A Day1 Capital kockázatitőke-befektetőcég két partnere, Kákosy Csaba és Simó György beszélgetett egy online webinárium keretében Fejes Balázzsal, az EPAM egyik globális vezetőjével a szoftveróriás előtt álló kihívásokról, és arról, mit látnak, hogyan változik majd meg a világ. Irodába és üzleti utakat szervező cégbe biztosan nem fektetne, mondja Fejes. A munkaerőpiacot pedig radikálisan átalakítja, hogy miközben az országok bezárkóznak, a határok valójában jobban kinyílnak, mint eddig valaha.
„Március 6-án repültem utoljára” – mondta a beszélgetés elején Fejes Balázs, aki heti 3-4 alkalommal repült eddig, de most még az állandóan készenlétben lévő utazós kisbőröndjét is elrakta. Jópár hete. De nemcsak ebben változott meg az EPAM-vezér élete.
Három nap alatt 40 ezer embert küldtek haza – dolgozni
Fejes a Fathom Technologies alapítójaként indította el szoftverfejlesztést szolgáltató cégét, mely aztán 2004-ben fúzionált a hasonló profilú Epam Systemsszel, a társaság ma 37 ezer munkavállalót foglalkoztat, 2012 óta a New York-i tőzsdén is jegyzett, korábban többször szerepelt a Forbes Fast Tech 25-ös, növekedési rekordereket bemutató listáján.
„A cég elindul valahol Japánban és vége van a nyugati féltekén, Amerikában.” Fejes, aki eredetileg maga is fejlesztő volt, „ma kb. 1 milliárd dollárért felel”, többek között az üzletfejlesztéssel foglalkozik, és a pénzügyi szolgáltatókat kiszolgáló szoftverekért felel vezetőként.
Fejes Balázs, banki és pénzügyi szolgáltatások üzletág nemzetközi vezetője, EPAM
Mivel az EPAM globális játékos, januártól „élő, egyenesben nézték végig”, ahogy a vírussal előbb Vuhan, majd Kína is felvette a küzdelmet. Február tájékán még azt hitték, kontrolláltan fog lezajlani a védekezés és lecseng a járvány. Aztán két hét múlva Európában berobbant a járvány, Fejes szerint meglepő volt, hogy az európai vezetők mennyire nem tanultak abból, ami Kínában történt.
Miközben az EPAM 3 nap alatt közel 40 ezer embert állított át otthoni munkavégzésre.
Fejes szerint az első sokk az üzleti utak leállítása volt (ezt ők maguk rendelték el cégen belül már március 7-én), elsősorban azért, mert nem tudták, hogyan fogják biztonságban hazajuttatni a kollégáikat. Azóta ő maga sem utazott. Ma is van olyan munkatársa, aki ott ragadt, ahol a járvány kitörésekor volt, vagy azért, mert bezárultak a határok, vagy azért, mert haza nem tud menni az ottani helyzet miatt.
Hogy mekkora haladékot kért az ügyfél, abból láttuk, mennyire pesszimista
A második sokk az volt, hogy szembesültek azzal, melyik ügyfelük hogyan kezeli a kialakult helyzetet. Azt mondja, gyorsan álltak át arra, hogy „folyamatosan hőmérőzzék, ki hogyan látja a saját helyzetét, kilátásait.” Valósággal súlykolták az embereikbe, bármilyen indokkal, de próbáljanak meg naponta beszélni az ügyfeleikkel.
„Minden nap felmértük az ügyfélbázisunkat, hogy ki hogyan kezeli a helyzetet, mit lát – ezek alapján aztán besoroltuk a bevételi forrásainkat. Ki az, aki stabil, ki az, aki úgy látja, hogy nehéz lesz a helyzet.”
Tényleg mindenkivel beszéltek és így ki tudták szűrni, kik azok, akik túlságosan is optimisták voltak. Példaként egy koncertjegyeket értékesítő ügyfelüket említette, aki eleinte nem hitt abban, hogy nagy gondja lehet a világjárvány miatt, valószínűleg ma már máshogy látja, de az EPAM-nak akkor és ott gyorsan kellett döntéseket hoznia. Ezzel amúgy azóta se álltak le, ő maga naponta legalább három órát beszélget most is videókonferenciákon keresztül.
„Folyamatosan azt kértük az embereinktől, ha például az ügyfél haladékot kér vagy engedményt, akkor ne mondjanak azonnal nemet, kezdjenek egy beszélgetést. Pénzügyi stabilitásra kellett törekednünk.” Ez már csak azért sem mindegy, mert az EPAM ott van a tőzsdén, a számai publikusak.
„Két ügyfélünk volt, aki már az elején azt mondta, hogy ez az egész el fog húzódni 2021 közepéig, akkor ezt nem hittük el. Azóta még borulátóbbak lettek. A makromozgásokat mélyen átlátó szereplőkről van szó – mostanra azt gondolom, lehet, hogy most is igazuk van.”
Hogy ki mekkora haladékot vagy engedményt kért, abból szintén lehetett látni, ki mennyire ítéli meg borúsan a helyzetet. Az nagyon fontos volt, hogy ilyenkor megértessék az ügyfelekkel, ők egyben partnerek is, azaz: mindenki tegyen ki mindent az asztalra.
Tőzsdei cégként minden közlésük nyilvános, az viszont külön nehézség volt, hogy bizonyos országokban egyszerűen tagadták, hogy járvány van, miközben a nyilvánosan hozzáférhető céges anyagokban ezt nyilván nem titkolhatták el az alkalmazottaik elől.
„Nagyon nyíltan és transzparensen kellett, élő egyenesben kommunikálni. Másra nem is volt idő.”
Globális jelenlétük miatt látták a mintákat, ami Ázsiában végbement, az két hét múlva megtörtént Európában, újabb két hét múlva pedig az Egyesült Államokban. Amíg jól dokumentált példákkal ezt be nem bizonyították, addig eleinte volt, hogy amerikai ügyfeleik sem hitték el az előrejelezéseiket, csak legyintettek, hogy ott úgysem lesz gond.
A folyamatos beszélgetésekből ugyanakkor megoldásra váró problémák is kiestek, amit nagyon gyorsan megfuttatak más ügyfeleiknél is, és ha az derült ki, hogy iparági szinten fenáll, fejlesztettek rá megoldást. Példaként említette az ügyfélszolgálatok megváltozott kapacitásigényét vagy azt, hogy a repülőtársaságok nem voltak rá felkészülve szoftveres oldalról, hogy egyszerre ennyi bónt vagy vouchert kelljen kiállítaniuk az utasok kompenzálására az elmaradt utak miatt.
Fotó: Forbes archív / Orbital Strangers
Most zajlik a paradigmaváltás: hatékonyság helyett hasznosság
A nagy képet tekintve azt mondta, az is jól látszik, hogy bizonyos kapacitások Indiából Kelet-Európába települnek át, és nem valószínű, hogy ezek hamarosan újra a Távol-Keletre vándorolnának vissza. Ez pedig nemcsak az EPAM-nak lehet lehetőség.
„Bővítünk, 500 pozíciót nyitunk a régióban. Ezt a lehetőséget mi ki akarjuk használni, erre van is stratégiánk. Munkákat akarunk ide visszahozni.”
Fejes szerint eddig a hatékonyságra törekedett mindenki, ugyanazt előállítani a lehető leggyorsabban vagy legolcsóbban, ezért is szerveztek ki sok munkát Ázsiába. Ezt egyértelműen felváltotta a hasznosság. Ehhez pedig újra kell szervezni a beszállítói láncokat, a nagy távolságoktól való függést meg kell szüntetni. Szerinte a mostani helyzet annyira erős tapasztalat, ami szinte beleég az emberek agyába, és jól látható, hogy ez a változás el is indult.
Az igazi vesztesek: energia és repülés
Fejes az EPAM globális ügyfélkörén keresztül számos szektorra rálát. Szerinte egyértelmű, hogy a mostani válság és az ezzel járó átalakulások első számú vesztese az energiaszektor, azon belül is az olajipar – itt ráadásul tartós, hosszú távú válsággal számol. „Nemcsak az árak estek le, a mobilitás változik meg alapjaiban.” Mint mondta, az iparág most 15-szörös túlkapacitással rendelkezik, a legutóbbi nagy visszaesésénél is csupán 2-es volt ez a szorzó. A visszaesés tehát eleve brutális.
A turizmus, azon belül is a repülés lassan fog csak visszaállni a válság előtti szintre. Ennek két okát látja: egyrészt az iparág köré kiépült széles IT-szolgáltatás alacsony profitmarzzsal dolgozott, ezek a kapacitások elhalhatnak a nagy leállások miatt, ezeknek majd újra kell épülnie. Noha lehet, hogy az emberek utazni akarnak, a légitársaságok egyik piaca el fog tűnni.
„Minden felmérés azt mutatja, hogy az utazás lassan fog visszaállni. Az üzleti utaknak vége – a 2020-as évben ezt mindenki leállította, és bebizonyítja azt, hogy az üzleti utakra nincs egyszerűen szükség, minden megoldható ezek nélkül.”
Digitalizáció: 10 évet előre ugrottunk
Noha voltak, akik nem tudták megugrani az online átállást, általánosságban elmondható, hogy a digitális transzformációban 10 évet ugrattunk előre.
„A Zoom kapitalizációja most nagyobb, mint a világ 7 legnagyobb légitársaságáé összesen. Ez azért sokat elmond.”
Az árfolyam miatt most éppenséggel az EPAM-nak sem kell aggódnia, a nagy zuhanás után az szépen visszakorrigált a járvány kitörése előtti szintre.
Az EPAM árfolyama az elmúlt hat hónapban. Forrás: NYSE, 2020. június 6.
A gazdasági visszaesést a világ nagy jegybankjai a pénzpumpa megnyomásával igyekeztek kezelni, így az amerikai FED és az EKB is megindította az ún. Quantitative Easing (QE) programját: vagyis rengeteg pénz került a gazdaságba, ami kereste a helyét. Hova menjen, ha nem a tőzsdére? Ezt Fejes is így látja, szerinte ennek is köszönhető, hogy az amerikai tőzsdeindexek és így – jellemzően a technológiai cégek – árfolyama újra nagyot emelkedett.
„A cégértékelések nagyon elszakadnak most a gazdaság állapotától – ennek konvergálnia kellene.” – jegyezte meg kritikusan annak kapcsán, hogy noha úgy is tűnhet, a mostani helyzet kiváló alkalom arra, hogy az EPAM-féle óriások jó pénzért vásároljanak fel cégeket, ez koránt sincs így. Mint mondta, a cégértékelésekben meghatározó ún. P/E-mutatók 2008 óta folyamatosan felfele araszolnak, és a járvány amerikai kitörésekor ugyan volt egy beszakadás, a QE programok bejelentése után ott folytatták az emelkedést, ahol abbahagyták. Leegyszerűsítve: nem lettek olcsóbbak a cégek, főleg nem a tech szektorban.
„Mindenki kivár most, nem nagyon vannak jó dealek. Készülünk ugyan felvásárlásokra, de nem gondolom, hogy bármi is nagyon olcsó lesz.”
Iroda minek? Szibériába is elmegyünk, ha van ott egy „jó programozó törzs”
A vakcina elkészültéig szinte biztos, hogyha valaki vissza is akarja vinni az embereit az irodába, akkor a kötelező távolságtártás miatt újabb helyeket kell majd bérelnie. Az EPAM már most mondott vissza irodabérleteket és hosszú távon arra készül, hogy az eddig bérelt terület felét lemondja. Nemcsak a profitabilitás miatt: egészen egyszerűen úgy látják, nem kell annyi hely, otthon is nagyon jól működik mindenki.
„Három hete az ügyfelek 70%-a azt mondta, nem lát külünbséget a home office és az eddigi, irodai munkavégzés között, és az alkalmazottak 60%-a is nyitott arra, hogy otthonról dolgozzon.”
Ez sok mindent meg fog változtatni és nemcsak az EPAM-nál. Ez az év egyértelműen meghozta a távmunka legitimitását. Az EPAM a feladatmegoldások idejében és a kódsorok változásának ütemében is egyértelműen azt látja: hatékonyabban dolgoznak, mint a home office előtt.
„Bezáródhatnak a határok – de közben ki is nyílnak, annyira, mint eddig soha. A legjobb munkavállaló elkérhet majd bármekkora fizetést és ott élhet, ahol csak akar, nem fog számítani. ”
Ez azt is jelenti, hogy a helyi munkaerőpiacokat majd olyan szereplők is alakíthatják, akik fizikailag ott sincsenek. A Facebook, de maga az EPAM is keres olyan országokban munkatársakat, ahol semmilyen aktivitásuk nem volt eddig. A távolság nem jelent akadályt.
Fejes szerint rövidebb távon ez újra felpörgetheti a régiós országok között az adóversenyt: a bruttó fizetések régiós szinten nagyságrendileg megegyeznek, az lesz a kérdés, ki mennyit visz haza. A munkáltatók a világ olyan pontjain is megjelenhetnek, amit eddig a távolság miatt elkerültek.
„Az Urálban nem akartál irodát nyitni – eddig, de most már ha találsz, mondjuk, egy szoftverfejlesztő törzset valahol Szibériában, fel tudod őket venni.”
Az emberi, élő kapcsolatokra persze igény van, de Fejes szerint ez csak annyit hoz magával, hogy az iroda funkciója megváltozik: egyfajta közösségi tér lesz. A komoly munka közben az otthonokba költözhet. Azt ő is elismerte, hogy a szocális kapcsolatok szintje nem olyan magas ebben a környezetben. Azt ugyanakkor példaként hozza, hogy náluk sokan gyorsan átálltak arra, hogy reggeltől élő, videós kapcsolatban vannak a többi munkatárssal.
A kultúra tehát meg fog változni, de ennél fontosabb, hogy
„a határtalan munkavégzés hozza majd meg az igazi változást.”
Ennek csak (az elmaradottabb országokban) a jogbiztonság, adatbiztonsági kérdések szabhatnak határt. Paradox módon, miközben a járvány terjedése ellen a legtöbb ország bezárkózással védekezik, a digitalizálódó munkaerőpiac olyan tágra nyithatja a határokat, mint eddig soha.
