Három európai nagybank is békén hagyja ezentúl a dél-amerikai őserdőket. A szép tettek mögött üzleti érdekek is feltűnnek, és még az is lehet, hogy a lépéssel csak a kínai olajimportot teszik olcsóbbá.
Három nagybank, a Credit Suisse, az ING és a BNP Paribas is megszünteti az amazóniai őserdő equadori részéről származó olajexport finanszírozását. A bankok elvileg az erősödő társadalmi és részvényei nyomás miatt döntöttek így, de az üzleti profitabilitással is bőven lehetnek gondok – írja a Bloomberg.
A három bank az elmúlt tíz évben összesen 5,5 milliárd dollár értékben finanszírozott olyan cégeket, amelyek az ottani kitermelőktől veszik az olajat – állítja tanulmányában az Amazon Watch. A klímaaktivisták egy másik szervezettel, a Stand.earth-szel karöltve azért támadták a vállalatokat, mert ugyan
a vállalati működés terén hangsúlyozzák a fenttarthatóságot, de a befektetési politikájukban nem köszön vissza ez a szemlélet.
Szép szavak, de üzlet állhat mögötte
Nemcsak a környezetvédők, de már saját részvényeseik is egyre hangosabban mondogatják a bankoknak, hogy véget kell vetni a fosszilis energiahordozók finanszírozásának. A Bank of America pont emiatt vonult ki a szénhidrogénre érzékeny szektorokból.
A Credit Suisse nemcsak az őserdőből származó olajkereskedelemre mond nemet, hanem a szénbányászatban, széntüzelésű energiatermelésben és az Északi-sark környéki olajkitermelésben való szerepét is korlátozza. A BNP Paribas csak az őserdőből vonul ki, hangzatos közleményében a fenntartható fejlődést emlegette. Az ING pedig megígérte: a jövőben nem is fektet fosszilis energiahordozókkal kapcsolatos ágazatokba.
Esőerdőket véd és fákat ültet – visszamenőleg kompenzálja szén-dioxid- kibocsátását a Wolt
Hangsúlyos azonban, hogy a hitelintézetek környezetvédelmi lépései mögött üzleti érdekel sejlenek fel:
az olaj világpiaci ára még mindig olyan alacsony, hogy az ágazati cégek csődközeli helyzete miatt több bank amúgy is átgondolja a szektorral kapcsolatos befektetési politikát.
Számos bank otthagyta például az ázsiai ágazatot már a járvány előtt, miután több helyi, korábbi sztárvállalat is csődbe jutott, erre jó példa a bő 50 évnyi sikersztori után fizetésképtelenné váló, szingapúri Hin Leong Trading. Tavaly a Societe General pont ezért vonult ki az ázsiai olajpiac finanszírozásából, az ABN Amro pedig bejelentette: teljesen maga mögött hagyja az árupiaci finanszírozást.
Majd Kína felvásárolja a maradékot is
Az Amazon Watch szerint azonban még nincs vége: a fenti három bank a UBS-szel, a Nataxisszal és Rabobankkal együtt az őserdei kitermelés 85 százalékának finanszírozásáért felel annak ellenére, hogy mindegyik hitelintézet policyjának része a környezetvédelem.
A UBS gyakorlatilag elhárította a dolgot: hangsúlyozta, hogy nem vesznek részt olyan finanszírozásban, ami megszegi „a legmagasabb környezetvédelmi sztenderjeiket.” A Natixis azt mondta, hogy már a tavaly már elkezdte csökkenteni a szektor finanszírozását és már csak kisszámú ügyféllel dolgoznak együtt a szektorban. Rabobank annyit közölt: tavaly év eleje óta nem foglalkoznak az amazóniai őserdőből származó olajjal.
Fontos azonban, hogy hiába hagyják maguk mögött az őserdőt az európai bankok, bőven találnak finanszírozást a kitermelők. Equadorban van Dél-Amerika harmadik legnagyobb olajkészlete Venezuela és Brazília után. A legtöbb olajat a térségből Kína veszi meg egy speciális szerződésben: az olajért cserébe hiteleket nyújt a dél-amerikai országnak.
És a potens amerikai és európai finanszírozók kiesésével még olcsóbbá is válhat a helyi olaj, Peking még kedvezményesebb konstrukció keretében veheti azt meg a jövőben.
Borítókép: Brian Kairuz // Unsplash