Főként külföldi turistákra és csapatépítő magyar cégekre számít Váczi Rozi, a Matyodesign alapítója, aki elindította a hímző nénikre épülő cége új üzletágát: egynapos túrákra invitálja a vidéki levegőbe beleszagolni vágyókat. Száz eurós kaland matyóhímzéssel, tésztagyúrással, népviselet-felpróbálással és persze pálinkázással az észak-magyarországi Tardon – az amerikaiak máris imádják, mert turistaként szeretnek belelátni mások életébe.
„Tiszta nevetésből áll a világ” – mondja Marika néni, az egyik hímzőasszony, miután a reggel 10-kor álmosan megérkező turistákat friss pogácsával és pálinkával kínálja, majd odaáll fotózkodni. Egyelőre inkább több utazásszervező és néhány külföldi jött el egy napra Tardra, a Mezőkövesdről alig több, mint tíz kilométerre fekvő borsodi kisfalu Matyodesign Centerébe, hogy aztán másokat is odacsábítsanak a romantikus helyszínre.
Később külföldi turistacsoportokat, csapatépítő cégeket és magyarországi konferenciák résztvevőit várja ide Váczi Rozi és csapata. Meg persze bárkit, akit érdekel a matyó kultúra.
Pogácsás-pálinkás vendégfogadás, naná, hogy a külföldiek imádják. Fotók: Sebestyén László
Váczi Rozi első éveit Tardon töltötte, majd a fővárosba költözött, aztán amikor az első gyermeke megszületett, visszavágyott a vidéki nyugalomba. „Amikor mások a Balatonra mentek nyaralni, akkor én mindig ide jöttem, és most újra jövök.” Megmaradt ugyanis a család régi háza, és Rozi megint egyre több időt tölt ott, immár két kislányával és párjával. Sokáig nem értékelte igazán a matyó kultúrát, ám egyszer, 30 évesen szeretett volna akkori férjének – aki Nagy Ervin színész volt – valami különleges ajándékot adni, és megkérte öccse egykori dadusát, hogy hímezzen neki valamit.
Innen jött a Matyodesign márka és a társadalmi vállalkozás ötlete 2010-ben. Azóta pedig már 20-25 tardi asszony hímzi az autentikus motívumokat a modern ruhadarabokra: pólókra, sálakra, sapkákra, poncsókra és pulcsikra. Van pár klasszikus matyó színösszeállítású mintájuk is, de alapvetően inkább azokat a színeket használják a ruhadarabokon, amelyek divatosak. „Most például az egész világ okkersárgában jár, úgyhogy van okkersárga poncsónk.”
A ruhákat ma már 25-30 üzletben – főleg szállodákban és ajándékboltokban – árulják, de a saját webshop forgalma is nő. Igaz, egyelőre csak 8 százalékig kúszott fel, de tavaly novemberben és decemberben alig győzték a csomagolást, annyi magyar vevőjük is lett, és Rozi reméli, hogy fel tudja tornászni 30-40 százalékra a részarányt. Ma már a Matyodesign Nonprofit Kft. adminisztrációja is Tardon van. „Nekem az a vágyam, hogy semmilyen munka ne legyen Budapesten” – mondja Rozi.
Régen itt voltak a tehenek meg a lovak
Igényesen felújított, fagerendás, fehérre festett házban pogácsázunk és lilahagymás zsíroskenyeret eszünk a májusi borús péntek délelőtt, a teraszon az asztal egy ódon faajtó, a hatalmas konyhabútor fehér fából készült, a csempe hangulatos türkízkék. „Régen itt voltak a tehenek meg a lovak” – mondja az egyik Marika néni (a 20 asszony közül legalább ötöt így hívnak). Ez volt ugyanis egykor az istálló, amelyből tavaly elkészült a Matyodesign Center 30 millió forintból, részben pályázati pénzből, mert Rozi úgy látta, érdemes lenne másoknak is megmutatni a tardi világot.
„Olyan sokan kérték, hadd nézzék meg, hogyan hímeznek, nekem pedig az a fő vágyam, hogy az ittenieknek minél több munkát adhassak.”
Még Rozit is meglepte, hogy a látogatók milyen türelmesen hímezgetnek a nénikkel.
Így jutott eszébe, hogy érdemes lenne látogatásokat szervezni Tardra, kisebb csoportoknak. Az árat úgy kalkulálták ki, hogy egyéni közlekedéssel 100 eurót kérnek a programokért és az étkezésért, sőt ebbe még valamiféle apró hímzett ajándék is beleférhet. Például egy vászontáska, amin eleve szerepel egy apró motívum, de a látogató akár folytathatja is a hímzést a népviseletbe öltözött nénik segítségével. És persze vásárolhat is, a kisebb mintát akár napon belül ráhímzik neki a kiválasztott portékára, vagy másnap elküldik. „Alapvetően nem akartam, hogy kvázi kötelező legyen a vásárlás”- mondja Rozi.
Elmélyülten, órákig hímző turisták
„Most próbálgatjuk, mire van igazán igény, de azt máris elképedve látom, hogy az emberek igenis hajlandók elmélyülve, akár órákon át hímezgetni, pedig ahhoz olyan türelem kell, ami például nekem nincs is” – mondja nevetve. A hímzés után a program csigatésztagyúrás, aztán almáspite-készítés, sőt ha elég korán jön a csoport, az ebédkészítésbe is bekapcsolódhat – Rozi egykori dajkája, „Dadus” segítségével. Ottjártunk napján babgulyás volt az ebéd, egy korábbi kirándulásnapon túróscsusza. Mindig abból főznek, amit éppen helyben meg tudnak vásárolni, hogy ezzel is a helyieket támogassák. A pincében pedig kisebb bár működik, a szilvapálinka az amerikaiak szerint első osztályú.
„Roziék programjának helye van a luxus turisztikai szegmensben. Az amerikai turistáknak különösen igénylik az ilyen egyedülálló programokat, nagyon szeretik, ha beleláthatnak mások életébe, szokásaiba, a rutin budapesti városnézés már nem trendi napjainkban”
– mondja Hauk Petra, aki 13 évet töltött el a Four Seasons Hotelben sales managerként, az amerikai „high end” piacért volt felelős, három éve pedig a Boutique Journeys of Europe nevű beutaztató irodában ugyanezen a területen dolgozik. Petra, miután ellátogatott Tardra, megosztotta a Facebookon az aznap készült fotóit, és rekordszámú amerikai kedvelője akadt a bejegyzésének.
„Dadus” főz, babgulyás lesz a mai ebéd.
Férj az istállóban, kotlós a házban
Ebéd után elsétálnak a turisták a helyi tájházba, ahol felpróbálhatják a helyi népviseletet. „Errefelé mindenkinek megvan még a régi matyó ruhája, általában örökölték, és akkora becsben tartják, hogy ismerek olyan nénit, aki például sosem mossa ki a gazdagon hímzett kötényét, nehogy a minta kifakuljon” – mondja Rozi.
A matyó asszonyok férjei régen kint éltek az istállóban, csak addig lehettek bent a házban, amíg az első gyerek megszületett. Bezzeg a kotlóstyúk bent, a kályha alatt lakott! Ezt már Gomány Erzsi meséli a tájházban, tetőtől talpig viseletbe öltözve – méghozzá menyasszonyiba, speciális fejdísszel és hatalmas szoknyákban.
Erzsi mellett a Nanushkától Roziékhoz igazolt Czakó Zsófi válaszol a látogatói kérdésekre, ő a Matyodesign Tours projektmenedzsere, és emellett az Imagine Budapestnél vezet sétákat. Kérésre komoly előadást tart majd a csoportoknak a matyó kultúráról, és közben azon is dolgozik, hogy a több generáció óta külföldön élő magyarok leszármazottai is eljöjjenek Tardra.
Rozi, pedig máris tovább álmodta a matyó mesét:
„Előbb-utóbb szeretnék egy kisebb vendégházat építeni, mert most nincs szálláslehetőség a faluban. Ott lehetne egy nagyobb terem konferenciáknak, esetleg jógatáboroknak. Később pedig a varrodát is ideköltöztetném, hogy minél több helyinek adjak munkát.”
-
-
Fotógaléria Tardról. Fotók: Sebestyén László
-
-
Friss pogácsa és pálinka a turistáknak.
-
-
Dadus már főzi a babgulyást.
-
-
A mintát drukkózással másolják rá az anyagra.
-
-
Kezdődik a hímzés.
-
-
A hímzőasszonyok nyakában mindig ott lóg a kisolló.
-
-
Klasszikus minták, modern ruhák.
-
-
Tiszta nevetésből áll a világ – legalábbis fotózáskor.
-
-
Minták, nénik, hímzések.
-
-
Hímzett sálak – nem kell, hogy maradjon a hagyományos matyó színösszeállítás.
-
-
Ha elfáradtál a hímzésben, pálinkázhatsz is.
-
-
Rozi és egykori dadája.
Tardon ugyanis körülbelül minden harmadik asszony varrónő végzettségű, de persze szinte senkinek nincs munkája. „Itt sok családban meghalt a férfi, az özvegy pedig a kis nyugdíjából, ám tisztes szegénységben él. A hímzés árát is úgy kalkuláltam ki nekik, hogy mondtak egy összeget, és azt megszoroztam hárommal. Most mintától függően nagyjából ezer és 15 ezer forint közt van egy hímzés díja” – mondja Rozi, és hozzáteszi:
Éppen azért nem hajlandó alacsonyabb összegért kínálni az egynapos kirándulást, mert szeretné az asszonyok órabérét is mind feljebb tolni.
Tardon nagyjából ezren élnek, és a lakosság inkább fogy, mint szaporodna. Nemrég készült el a falu temetőjében az urnatemető, 15 hellyel, és 5 máris megtelt, egyetlen hónap alatt, miközben egyetlen lélek nem született. Jó, ha egy évben ketten-hárman születnek, miközben tízszer ennyien halnak meg.
A Matyodesign teljes csapata, a hímzőnéniken kívül a hátsó sorban Rozival, Czakó Zsófival és az adminisztráción dolgozó Molnár Marikával.
„Ha elkészülne a varroda, akkor a szabad kapacitásukban a nők más divatmárkáknak is varrhatnának” – mondja Rozi. Amúgy is szorgalmazná, hogy a nénik többet hímezzenek együtt, a „cégközpontban”, de nehéz őket rávenni, hogy kimozduljanak otthonról. Mindig csütörtökön van munkacsere, akkor jönnek az újabb hímezni valóért, olyankor azért szívesen maradnak egy-két órára. Rozi időnként csapatépítőt is szervez nekik: amikor tavaly felavatták az új centert, süteménysütő versenyen szorgoskodtak az asszonyok.
