Gattyán György nagyon ritkán és nagyon régen adott bárkinek is interjút, a Forbes-szal most kivételt tett. Decemberi számunkban beszélt felnőtt tartalomról, politikáról, NAV-ellenőrzésről, a gazdag emberek felelősségéről, és arról, hogy milyen érzés Amerikában európainak lenni.
Négy éve indult a magyar Forbes, természetesen azóta üldözzük kitartóan a legsikeresebb magyar üzletembereket, a leggazdagabb magyarokat, hogy üljenek le beszélni velünk, hogy bemutathassuk, közel hozzuk őket, megfejtsük a sikereik titkát, inspirálva a jövő vállalkozóit. Gazdaglistánk dobogósai közül Csányi Sándorral és Demján Sándorral már az indulás utáni hónapokban találkozhattunk, Gattyán György azonban sokáig kerülte a nyilvánosságot, előlünk is elzárkózott.
Most megtört a jég, egy októberi vasárnap, amikor egy napra hazaugrott Budapestre, négy órán át fotóztuk és beszélgettünk vele. Végtelenül kedvesnek és türelmesnek tűnt, egyedül helyszín, a fotóstúdió művészi rendetlensége zavarta, nem is titkolta rend- és tisztaságmániáját. “Én bármit csinálnék ezen a helyen, itt már rend lenne. Nem érdekel, hogy nem az enyém, a folyosó ki lenne festve, össze lenne seperve” – ezek az utolsó szavai a magnófelvételen, de ez már csak a levezetés volt.
Előtte kérdeztük üzletről, életstílusról, vágyairól, Magyarországról, Amerikáról, családról. Elmondta, hogy meggazdagodásának legfőbb forrása, a Jasmin.com oldal miért egyedi, miért nem másolták a versenytársak, követők. Azt is, hogy miért tartja cégét a felnőtt húzótartalom ellenére technológiai vállalkozásnak és azt is, hogy noha felkínálták, miért nem vette meg a Playboyt. Meg azt is, hogy mi, azt is, hogy milyen a viszonya a politikához.
Ízelítőül néhány magvas Gattyán-mondat az interjúból.
A Jasminról, a Docler-cégcsoportról:
Mi a kamerás weboldalak Rolls-Royce-a vagyunk és ebből nem is szeretnénk engedni, mert ha egy Rolls-Royce megy az utcán, hiába megy körülötte még több szép autó, az emberek csak a Rolls-Royce-t fogják észrevenni. Ami nálunk megy, az előadói művészet, az oldalon szereplők számomra filmsztárok. Ezért is csinálunk versenyeket, a fotókat fotóművészek készítik. Mi ezt tényleg úgy fogjuk fel, hogy ezt filmművészetnek kell tekinteni, emiatt tudjuk megőrizni vezető szerepünket, mások pedig vagy nem akarnak erre költeni, vagy nem érdekli őket. (…)
Eddig sem gondolkodtunk felnőtt tartalomban és ezután se fogunk, az egy dolog, hogy a termékünknek az egyik legsikeresebb ága az épp felnőtt tartalom. Van az HBO és van a Trónok harca. A Trónok harcában van egy csomó felnőtt jelenet, a közönség nagy része e miatt nézi. De ettől még az HBO nem mondja azt, hogy több felnőtt filmet gyártok, nem fog ebbe jobban belemenni. Én is így gondolkodok, azt mondjuk, hogy mi egy technológiai és médiacég vagyunk, látjuk, hogy a felnőtt tartalom ezen belül nagy húzóerő, de szó se lehet róla, hogy én ebbe az irányba menjek. (…)
Amikor valaki csóválja a fejét, hogy de milyen emberek járnak ide, egy számmal válaszolok. Napi 35-40 millió látogatóról van szó a világ minden pontjáról, az a kérdés, ki nem járt ezen a weboldalon?
Arra a kérdésre, hogy mit érzett, amikor először látta magát a gazdaglistán:
Nem titkolom, az ember egójának ez nagyon jó. Ida utca, XVI. kerület, talán már le van aszfaltozva, onnan jöttem, most meg lehozza az újság a nevét olyan emberek között, akikre gyerekkorában felnézett, tagadhatatlanul izgalmas dolog.
Arról, hogy a cége ellen indult adóhivatali procedúra hátterében gyanít-e politikai szándékot:
Semmi ilyet nem gyanítok. Mindenki erre gondol, de én nem. Lehet, hogy régen voltak ilyenek, én tényleg semmi ilyet nem érzékeltem. A mi üzletünkkel nem nagyon lehet mit kezdeni, ezt nem lehet csak úgy elvenni, ez nem egy aszfaltüzem. Lehet, hogy csak magyar módra elindult valami, mert azt gondolták, itt is biztos találnak valamit. Az biztos csak, hogy itt egyszerűen elindult egy vizsgálat, ment a maga útján és eddig minden jogi fórumot megnyertünk.
Arról, hogy elmentek Magyarországról:
Ezt a sajtó állította. Nem is értem. Mi nem mentünk el, én is és cégeim közü is több Magyarországon adózik, ötszáz embernek adok itthon munkát, milliárdos befektetéseink vannak itthon. Ovassuk, hogy a Docler kivitte a bizniszt Luxemburgba, holott sose volt itt. Már a kezdet kezdetén ez a biznisz külföldön volt, annyi történt, hogy 2012-ig más üzemeltette, utána a cégcsoport kezdte üzemeltetni. A budapesti irodaházunk tele van, én pedig itt fizetek sok adót.
A gazdag emberek felelősségéről:
Azt gondolom, hogy a gazdag emberek felelőssége, hogy a pénzüket ne a bankban vagy a párna alatt tartsák. Sokan szidják azokat, akik jachtokat tartanak meg magánrepülőgépeket, nekem nincs egyik se – még.
Végül arról, hogy mennyire érzi magát komfortosan Los Angelesben?
Abból a szempontból nem komfortos, hogy ha nem akarsz kilógni a tömegből, akkor a fiúknak rövid gatyában, a lányoknak pedig jóganadrágban kell lenniük és flip-flopban kell mászkálniuk. Szinte kinéznek, ha rendesen felöltözöl. Járok jógázni, oda én is papucsban és shortban megyek, de igyekszem megtartani az európai öltözködést és boldog vagyok, amikor rám néznek és mondják, yes, you are from Europe.
A teljes interjú a magazin ma megjelent legfrissebb, decemberi számában olvasható, a címlapon tehát Gattyán György. Ezen kívül Demján Sándor új városnegyede, nagy magyar filantrópok, gazdálkodó szerzetesek, és kedvenc utcáink Bécsben.
