykori vezérigazgatója, Abraham Shafi pedig tavaly már havi húszmillió aktív felhasználóról kommunikált. A cégvezér ezen utóbbi állítását kérdőjelezték meg az IRL alkalmazottai, valamint a The Information cikksorozata is, ami végül az igazgatótanács pénteki bejelentéséhez vezetett. Volt olyan dolgozójuk, aki nemrég azt állította, hogy őt amiatt rúgták ki, mert hangot adott aggodalmainak a kamuprofilok miatt. Egyébként a vádak után áprilisban Shafi is lemondott.
Érdemes szemezgetni a cég korábbi nyilatkozataiból is, ezekben az IRL-re úgy hivatkoztak, mint „a vezető csoportos üzenetküldő közösségi hálózatra, ami eseményeken és közös élményeken keresztül hozza össze az embereket”. Shafi korábban azt is mondta, hogy
„az IRL elsődleges célja mindig is az volt, hogy hitelesebb, organikusabb közösségeket hozzunk létre”.
Ennyi volt
A most kiadott hivatalos közlemény szerint azonban a fenti eredmények alapján arra jutottak, hogy a cég jövője ebben a formában teljesen kilátástalan, így hát bezárják a boltot. Az amerikai értékpapír- és tőzsdefelügyelet már vizsgálatot indított az ügyben, hogy megvizsgálják, törvényt sértett-e a cég azzal, amilyen színben feltüntette üzleti teljesítményét a befektetők előtt.
A csattanó: az IRL amúgy az „in real life” kifejezés rövidítése, jelentése „a való életben”.
