Több szempontból különleges a Tudás Hatalom apró, de végtelenül agilis csapata. A tagok közül hárman különböző konstrukciókban ketten tizenhét éve barátok, ketten nyolc éve együtt vannak, ketten művészek, de ennyi elég is a címkékből, mert Molnár Gera, Császi Ádám és Horváth Kristóf épp ezek ellen küzdenek. Nem is csak a maguké, hanem a többségi és kisebbségi társadalom címkéi ellen is, mindezt komoly üzleti alapokra helyezve. Nem jótékonykodnak és nem felzárkóztatnak, épp ez a lényeg: „küzdjé’ magadé’, ne fossá’ “
„Ez a Kristóf által írt mondat tulajdonképpen a krédónkká vált” – mondja Gera miközben futólag megsimogatja Kristóf kutyáját, Micit, aki elkísérte őket az interjúra. „Nem csak az a lényeg, hogy ismerd a jogaidat és kivívd őket, hanem hogy vállalj felelősséget magadért, ha kell, küzdj magaddal is. És ez nem csak roma származásúaknak szól; mindannyiuknak fontos mérföldkő, mikor tudatosan kezdünk el létezni a társadalomban. ”
A Tudás Hatalom csapata nem jótékonykodni akar
fotó: Sebestyén László
A ma leginkább a Cigány- magyar című előadás miatt ismert Tudás Hatalom sztorija 2014- ig megy vissza. Akkor jött egy felkérés a Roma Education Fundtól, hogy Kristóf, aki akkor már évek óta végzett társadalmi munkát különböző szegregált közösségekben, dolgozza fel a korai iskolaelhagyás problémáját valamilyen kortárs módon. Ádám a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendező szakos hallgatója volt, amikor Kristóffal közösen készítettek kisfilmeket, ezek közül a Gyengébb napok című fődíjas is lett a néhai Filmszemlén. „2003 óta folyamatosan együtt dolgozunk, én rendezek, ő játszik és ír, innen a munkakapcsolat és a barátság is” – mondja Ádám. „A barátságunkat igazából csak az fenyegeti, ha együtt dolgozunk”- teszi hozzá Kristóf, de ez mindkettejük szerint kell, hiszen alkotó emberek között az az igazán termékeny, ha nem értenek egyet.
Ebből a felkérésből született meg a Tudás Hatalom című videoklip, a csapat és vele együtt a konfrontatív és kemény filozófia, ami kisebbségi projektekben egyáltalán nem elsődleges, náluk viszont az. A szöveget Kristóf írta, a klipet Ádám rendezte, Gera pedig a gyártásvezetője volt.
„Mondjak valamit ami félelmetes?
A tudatlanságod mindenkinek kényelmesebb.
Aki egy sort se tud olvasni, hogyan olvasna a sorok között?
Aki hülye, az is marad,
önmagát tartja a létminimum alatt.
Éhezéssel tartanak butaságban téged,
akkor lesz ember belőled amikor ezt megérted,
ha most választanod kell, hogy olvasás vagy evés,
válaszd az olvasást és megszűnik az éhezés.”
/részlet a Tudás Hatalomból/
„Nem is volt nekem más kiutam. A Bárka Színházban voltam stúdiós, onnan kirúgtak, visszamentem díszítőmunkásnak, de közben elkezdtem a Maladype Színházban játszani, aztán visszakerültem a Bárkába. Nem tudom, lett e volna belőlem valaha színész, de úgy éreztem rossz irányba megyek” – mondja Kristóf a Tudás Hatalom előtti évekről. Ő alkotótársként szeret működni, ami a mások ízlésének kiszolgáltatott színészeknek nem sokszor adatik meg. „Szóval olyan társulatban találtam magam, ahol gyerekeknek csináltunk előadásokat. Ott ültünk körbe nagyon kevés pénzért egy félamatőr társulattal, de valahogy újra fontos lett a színháznak a szentsége.” Fórumszínházi előadások, képzések, beszélgetések, vidékjárás, drámapedagógiai foglalkozások és közös alkotás időszaka következett. Kristóf egyébként elismert slammer is, „Színész Bob” néven kétszeres országos bajnok, de állandó alkotótársával, Ádámmal helyet talált önfejűségének is ott, ahol éppen erre volt szükség.
Horváth Kristóf, “Színész Bob”
fotó: Sebestyén László
A klip sikere után eltelt pár év a következő nagy felkérésig, ekkor Gera ötévnyi Brain Bar-os és Design Terminal-os múlttal behozta a projektszemléletet a csapatba, a két művész termékeny csapongását pedig konkrét portfólióvá és forprofit tevékenységgé fogta össze. „A filozófiánkból is látszik, hogy amit mi csinálunk, az nem egy jótékonykodási projekt. Pont ezzel foglalkozunk a művészi tevékenységünkben, nem azt akarjuk, hogy segítsenek nekünk, és nem azt akarjuk tanítani sem, hogy ez a megoldás.” Ők is felelősséget vállalnak a munkájukért és a közvetlen körükért, ami egyelőre 4 embert jelent az állandó társulatból. Kicsinek tűnhet, de egyrészt ez csak a kezdet, másrészt ez a négy ember példát állít saját közösségükben. „Ezekben a közösségekben nem látni olyat, hogy roma származású emberből kortárs művész legyen. Azt se látni, hogy a roma ember dolgozik. Fontos, hogy megmutassuk, hogy nem csak azt lehet a cél, hogy belőled jó géplakatos lesz vagy befejezed a szakközepet, hanem lehet belőled egész más is, olyan is, aki akár egy kivételes körbe kerül be, ennek ez a négy ember a bizonyíték ott és akkor” – mondja Ádám.
Császi Ádám
fotó: Sebestyén László
A csapatról az elmúlt egy évben, a Cigány-magyar című előadásuk illetve a Talpra magyar című klipük kapcsán lehetett hallani. Az előadásban ezúttal saját emlékeiket dolgozták fel, „azokat, amikről a híradó elmulasztott beszámolni.” A siker és kapcsolódó megkeresések miatt most jutottak oda, hogy a tevékenységüket rendes keretek közé tereljék. Gera eddig nyolcórás munka mellett önkéntesként és a fiúk is saját projektjeikkel párhuzamosan foglalkoztak a Tudás Hatalommal, de mostmár túlnőtt azon, hogy akkor csinálják, amikor épp van idejük.
Vasárnap volt az első támogatói előadásuk az IBM Budapest Lab-ben (egykori Ustream) ami ráadásul Hodicska Gergely, fejlesztési vezető és Ruszina Steve, az Invention Factory alapítójának magánakciója útján került az IBM -iroda báltermébe. „Felhő (Hodicska Gergő beceneve – a szerk.) látta az előadást és eszébe jutott ez a terem. Itt már volt mindenféle munkaesemény meg képzés, de előadás még nem. Miért ne adnánk ki egy hozzánk testhezálló projekthez, ha szabad. Hosszú távon is nyitottak maradunk ilyen befogadó projektekre” – ezt már Varró Balázs mondja, az IBM Budapest Lab kommunikációs vezetője. Ádám és Kristóf közben bőszen nézelődnek, milyen színháztermet lehetne itt kialakítani, bár a műemlékvédelem olyan szigorú keretek közé szorította az Andrássy úti iroda felújítását is, hogy a báltermi projektor és a kamera felszereléséhez szükséges két lyukat is úgy kellett kikönyörögni. „A sokszínűség és nyitottság nem csak a Andrássy úti csapat sajátja, az IBM az elsők között volt feketék alkalmazásában és női mérnöki képzések létrehozásában is annak idején” – teszi hozzá Balázs.
A vasárnapi előadáson 82 jegy kelt el, amelynek támogatói árából három vidéki előadást és a kiemelt fellépési díjakat tudják fedezni. Ezeket dokumentálják és jelentkeznek év közben. Terveik között szerepel még közreműködés szakpolitikai tanácsadásban, együttműködés kreatív ügynökségekkel és egy olyan nonprofit létrehozása is, ami jogi vagy marketing tanácsadást tudna nyújtani az olyan roma művészeknek, akiknek erre szüksége van.
“Nem, ezt sem ingyen, jelképes összegért, de a lényeg, hogy olyan közösséget hozzunk létre, ahol biztonságban érzik magukat és mernek kérdezni” – mondja Gera.
Molnár Gera
fotó: Sebestyén László
Arról, hogy miért határolódnak el ennyire a jótékonykodástól, nagyon határozott véleményük van. A támogatói előadást sem tartják hosszú távon jó megoldásnak, szeretnék, hogy kiegyenlített legyen az, amit adnak és az, amit cserébe kérnek érte. “A segítségkérés mindig azt jelenti hogy valaki le fog hajolni hozzád, de nem ez lenne a feladat, hanem nagyon is az, hogy vitatkozzunk arról, mi mit jelent. Inkább mindenki érezze magát baromi kényelmetlenül, csak szülessen valami ebből. Nekem ehhez a provokatív
gondolatrendszerhez nem illik a segítségkérés.” – mondja Ádám, Kristóf átveszi a szót: „Itt mi megadjuk az embereknek a méltóságukat, aztán azt mondjuk, hogy te hetet adtál és hetet is kaptál, hagyjuk ezt a jótékonyság dumát. Jó üzletet kötöttem, lett egy munkatársam, aki a társadalomkritika legizgalmasabb kortárs formanyelvét beszéli, ő pedig kapott csomó korát messze megelőző gondolkodású toptehetséget olyan vakerral, ami még ebben a társadalomban nem volt.”
Gera és Ádám sokat reflektálnak magukban arra, rendben van-e, hogy nem roma származásúként aktív részesei a projektnek. Azt mondják, egyrészt a későbbiekben olyan céggé akarják formálni a Tudás Hatalmat, amelynek menedzsmentjében sok-sok roma származású fiatal tud szerepet vállalni és más roma fiatalt pályára állítani. Odaáig eljuttatni viszont romák és nem romák közös feladata.
„Keveredjenek a hangok és a látásmódok, aztán vesszen el a projektben, az előadásból sem lehet visszafejteni, melyik a nem roma látásmód és melyik a roma látásmód.”
Kristóf pedig lelkesen tovább magyaráz: „A gépi fagyi is akkor jó, ha van benne csoki meg vanília is. Egyszer nem tudtam lemenni Baktalórántházára a cigány gyerekekhez és két fehér slammer pajtásom ment el helyettem. Féltem, hogy nem fogják tudni hogy kell beszélni, nem lesznek barnák, nem tudnak szájbőgőzni és rájöttem, hogy baromság, tök jót csináltak. A cigány gyerek is lássa, hogy a fehér gyerek is jó gyerek, lehet vele játszani, csak épp szájbőgőzni nem tudott, ő mást tudott. És ez még mindig szegregáció amíg azt kell mondjam, hogy te ilyen vagy, én meg olyan, ami nem helyes. De egyelőre itt tartunk.”
Borítókép: Sebestyén László
