Egyedüli teljesen magyar csapatként indul a BME a Solar Decathlon nevű innovációs építészeti versenyen, amit idén Szentendrén rendeznek. A harminc fős csapat kockaház-hozzáépítéssel és napelemturbózással készült. Nyerni mennek.
2002-ben indult Amerikában egy Solar Decathlonnak nevezett verseny: az ottani egyetemi csapatok azon versengtek, ki tud létrehozni környezettudatos anyagokból minél fenntarthatóbb házat. Aztán a verseny terjeszkedett, és már van Solar Decathlon Europe – ezen versenyeznek magyar csapatok is. A név viszont megtévesztő: a világ minden tájáról neveznek csapatok (amerikaiak is), csak a verseny helyszíne van Európában. Idén először Magyarországon, konkrétan Szentendrén. A mostani versenyre 17 csapat pályázott még 2017 novemberében, a nevezett ház szentendrei, helyszíni felépítésig végül – két évvel később – tízen jutottak el, ebből egy tisztán magyar csapat van, a BME főleg hallgatókból álló, Koeb nevű, harminc fős csapata.
„Egész véletlenül belebotlottunk. Akkor kezdtem az egyetemet, amikor az Odoo projekt futott, jelentős élmény volt” – meséli Horóczi Flóra, a pályázat egyik beadója, miért neveztek. Az Odoo projekt a BME korábbi indulója volt ugyanezen a versenyen még 2012-ben, fenntartható házukkal 6. helyen végeztek az akkor Madridban szervezett versenyen (amit azóta egészen mostanáig lényegében nem tartottak meg újra).
Fotók: Sebestyén László
Amíg az USA-ban a versenyek jellemzően új építésű családi házakra koncentrálnak, az európai változatban inkább meglévő épületekre, pontosabban, szakszóval: az elővárosi sűrítésre. Több alapfeladat közül választhattak az indulók, mivel a versenyt idén közösen rendezi Szentendre, az ÉMI (Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft.) és a BME, a versenykiírást is ők készítették, akad kifejezetten magyaros téma is: a kockaházak. Mindenképpen valamilyen itthoni problémával szerettünk volna foglalkozni. Ez érdekes felvetés, mert rengeteg települést érint, 800 ezer kockaház van Magyarországon, elsősorban vidéken” – mondja Flóra, miért választották ezt a témát.
Nem renoválni szeretnének: a kockaházak alapterületét növelik és új funkciókat adnak hozzájuk, itthon újszerűnek számító, acélszerkezetes, könnyűszerkezetes megoldással. A hozzáépítéshez a kanadai, magyar gyökerekkel bíró cég, a Horizont Global megoldását használják: ők olyan, előre gyártott elemeket fejlesztenek, amit akár laikusok is össze tudnak építeni.
„A mi technológiánk olyan, hogy a világ minden táján, minden kihívásnak megfelel. Az Exoonnak olyat építettünk, ami extrém körülmények között, földrengéses felületen, mínusz negyven fokban is működött. A Szaharában is építettünk épületet” – mondja Dienstmann Olivier, a Horizont Global Kft. egyik tulajdonosa. „Bármikor, ha valaki hozzánk jön, új gondolatokkal, mi nyitottak vagyunk, itt volt egy lehetőség, ami adta magát, itt egy világszintű, egyetemista, olimpiai jellegű rendezvény, támogatjuk” – mondja. A Horizont Global Kft. egyébként mint főszponzor biztosította az épület vázszerkezetét, közel 6000 kg acélmennyiség felhasználásával, de ezen túl szakmai háttérrel, oktatással segítette 58 diák szakmai felkészülését a versenyre.
Moduláris
A csapat a különböző megoldásait modulokra bontja: mindenki csak azt építi be, amire éppen szüksége van: ez lehet egy komplett fürdőszoba hozzáépítése, de a gépészeti rendszer modernizációja (ezek a házak jellemzően ötvenévesek, életciklusuk végén járnak), sőt passzív energiarendszer, dél naptér kialakítása is.
A kiállításra 80 négyzetméteres, nagyjából 9×9-es kockaháznak megfelelő alapra felépített házat építenek, amelyben bemutatják a különböző modulokat, és egy kiállítóteret is kialakítottak (kifejezetten a versenyre). „Hogyan lehet összehozni a Solar Decathlon szellemét a kockaházakkal, – high-techet a low-techhel? Hatalmas túrát jártak be a gondolatok, mire kikristályosodott” – meséli Csúsz István, a csapat vezetője, aki már nem egyetemista, segíteni jött vissza. Azt mondja, be kell mutatni a magyar építőiparnak, hogy a tégla mellett mással is lehet építeni, nincs gond a könnyűszerkezettel sem.
A hozzáépítéssel a házak élettartamának megtoldása azért is jó döntés lehet, mert itthon jóval több ház van, mint ember – csak rosszul elosztva -, nem feltétlenül érdemes mindig újakat építeni. „Mi nem felújítunk egy épületet, hanem meggyógyítjuk. Nem kell olyan nagymértékű felújítást elvégezni, csak hozzá kell adni egy modult. És ha megnyújtottuk egy Kádár-kockának az élettartamát 5-10 évvel, később még mindig le lehet csatlakoztatni a könnyűszerkezetes modulokat, és át lehet rakni másik épületre” – magyarázza István.
És ha már Solar Decathlonnak hívják a versenyt, természetesen nem hiányozhat valamilyen napelemes megoldás sem a házról. Az, hogy napelemet szerelnek fel, ezen a versenyen már nem számít innovatív dolognak, a magyar csapat gépészei és villamosmérnökei viszont tudtak újítást hozni a dologba. A napelemek, ha túlhevülnek, nem tudnak százszázalékos teljesítményen működni, ezért olyan rendszert terveztek, amely az – egyébként összegyűjtött – esővízből (ha olyan az időjárás, hogy nemsokára könnyen tudják pótolni) spriccel a napelemek felületére, azok lehűlnek, és újra száz százalékon tudnak üzemelni. Ugyanígy: át tudják keringetni a hideg vizet a forró napelemeken, ha meleg vízre van szükség valahol a házban.
Támogatásokból épül
„Mindent nekünk kellett összeszedni az utolsó csavarig” – mondja István arra, miből is épül a ház. Mostanra 45 cég támogatja őket, főleg építőanyagot kapnak, de a Graphisofttól például megkapták a tervezéshez szükséges szoftvereket, a Merkapt Kft,-től a gépészeti dolgokat, az InstaSolar pedig a napelemeket adta. A csapat kereste meg például a FAMASZ-t is, a Faablakgyártók Magyarországi Szövetségét is. „Támogatni akartuk ezt a fiatal és innovatív csapatot. Számunkra fontos volt a környezettudatos gondolkodás, megújuló energiák alkalmazása,és egyben az innovatív építészeti technológiák felhasználása mellett megmutathassuk hogy igen is a magyar faablaknak ott a helye a jövő házában. Oldalanként más-más gyártó gyártja a nyílászárót, valamint a belső ajtót a megbeszélt színben és kivitelben. – mondja Kala Tibor, a Leitz Kft. üzletfejlesztési menedzsere, és a FAMASZ elnöke, aki szerint így meg tudják mutatni ezen a versenyen, hogy Magyarországon is létezik európai szintű faablak-gyártás.
Az Építészmérnöki Kar és dékánja, Alföldi György vért izzadt, hogy a csapat kijusson a versenyre, építeni is segített nekik
A két éve húzódó verseny nagy terhelést jelentett a csapattagoknak, főleg a 15 fős keménymagnak: egyetem és munka melletti, esti találkozókként indult, a hajrá heteiben pedig már szinte minden percüket a versenybe tették. „Öt év szakmai tapasztalat két évbe sűrítve” – jellemzi a helyzetet Flóra. Problémákkal is meg kellett küzdeniük. „Az eredeti szállítónk tegnapelőtt visszamondta az épület és panelok kiszállítását, úgy, hogy holnap kezdődik a verseny. 136 telefont intéztem, ebben a 36 órában, de végül sikerült kialkudni, hogy kivisznek nekünk mindent” – mondja István (még a szentendrei építkezés megkezdése előtt egy nappal beszélgettünk, a házat először a Horizont Global telephelyén építették fel).
És hogy miért érte meg két évig dolgozni? „A szakági együttműködés nagyon fontos: magasztos kifejezések helyett más szakmáknak, laikusoknak lefordítani, ez ment oda-vissza szakágak között. Ebben már vagyunk olyan jók, mint évek után szoktak az emberek” – mondja Berczi Zsófi. Jó érzés, hogy amit mi itt kitalálunk – építészek, gépészek, villamosmérnökök –, a saját ötletük, és most megvalósul. Tegnap, amikor megemelte a daru a déli modult, lehetett látni az arcukon, hogy ez az övék, kész van, megy a versenyre” – meséli Kosztyó Dominika, aki pár hónapja kommunikációsként csatlakozott a csapathoz. „Egyébként nyerni megyünk” – mondja nevetve István, de mindannyian tudják, hogy nagyon nem ez a lényeg: annyira, hogy amikor arról kérdezem őket, mi is a nyeremény, igazából senki nem tudja. A lényeg, hogy jó a csapat, és kész lett a ház.
