Durva adatokkal folytatódott az idei infláció szeptemberben. Mennyire érdemes hozzászoknunk a mostani árakhoz? Jobbágy Sándort, a Concorde vezető makrogazdasági elemzőjét kérdeztük arról, milyen irányba tart az élelmiszerinfláció.
20,1 százalék lett a szeptemberi infláció éves összevetésben, aminek több mint felét a szabályozott árú termékek-szolgáltatások és az élelmiszerek drágulása okozta – utóbbiak ára egy év alatt átlagosan 35,2 százalékkal emelkedett. Nyilván mindenki szembesült már a brutális drágulásokkal a bevásárlásai során, de nézzünk néhány példát a legnagyobb emelkedések közül év/év összehasonlításban:
- kenyér: 76,2 százalék
- sajt: 68 százalék
- tejtermékek, vaj, vajkrém: 66,3 százalék
- margarin: 61,2 százalék
- száraztészta: 60,2 százalék
- tojás: 53,7 százalék
Az inflációt mindenki érzi a saját bőrén legkésőbb tavasz óta, de 2022-ben sok hónapnak megvolt a „slágerterméke” is. Szeptemberben leginkább a kenyér (augusztusi) árán borzadtunk el, miután a 18 százalékos európai átlaghoz képest nálunk 66 százalékkal szálltak el az árak éves összevetésben, míg októberben már a tojás árán is dühöngtünk, jött a 100 forint feletti darabár és a Svájcból a relatíve olcsó tojással dicsekvő magyar tiktokker.
Miért kötöttünk ki a horroráraknál?
Arról, hogy milyen irányban és tempóban haladhat tovább az élelmiszerek árnövekedése, Jobbágy Sándort, a Concorde vezető makrogazdasági elemzőjét kérdeztük. Jobbágy egyébként a Concorde egy hónappal ezelőtti sajtóbeszélgetésén szinte pontosan megbecsülte a szeptemberi inflációt (20,5 százalék körülire becsülte az év/év inflációt, végül 20,1 lett éves összevetésben, a maginfláció pedig 20,7).
Inflációs gyorstalpaló: miért szűnt meg az alacsony inflációs környezet?
Az elmúlt évtizedekben hozzászoktunk a viszonylag alacsony inflációs környezethez. Ennek fő oka, hogy globálisan minden fontos termelési tényező viszonylag olcsó volt, magyarázza Jobbágy: olcsó volt az energia, a munkaerő, és az alacsony kamatok miatt a tőke is. „Erre ráerősített az, hogy amikor mégis válságszituáció alakult ki 2008-ban, a nagy jegybankoknál olyan monetáris politika lépett be, ami még olcsóbbá tette a finanszírozást. Ez sokáig meg is maradt. 2021-ben már tulajdonképpen indokolatlanul alacsonyak voltak a kamatok.” A covid, majd a háború felborította az idilli viszonyokat. Az energiaárak már a háború kitörése előtt nőni kezdtek, nyáron még normális keretek között, októbertől egyértelműen gyorsuló tendenciában. Drágult a munkaerő is, különösen Kínában, és felfelé hajtotta a béreket a gazdaság sok szektorában kialakult munkaerőhiány is. „De a leglátványosabb az energia volt, ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert sok mindennek az árában megjelenik, az élelmiszerekében különösen” – mondja Jobbágy.
„Az élelmiszerinfláció Magyarországon már évek óta magasabb, mint a teljes, átlagos infláció – magyarázza Jobbágy. – Az éghajlati változásoktól kezdve a technológiai változásokig sok minden ebbe az irányba terelte a folyamatokat (Jobbágy erről ebben a cikkben írt bővebben két éve – a szerk.). Erre rágyorsított a háború is, részben konkrét kínálati problémákkal, részben a további kínálati problémáktól való félelemmel.” Azóta kiderült, hogy az emberi fogyasztásra szánt gabona mennyiségét tekintve valószínűleg nem lesz kínálati probléma, de az árakban Magyarországon is problémát okoztak a háborúval kapcsolatos félelmek.
„Ilyenkor fel szokott merülni, hogy de hát erős mezőgazdasággal rendelkező ország vagyunk. Igen, tény, hogy több embert el tudunk látni, mint mások, de látni kell, hogy miközben hatalmas mezőgazdasági exportunk van, jelentős a behozatal az olyan termékekből is, amiket egyébként megtermelünk. Adott esetben magasabb áron eladható, magas minőségű terményeket olyan mennyiségben viszünk ki, hogy importálni kell máshonnan.”
A 2020 előtti évek élelmiszerinflációja azért nem volt annyira feltűnő, mert az átlag feletti növekedés abszolút értékben nem jelentett sokat, annyira alacsony volt a teljes infláció. Most viszont nemcsak a mértéke, a sebessége is kiemelkedő: nagyon rövid idő alatt váltottunk át magasabb inflációra, a fogyasztóknak nem volt ideje az alkalmazkodásra.
„Ráadásul az élelmiszerek ára nagyon erősen befolyásolja az inflációs várakozásokat. Ez van szem előtt, ez az, amit mindennap figyelünk, figyelnünk kell, fogyasztóként a fejünkben van, hogy melyik élelmiszer mennyibe kerül épp. A ritkábban vásárolt termékek – bútorok, műszaki cikkek – ugyanúgy benne vannak az inflációs kosárban. Ha kevésbé emelkedik, esetleg csökken az áruk, az a teljes inflációt javíthatja, de az inflációérzetet, a lakossági inflációs várakozásokat ezek kevésbé befolyásolják.” Az élelmiszerek körében persze általában van helyettesítési lehetőség, de az már most látszik, hogy csökken a fogyasztás a magas árak hatására.
Jobbágy Sándor az idei Forbes Money Summiton
Kisebb, nagyobb, egyenlő: merre halad az élelmiszerinfláció?
Jobbágy arra számít, hogy 2023 recessziós év lesz. „Többek között azért, mert a kereslet érdemben csökkenni fog, alapvetően az infláció miatt. Ez részben egyfajta alkalmazkodás, ami úgymond magától is lezajlik a gazdaságban (a fogyasztók alkalmazkodnak a magasabb inflációhoz), másrészt viszont vannak bizonyos kényszerek is. Ilyenek például a rezsiköltségek, ahol csökkentették a támogatást, és nem kizárható, hogy jövőre még tovább csökken majd.” Már a mostani rezsiemelkedés mellett is láthatóan csökkent a fogyasztás a tavalyi év azonos időszakához képest, és várhatóan télen is érezhető lesz a csökkenés, bár ez függ az időjárástól is.
„Sokan arra számítanak, hogy jövőre az éves árak szintjén hasonló infláció lesz, mint idén. Én azt gondolom, hogy
az átlagos várakozáshoz képest rosszabb lesz a gazdasági teljesítmény, kisebb lesz a kereslet, és emiatt valamivel kisebb lesz az infláció is.
De ez nagyon erősen függ olyan nem gazdasági tényezőktől, amik most az energia árát mozgatják. Látszik, hogy óriási kilengések vannak az energia árában, ami korábban nem volt jellemző.” (Jobbágy szeptemberben azt mondta, éves átlagban reális lehet a 8-10 százalékos infláció.)
„Magyarországon van egy olyan kényszerhelyzet is, hogy relatíve nagyok az importköltségeink, de nem vagyunk hatalmas nagy devizabőségben (különösen, amíg nem indulnak be az EU-s források), így csökkennie kell az importnak. Ez is arra mutat, hogy alacsonyabb lesz a fogyasztási kereslet és valamivel alacsonyabb lesz az infláció is. Ha nem változna a rezsi a következő egy évben, akkor is körülbelül még fél évig 20 százalék közelében maradhat az infláció, utána kezd el szép fokozatosan csökkenni. Valószínűleg az utolsó negyedévben lesz megint egyszámjegyű.”
Az élelmiszerárak (is) tehát még egy darabig tovább fognak emelkedni, de az emelkedés üteme várhatóan hamarosan csökkenni fog: azaz ne várjuk, hogy az árak csökkenni fognak, de az emelkedés lassul. Ha nagyon erős recesszióba futunk bele, Jobbágy szerint nem kizárt, hogy bizonyos élelmiszereknél visszatérünk a korábbi árak közelébe, de ez függ attól is, hogy uniós szinten milyen lesz a gazdasági környezet. „De azt gondolom, hogy nem ez lesz az általános.
A legtöbb élelmiszernél nem fogunk visszatérni az ezelőtt a hullám előtt látott árakhoz.”
Az EU-s és a hazai infláció közötti különbségek kapcsán Jobbágy azt mondja, extrém kilengések vannak nálunk („Húsz százaléknak még a fele is sok a korábbi szintekhez képest.”), de az euróövezetben is historikus csúcson van az infláció: „Ha normalizálódik a helyzet, a különbség is csökkenni fog, de még jó ideig az lesz a jellemző, hogy a magyar infláció magasabb lesz, mint az euróövezeti. Különösen akkor, ha a forint gyengülése tovább folytatódik, ami szintén fontos tényező az inflációban. Nem valószínű, hogy belátható időn belül az euróövezeti infláció szintjére csökkenjen a magyar infláció.”
