Hangulatjelentés, fontos gondolatok a harmadik Forbes Tech Summit eseményről. Közel ezren voltunk, telt házzal dübörögtünk csütörtökön a Corinthia Budapestben.
Vendégként, előadóként, de akár újságíróként szerintem úgy érdemes Forbes-eseményeket használni, hogy ott vagy, jelen vagy. Élvezd ki, az is fontos, de merd nyugodtan használni, az esemény erre való, élj a lehetőséggel. Ma (is) estig futottak a szekciók, teljesen rendben van az is, ha csak arra ülsz be a színpad elé, ami érdekel, vagy az is, ha komfortzónádon kívül választasz beszélgetést. Volt miből válogatni a harmadik, november 14-i Forbes Tech Summiton is. Telt házzal futottunk, közel ezren voltunk.
A kiállítók – jelen esetben – a tech szektor új és jövőbeni megoldásait mutatták be, a mesterséges intelligenciától (AI) az építőiparon át az autógyártásig. Az ilyen Forbes-rendezvényeken a standok kereszttüzében piaci társaiddal, távoli iparágak szakembereivel futhatsz végig azon, ők mit látnak a piacon, milyen megoldásokat, vagy épp milyen problémákat. Utóbbit értékesebb felfedezni, mint valaha.
Sokkal többet érhetnek a szuper jól megfogalmazott problémák a szuper jól megtalált megoldásokkal szemben. Példátlan korszakot élünk, gyorsabban, költséghatékonyabban oldhatunk meg problémákat, mint eddig bármikor. Csak tudjuk és merjük belátni, körülírni őket.
Forbes Tech Summit 2024: telt ház, közel ezer fő a Corinthia Budapestben. Fotó: Fekete Csaba
Én legalábbis így használnám, sőt így is használom az eseményeinket. Ma a délelőtti program előtt én is belefutottam fókuszterületem, az e-kereskedelem egyik szereplőjébe, megvitattuk a jelenlegi helyzetet a black fridaytől az év végi hajtásig. Majd bele is vetettem magam az előadásokba, kezdésként az MI jövőjét és a mi jövőnket, a hosszú élet titkát fejtegetve.
Mert valahol ez a két terület is rímel az eseményeinkre. Mi járunk el rájuk, nem pedig robotok helyettünk (még nem), és jó lenne, ha kétszáz év múlva is lenne élő Forbes.
Túl vagyunk a csillagháborús projekteken
Tilesch György, a magyar-amerikai származású kiterjesztettintelligencia-guru (ezt használja az MI kifejezés helyett) nemrég lett az EY újonnan létrehozott, régiós MI tanácsadói központjának vezetője. Vele és vezetőtársával, Erik Slootennel a Forbes.hu-n is jelent meg a napokban beszélgetésünk, a novemberi magazin Rapid villáminterjújában is őket faggatta Golovics Milán újságíró.
Amit György és Galambos Márton főszerkesztőnk beszélgetéséből haza lehet vinni, hogy az MI alakváltó terület, egyre szélesedik és mélyül. Utóbbi a fontos, György szerint a két éve MI-lázban égő cégek „kezdenek túl lenni a látványos, csillagháborús projekteken”.
György szerint nincs „one size fits all”-szerű képlet, a piacon mindenki elkezdte lefordítani magának, hol hasznosak számára a generatív eszközök, mert bizony rengeteg probléma keres magára most megoldást. „Vannak munkakörök, ahol 60–70 százalékos hatékonyságot hoz, máshol csak 9-et, 20–40 az átlag.”
Tilesch György: „Vannak munkakörök, ahol az MI 60–70 százalékos hatékonyságot hoz.” Fotó: Fekete Csaba
„Eleinte két betű mögé próbáltunk bezsúfolni mindent”, de György szerint vigyázó szemünket már ne a generatív, hanem az úgynevezett agentic AI-re vessük. Tech történelmi pillanatként Galambos Márton egy csapásra magyarosította a kifejezést, kéretik innentől ágentív MI-ként szólítani.
„Záros határidőn belül eljutunk oda, hogy mindenkinek a zsebében asszisztensek fognak lapulni, akik komplex folyamatokat hajtanak végre, autonómiával ruházzuk fel őket.”
Igen ám, de György így is óva int minket attól, hogy teljesen kiengedjük a gyeplőt, most még nekünk kell nyeregben lennünk. De tény, az ágentív MI-nek valahol ezt a problémát kellene feloldoznia: minél több terhet tudjunk bízni a gépre, mi pedig egyre inkább szupervizorrá kell tudjunk válni. „Ímélterheket vesz le rólam, értekezleteket, 250 oldalas pdf-eket foglal össze. Alapvetően primitív funkciókra használom, de rengeteg időt spórolnak nekem.”
Az MI-re bízzam a pénzem?
MI-ről beszélt Smejkál Péter szekcióvezető Balogh Petya cápával (STRT Holding), Rab Árpád jövőkutatóval és Lencsés Gergővel, a ZEL Group ügyvezető partnerével. Két fontos gondolat innen.
- Ami a befektetői környezetet illeti, a technológiai és MI-fókuszú befektetések piacára rengeteg befektetés áramlott az elmúlt években. Nem biztos, hogy mindenkinek beválik a számítása, az viszont igen, hogy a befektetések kis szelete valóban be fog jönni, amire már építhet utána a piac, kinőnek belőle nagy megfejtések, és ezért megérte ráereszteni a pénzt.
- Közben figyeljünk az utánpótlás kérdésére is, ahogy robotokra bízunk folyamatokat, úgy alakul át a humán erőforrás szerepe is, a jövőben más kompetenciákra lesz szükség.
Balról jobbra: Smejkál Péter szekcióvezető, Balogh Péter, Lencsés Gergő, Rab Árpád. Fotó: Fekete Csaba
Madarász Tamás mesterségesintelligencia-kutató jelenleg a Natwest csoportban vezet gépi tanulásról szóló projekteket. Az ő beszélgetéséből a kérdéskör, amit kiemelnék: vajon jó-e az MI-re bízni a pénzünket?
- Tamász szerint a pénzintézetek a kis rizikójú, de nagy profittermelést ígérő ágazatokban merik használni. Ügyfélszolgálatban, azonosításban, dokumentumok összegzésében, sőt már vagyonkezelésben, akár tőzsdei döntéshozatalnál is kamatoztatható a technológia (utóbbit a szabályozások miatt bankok helyett inkább hedge fundok használják).
- „Nem az a kérdés, mennyire befogadók az ügyfelek, hanem hogy mennyit vesz észre“ – Tamás szerint jelenleg főleg befele forduló alkalmazásokról beszélhetünk. A banki ügyfél ebből csak annyit tapasztal, hogy talán már nem kell öt percet várnia, hogy valaki foglalkozzon az ügyével.
Madarász Tamás szerint az MI-t a pénzintézetek a kis rizikójú, de nagy profittermelést ígérő ágazatokban merik használni. Fotó: Fekete Csaba
Ha csak évi egy évet fiatalodunk, kész vagyunk
Schwab Richárd gasztroenterológussal indítottuk a napot, erről Lits Benedek újságíró külön beszámolt a Forbes.hu-n. Őt követte Duda Ernő, a Medipredict vezérigazgatója, valamint Kerepesi Csaba kutatócsoport-vezető és Szatmári Eszter kutató, MI-fejlesztő a HUN-REN SZTAKI-tól. Őket Topolay Gábor, a Holdblog főszerkesztője kérdezte.
Ami miatt érdekes volt egymás után a két szekció, hogy felvetődött a genetika kontra életmód, a life span kontra health span kérdése.
„Ha ismerjük a genetikai rizikóinkat, akkor tudjuk hozzá alakítani az életmódunkat, és így tudjuk súlyozni a rizikókat”
– így Duda Ernő. Kérdés az is, hogy csak a várható életkoronkat szeretnénk minél inkább kinyújtani, elérni az elméleti maximumot, vagy pedig a biológiai életkorunkon javítva, a fitt, egészséges életszakaszunkat szeretnénk minél tovább meghosszabbítani. A tudomány számára jelenleg utóbbi a fő cél.
Szatmári Eszter, Kerepesi Csaba és Duda Ernő. Kérdez: Topolay Gábor (Holdblog). Fotó: Fekete Csaba
Kutatóként Csaba érdekes filozófiát vall, mintha mégis valamennyire az elméleti maximumba kapaszkodna. Meg akarja érteni az öregedést, diákjaival együtt nagy felfedezéseket akar tenni.
„Magam részéről ezer évig szeretnék élni. Szeretem a munkámat, akár többfélét kipróbálnék, leélnék tíz életet ennyi idő alatt.”
Szerinte ha megértjük, hogy érjük el a kétszázat, onnan már könnyű megérteni a maradék nyolcszázat. „Ha csak egy évet tudunk fiatalodni minden év végén, akkor kész vagyunk” – teszi hozzá Eszter.
Persze, van tér a fejlődésre, de a tudomány jelen állása szerint idősebb, kétéves patkányoknál, fiatalabb egyedek vérének befecskendezésével hét hónapos állapotra sikerült visszafiatalítani őket. Ez azért izgalmas áttörésnek hangzik.
Jó hír: a Parkinsontól megvéd, csak 500 másik betegségtől nem
A résztvevők szerint már csak gazdasági értelemben megéri kutatni a hosszú élet titkát. Kevesebbet kellene költenünk betegségek gyógyítására, a kórházak sem telnének meg, és tovább is tudnánk dolgozni, több GDP-t termelnénk.
Természetesen a dollártízmilliókat költő tech messiások longevity-projektjei is szóba jöttek. Ernő szerint pörög a biohekkelési biznisz a tengerentúlon – kérdés persze, mennyire legálisan –, Kaliforniában már nyolcezer dollárért kapni fiatal vért.
„Ha húsz év múlva is ugyanúgy néznek ki, mi is kérünk a cuccból”
– fűzte hozzá mosolyogva Ernő.
Duda Ernő (Medipredict): „Ha ismerjük a genetikai rizikóinkat, akkor tudjuk hozzá alakítani az életmódunkat, és így tudjuk súlyozni a rizikókat.” Fotó: Fekete Csaba
Elhangzott még, hogy nem minden élőlény öregszik, pedig természetesnek vennénk. A halhatatlan féregnek vagy a halhatatlan medúzának örök élete van, sőt még a homár sem öregszik biológiailag (biológiai öregedés ma már pontosan, akár szervcsoport szintjén is mérhető). Férgeknél pár gén kiütésével már tízszeres életkor-hosszabbítást el tudunk érni, Ernő szerint „ez lesz a következő évtized legnagyobb slágertémája“.
Ami a genetikát illeti, a résztvevők szerint kutatások bizonyítják, hogy kilencvenéves kor felett az életmódi tényezők (dohányzás, alkohol, mozgás, étrend) befolyása csökken. A végére szúrnám a szekció jó hírét, bár hozzáállás kérdése, mennyire az.
„A dohányzás ötszázféle betegséget okoz, de a Parkinsontól megvéd.”
Hogyan tovább? – következő Forbes-eseményeink
