Jó így ünnepelni

2040 oldal Forbes kedd reggel. Az íróasztalomra mindig 10 példányt tesz egy kollégám, amikor megérkeznek a magazinok a nyomdából. Most egy kicsit magasabb a stósz: egyenként 204 oldalas a novemberi […]

Bővebben

Három betű, ami miatt Trump hatalma korlátlan: NSA

Az Amerikai Egyesült Államok jó pár évtizede felhatalmazta saját hírszerzési ügynökségeit, hogy az elnök szavára titokban, minden gond nélkül gyűjthessenek rengeteg adatot, határokon belül és kívül. Aztán jött Trump, és most azon gondolkoznak, hogy lehetne visszafogni az elnök hatalmát.

A sajtóban névtelenül megjelenő beszámolók szerint rettegnek a hírszerzők 2017. január 20-tól: ekkor lép hivatalba az Amerikai Egyesült Államok 45. elnöke, Donald Trump. Az ingatlanmilliárdos a kampányban sokszor nekiment a különböző ügynökségeknek, többször elmondta, hogy egyszerűen nem hisz nekik. Megválasztása óta elvileg napi találkozón kellene részt vennie a legfontosabb szervek képviselőivel, hogy képbe helyezzék az aktuális biztonságpolitikai helyzetről. Néhány órás hír, hogy Trump rendre kihagyja ezeket a találkozókat, eddig kettőn, ha volt. Az elnöki átmenetet vezénylő stábja szerint viszont első prioritási listáján a nemzetbiztonság, csak most adminisztrációjának összeállításával van elfoglalva, és amúgy is lesz még ideje ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. A félelem egyik oka a kritikusok szerint, hogy Tump mindössze 16 hónapja mondható aktív politikusnak, ilyen ügyekben nincs tapasztalata (lent átvesszük, mire volt elég 8 év Obamának).

A kémvilág nem véletlenül vakarja a fejét: az ügynökségek erősebbek, hatékonyabbak, mint valaha, rengeteg adatuk van teljes nemzetekről, több ezer mérföldre lévő célpontokat vadásznak le drónokkal néhány kattintással, szinte mindenkiről tudják, kivel, mikor mit levelezett, a zsebében hurcol mobil miatt, hogy merre járt. És mindez nemsokára Trump kezében összpontosul majd.

donald_trump

Valahol azért érdekes, mintha az egész hírszerzői közösséget meglepetésként érné, hogy négyévente választások vannak, és ezen múlik, hogy ki lesz a következő elnök, aki egyébként a kormány felhatalmazása alapján 9/11 óta nagyjából teljhatalmat kap fölöttük, nagyon kevés korlátozással, vagy olyan mechanizmussal, amivel legalább felügyelni lehetne, mi történik – beleszámolva az NSA megfigyeléseit és a drónprogramot.

Mivel mára erősen digitális világban élünk, a kémhatalmi gépezet csúcsán egyértelműen a digitális, tömeges megfigyelésekkel, hekkelésekkel, kiberfegyverekkel foglalkozó NSA áll. Trump átmenetet segítő csapatában pedig két olyan ember –  a republikánus Devin Nunes és a korábbi kongresszusi képviselő, Mike Rogers – is van, akik az NSA vitatott tömeges megfigyelési programjainak hangos védelmezői voltak.

Ez azért azt jelzi előre, hogy minden eddiginél masszívabb adatgyűjtés, és rosszabb átláthatóság jöhet az ügynökségnél

Főleg, mivel a legtöbb feladatot az NSA teljes titokban végezheti, nem kell hozzá sem a Kongresszus, sem az egyébként pont ezért létrehozott döntőbíróság, a FISA hozzájárulása. Az NSA legtöbb akcióját az 1981-ben, még Ronald Reagan által kiadott, 12333-as számú elnöki utasítás szabályozza. A rendelet nemzetbiztonsági célokra engedélyezi az adatgyűjtést az USA határain kívül és belül. Mivel rendeletről van szó, nem törvényről, nem vihető bíróság elé, és nem állíthatja meg a Kongresszus sem.

Márpedig gyakorlatilag nincs benne semmilyen korlátozás arról, hogy az NSA milyen adatokat gyűjthet, tárolhat. Konkrét tartalmakat, mint mondjuk telefonbeszélgetéseket éppúgy, mint metaadatokat (pl. a beszélgetések helyét és időpontját, a hívás hosszát). A végrehajtott akciókról nem kell beszámolni sem a képviselőknek.

Az Obama által korábban bejelentett, NSA hatalmát elvileg korlátozó reformokban szintén szó sem volt ennek a rendeletnek a felülbírálásáról.

Drónon rángatja

De nem az NSA az egyetlen, ami biankó csekként Trump ölébe hullik majd, hatalmas erőhöz jut az USA drónpogramjával is. A különböző kormányok robotrepülőgépekkel üldözik az állítólagos terroristákat, aztán kivégzik őket a levegőből, és hazarepülnek. Jól mutatja ennek a területnek a súlyát, hogy – az amúgy béke-Nobel-díjas – Barack Obama csak 2009-től 2011-ig 193 dróncsapásra adott engedélyt Pakisztánban, négyszer annyira, mint George W. Bush dupla elnöksége alatt. A drónok persze nem tökéletesek, ha feltételezzük, hogy a hírszerzőknek minden alkalommal valós terroristákat sikerült beazonosítaniuk, akkor sem mindig csak őket ölték meg, az áldoztatok között bőven voltak civilek is.

Obama ezért jóváhagyási láncot épített ki, a különböző ügynökségeknek és a hadsereg fejeseinek is jóvá kellett hagyni minden támadást. Bár Trump megválasztásával ez a lánc érvényben marad, elnökként már könnyen kiiktathatja – és ha azt vesszük, hogy kampányában a CIA kritizált módszereinek – pl. vízbe fullasztásos kínzás – visszaállításáról, meg a terroristák elleni minden eddiginél erőteljesebb vadászatról beszélt, nem elképzelhetetlen, hogy így is lesz.

A névtelenül nyilatkozó hírszerzők ezért most olyan kérdéseket boncolgatnak, hogy „Hogyan védjük meg magunkat Trumptól? És bárki mástól?”. Van mit még dolgozni a fékek és ellensúlyok rendszerén, ha hírszerzésről van szó.

Olvasd el Üzlet rovatunk további cikkeit!
Ezeket láttad?
Címkefelhő