Biztos mindenki emlékszik rá, hogy milyen addiktív a Tetris. Retró játékként még a fiatalabb generáció tagjaihoz is eljutott. Minden idők egyik legnépszerűbb videojátékának eredettörténete – és az, hogy hogyan lett ilyen közkedvelt – pedig sokkal izgalmasabb, mint azt a legtöbben gondolnánk. Erről készült az Apple TV+ új filmje.
A Tetris feltalálása óta eltelt közel 40 évben világszerte több mint 520 millió példányban kelt el, és csak mobileszközökön több mint 615 milliószor töltötték le. A kirakós játék – amelyben a játékosoknak négy négyzetből álló geometriai alakzatokat kell úgy illeszteniük egymáshoz, hogy teljesen kitöltött vízszintes vonalakat alkossanak – teljesen addiktív (volt), generációk nőttek fel úgy, hogy az életük része lett ez a játék.
Beférkőzik a gondolatainkba
Jeffrey Goldsmith író 1994-ben alkotta meg a Tetris-effektus kifejezést, ami arra utal, hogy ha valamire nagyon sok időt és figyelmet szentelünk – ahogyan a Tetris játékra –, akkor elkezd hatással lenni általánosságban is a gondolatainkra, mentális képeinkre, álmainkra. Akik sokat tetriszeznek, azon kaphatják magukat, hogy az áruház polca előtt álldogálva is elgondolkodnak rajta, hogy a különböző alakú tárgyakat hogyan lehetne a legjobban egymáshoz illeszteni.
Elsősorban a holland származású Henk Rogersnek (akit a Tetris c. filmben Taron Egerton alakít) köszönhető, hogy a játék a Szovjetunióból eljutott a világ többi részébe. Tőle hangzik el a film egyik kulcsmondata – amikor megpróbálta meggyőzni a befektetőjét –, miszerint „öt percig játszottam a tetrisszel, és még mindig a leeső kockákkal álmodom”. Henk kész volt elutazni a Szovjetunióba is (1988-ban), ami nem volt teljesen veszélytelen vállalás, hogy megszerezze a játék terjesztési jogait. A Tetris megalkotója a ma is élő Alekszej Leonyidovics Pazsitnov mérnök volt – aki eleinte nem kapott jogdíjakat, mert a szovjet kormány, mint munkaadója kapta meg ezeket. 1996 óta kap részesedést a jogdíjakból.
Feszült harc a jogokért és egy magyar szereplő
A szövevényes történetben – több cég szerette volna megszerezni a jogokat a különböző platformokon is futtatható játékra – van egy fontos magyar szál is.
Stein Róbert a magyar videojáték-fejlesztés egyik meghatározó alakja, öt évvel ezelőtt halt meg.
Ő is felfigyelt a játékra, megkereste a Moszkvai Tudományos Akadémiát, mert úgy tudta, hogy a játék tőlük ered, hogy nemzetközileg szeretné elérhetővé tenni a játékot, megvenné a jogokat a cége, az Andromeda Software számára. A szovjet licencelési eljárással kapcsolatos félreértések miatt aztán Stein idő előtt eladta a Tetris PC-s változatát a Spectrum HoloByte-nak, a brit Mirrorsoft amerikai részlegének, és a Tetris számítógépes játék annak ellenére jelent meg – azonnali sikerrel –, hogy Stein nem kötött üzletet az oroszokkal. 1988 tavaszán Stein végül megállapodást kötött a szovjet Elektronorgtechnica (Elorg) állami ügynökséggel. A szerződés nem vonatkozott viszont a játék számítógépes vagy konzolos változatára.
A játék jogaiért feszült hármas harc alakult ki Rogers, Stein, valamint a Mirrorsoft tulajdonosa, Robert Maxwell és fia, Kevin Maxwell között. Bonyolult tárgyalások sorozata után, amelyeket a szovjet érára jellemző feszültségek még nehezebbé tettek, az Elorg végül Rogersnek adta a Tetris konzolra és kézi játékokra vonatkozó jogait, és a Nintendo terjeszthette őket.
A film hivatalos bemutatója utáni rendezvényen március elején Rogers és Pazsitnov is azt mondták, hogy a film pontosan ábrázolja a történteket – írja a Time magazin. „Két órában megragadták, ami velem történt másfél év alatt” – mondta Rogers, Pazsitnov pedig hozzátette: „érzelmileg, intellektuálisan és spirituálisan is nagyon igaz film.”
