Nagycsapatok estek ki a világbajnokságról a múlt héten: távozott Spanyolország, Portugália, Argentína és már a csoportkörben kiesett Németország. A legnagyobb sztárok sokszor tűntek enerváltnak, nem vállaltak be olyan váratlan húzásokat, amiket év közben láttunk tőlük a klubcsapataikban, hiányzott belőlük a dinamika. Elfáradtak?
Napjaink két meghatározó futballistája, Lionel Messi és Cristiano Ronaldo sem lehet elégedett a teljesítményével. Klubszinten mindent megnyertek, a válogatottban viszont nem megy nekik. Messi az argentin válogatottal három döntőt – köztük a négy évvel ezelőtti világbajnokit – is elbukott, most sem élték túl a nyolcaddöntőt, a 4-3-as eredmény ellenére a franciák elég biztosan jutottak tovább. Két évvel ezelőtt ugyan Európa-bajnok lett Cristiano Ronaldo, de akkor is épp hogy túlélték a csoportkört a portugálok (3-3-as állásnál lőtt nekik kapufát a magyar válogatott az utolsó csoportmeccsen, ha akkor az bemegy és kikapnak, csomagolhattak volna), a végső győzelemhez persze a portugál világklasszis is hozzátett, de nem volt olyan vezér, mint klubjában, a Real Madridban.
Közben a klubedzők egyre többet panaszkodnak arra, hogy a játékosok nem bírják a megnövekedett meccsterhelést. Legutóbb – a Barcelonát és a Bayern Münchent is trenírozó, korábban spanyol, német és most már angol bajnok –
Pep Guardiola, a Manchester City edzője mondta azt, hogy egyszerűen kicsinálják a játékosokat, ha ennyi meccset kell játszaniuk.
Az alábbi grafikonon az látszik, hogy a jelenleg legalább 100 millió euróra taksált játékosok mennyit játszottak az idei szezonban. A szezon elejének tavaly júliust vettük (vagyis számításba vettük a nyáron játszott vb-selejtezőket is), és csak azokat a mérkőzéseket számítottuk be, ahol a játékosok pályára léptek. A mértékadó Transfermarkt összesítése mellett figyelembe vettük az év közben játszott gálameccseket és az előszezonban vívott összecsapásokat is. Napjaink csillagai mellett megnéztük, hogy az előző vb-k meghatározó játékosai milyen meccsterheléssel érkeztek a világbajnokságra. Egyértelműen látszik, hogy a legjobbak leterheltsége drasztikusan nő, ráadásul a klubcsapataikban játszottak egyre több mérkőzést. Az UEFA az elmúlt évtizedekben folyamatosan átalakította a kontinentális klubtornákat, egyrészt, hogy minél többen bekerülhessenek a főtáblára, másrészt úgy, hogy a legjobbak minél több látványos meccset játszhassanak.
Így változtatja meg a focit, hogy a pályára a játékosok is beviszik a technológiát
A televíziós közvetítési jogokat egyre drágábban adja az UEFA, és egyre több országban értékesíti ezeket. Az európai klubfoci ma már nemcsak európai, hanem globális biznisz, rengeteg szurkolót megmozgat Ázsiában vagy Amerikában. A csapatok nem véletlenül szerveznek ide felkészülési tornákat, tavaly az USA-ban játszottak egymással a nagycsapatok, előtte a Real Madrid és a Barcelona is ment ázsiai túrára (hiszen sikerült ide eladni a meccseik közvetítési jogát is). Mondani sem kell, ezek jóval megterhelőbb felkészülési időszakok – eleve hosszú repülőutak és az időeltolódás miatti fáradtságot is ki kell pihenni. Az sem ritka, hogy pénzes gálameccseket játszanak a sztárcsapatok, vállalva, hogy egy-két ászuk pályára lép, leginkább a téli szünetben vagy a szezon végén vállalnak be egy-egy ilyen kiruccanást (ilyenkor a fellépti díjból a játékosok is megkapják a jussukat).
Az egyértelmű határt 1998-nál húznánk meg, Zidane már 50 tétmeccset játszva érkezett a hazai világbajnokságra. A friss adatokból az látszik, hogy ma már ez az alap, a legjobbak legalább 50 mérkőzést játszanak le a klubjaikban, vagyis az őszi és tavaszi szezonban is kedd/szerda-szombat/vasárnap ritmusban játszanak.
Ha Európa-bajnokság, Copa America vagy világbajnokság van, az sem ritka, hogy az európai topcsapatok ászai 70 meccset játszanak a szezonban.
A leginkább leterheltek a spanyol klubokban játszanak, a BL-t és az EL-t is dominálják ezek a csapatok 4-5 éve, a klub-világbajnokságon is rendre spanyol csapat képviselte Európát.
Nemcsak sok a mérkőzés, de sokat is kell utazni, vagyis egyre kevesebbszer és rövidebb ideig tudnak regenerálódni a játékosok. Nem csoda, hogy a leghosszabb kispaddal rendelkező Real Madrid tudta megnyerni sorozatban háromszor is az előző kiírásokban a Bajnokok Ligáját (ehhez persze elképesztő anyagi erőforrások is kellettek). Az egyre durvább meccsterheléshez lassan alkalmazkodik a FIFA és az UEFA, de ennek tudható be, hogy a tavalyi szuperkupa meccsen az UEFA már engedte a frissítő szünetet a félidő közepén (erre a klímaváltozás miatt is szükség van), a FIFA pedig Oroszországban most először vezette be, hogy lehet egy negyediket is cserélni a hosszabbításban (1970-ig a rendes játékidőben sem lehetett cserélni).
Az UEFA és a FIFA még több meccset akar
Nem elég, hogy a bevételek növelése érdekében a legutóbbi Európa-bajnokságon már nem 16, hanem 24* csapat vett részt, a FIFA eldöntötte, hogy 2026-tól 48 csapatos lesz a világbajnokság a mostani 32 résztvevő helyett.
Olyan hatalmas “piacok” kerülnek vissza, mint az USA vagy a focira rengeteg áldozó Kína. A mostani vb egyik főszponzora amúgy a kínai ingatlanfejlesztő-óriás, a Wanda Group.
A szövetségek támogatják a világszövetséget, amely most is 400 millió dollárt oszt ki a résztvevők között, miközben jócskán profitál a nagy tornákból. Miközben a brazil költségvetést alaposan megterhelte a négy évvel ezelőtti vb, a FIFA 4,8 milliárd dolláros bevételt könyvelhetett el 2,2 milliárdos kiadás mellett.
A FIFA és az UEFA folyamatosan emeli a létszámokat, ami azzal jár együtt, hogy a top csapatoknak is egyre több meccset kell lejátszania. Nem tétlenkednek Európában sem, ha újabb bevételekről van szó: az UEFA újabb kupasorozatot indított a nemzeti válogatottaknak, a Nemzetek Ligáját. Arról se feledkezzünk meg, hogy átalakultak az európai klubcsapatoknak kiírt sorozatok is, az 1992/93-as szezontól Bajnokok Ligájára (BL) keresztelt európai top kupasorozatban a győztesnek már másfélszer annyit meccset kell sikeresen megvívnia, mint a BEK (Bajnokcsapatok Európa-kupája) utolsó kiírásaiban.
Mint az a grafikonjainkból is kitűnik, alapvetően a klubmeccsek száma emelkedett meg az elmúlt negyven évben, ennek elsősorban az az oka, hogy a legjobb játékosok Európában játszanak, itt pedig folyamatosan egyre több csapatot engedtek be a Bajnokok Ligájába, jelenleg 32 csapat kerül be a főtáblára és küzd meg a legrangosabb klubtrófeáért. Az elmúlt évtizedben az UEFA próbálta úgy alakítani a kvalifikációt, hogy a kisebb UEFA-tagországok csapatai is felkerülhessenek a főtáblára, a nagycsapatok lobbiján ez most elakadni látszik. A következő kiírástól ugyanis a 32 helyből 26-ot már ki is adnak, a címvédő mellett a második számú európai klubkupa (Európa-liga, azaz EL) címvédője is automatikusan indulhat, valamint a négy topbajnokság (angol, spanyol, olasz, német) első négy helyezettje. Félő volt ugyanis, hogy a legsikeresebb európai klubok összeállnak, és saját sorozatot indítanak.
A spanyol klubcsapatokban játszók a legleterheltebb focisták. A válogatott kiesett a 2018-as vb nyolcaddöntőjében az esélytelenebbnek tartott oroszokkal szemben. Fotó: FIFA.com
Közben a legtöbb bajnokságban van már szuperkupa (ezeket korábban a top bajnokságokban sem mindig rendezték meg), sőt európai szuperkupa és eddig minden évben megrendezték a klub-világbajnokságot is. Utóbbi törlődhet a versenynaptárból, eddig sem volt népszerű az európai klubok között. A FIFA terve az, hogy az európai Nemzetek Ligája mintájára a többi kontinentális szövetség is elindítja a maga, kétévente megrendezendő ligáját a nemzeteknek, a végeredmény pedig egy “mini-vb” lehetne. Egyelőre az biztos, hogy az európai Nemzetek Ligája már része lesz a következő Európa-bajnokság kvalifikációjának (innen is ki lehet jutni majd a kontinenstornára). A legjobb klubcsapatokat sem akarja elengedni a FIFA, a terv az, hogy a klub vb egy 24 csapatos torna lenne, ezt viszont csak négyévente rendeznék meg.
Gyors kalkulációnk szerint az újabb sorozatokkal akár a duplájára is nőhet a válogatott meccsek száma szezononként, vagyis közel leszünk ahhoz, hogy a válogatott labdarúgók alapból 60-70 meccset játszanak egy évben.
Ez tovább formálhatja majd a futballt, a klímaváltozás és a leterheltség miatt egyre reálisabb elképzelés lesz, hogy három harmadból álljon egy mérkőzés, aminek a hirdetők még jobban fognak majd örülni (hiszen lesz még egy reklámblokk a meccsek alatt).
Ilyen tempó mellett az sem elképzelhetetlen, hogy nagyobb keretekkel nevezhetnek majd a csapatok és több cserét engednek akár a rendes játékidőben. Ezek az ötletek egyre többször kerülnek napirendre, ugyanakkor nagy a veszélye annak is, hogy a játékosok egyszerűen fejben elfáradnak, ha egy-egy szezon 70 meccsből áll majd. Kérdés, ki akar majd olyan vb-t vagy Eb-t nézni, ahol a sztárokkal teletűzdelt csapatok hamar kiesnek.
*A cikk eredeti verziójában azt írtuk, hogy az Európa-bajnokságon a 24 csapatos mezőnyt változtatták meg, valójában a korábban 16 csapatos tornát emelték 24 csapatosra. A hibáért elnézést kérünk, a cikket utólag korrigáltuk.
