Isten selejtet nem teremt

 Böjte Csaba tud valamit, amit az eddig Forbes-címlaposok nem tudtak. Megérkezett, beállt a kamera elé (a kettő között 30 másodperc, ha eltelt) és 15 perc múlva távozott. Sokan szerettek volna […]

Bővebben

Film készült a startupról, amiről már senki sem beszél, pedig majdnem odaverte a padlóhoz az Apple-t is

Dokumentumfilm mutatja be a céget, amely már a kilencvenes években meg akarta építeni az iPhone-t. A General Magic: The Movie rendezőjével beszélgettünk.

A számítástechnika egyik fontos, továbbadandó alaptörténete, hogy Henry Jacquard, a lyukkártyával vezérelt szövőszék feltalálója kénytelen volt úszva menekülni Lyonban a takácslegények elől. Ez maga a társadalmi visszajelzés. A másik, hogy Jacquardra nem szokás úgy gondolni, mint az informatika egyik atyjára, mert magától értetődőnek tűnik mára minden, amit kitalált. Egy nagyon hasonló gondolattal zárul az év legérdekesebb startupos dokumentumfilmje is. Marc Porat, a General Magic egykori igazgatója filozofál egy archív felvételen arról, hogy “egy nap, amit csinálunk jelentéktelennek fog tűnni, ez azt jelenti, hogy sikerrel jártunk.” A felében igaza volt.

A General Magic volt a kilencvenes évek egyik legnagyobb stratup sztorija. Olyan mérnökök, grafikusok, programozók alapítottak spinoffként egy új, mobil számítástechnikával foglalkozó céget, akik korábban az Apple Macintosh csapatban bizonyítottak. Andy Herzfeld volt a vezető fejlesztő, Susan Kare rajzolta a felhasználói felületet, a Steve Jobsszal szembeszállni sem félő Joanna Hoffmann vezette a marketing osztályt és így tovább. A fiatal mérnökök között pedig az a Tony Fadell tanulta a szakmát, aki később az iPod és a Nest atyja lesz.

 

Nem az ötletek hiányán bukott el

A vállalkozás kudarcra volt ítélve, de nem azért, amire ma elsőként gondolnánk. Marc Porat nagy vörös könyvében, amelyek dizájnterveket, funkcióleírásokat, látványterveket tartalmazott, ugyan szerepel egy olyan eszköz is, amely a megtévesztésig hasonlít egy mai okostelefonra. Kicsit talán vastagabb, mert őrültnek kellett ahhoz is lenni, hogy a General Magic mobileszközében higgyen az ember. Ahhoz pedig, hogy a mára elérhetővé vált miniatürizációt és erőforrásokat valaki feltételezze, ahhoz az őrületnél is több kellett volna. A rajzon látható eszköz alakra, formára, arányokra és funkcionalitásra azonban hozza az okostelefon hasonló paramétereit. Elsőre ezt nem tudták volna megépíteni a magukat lazán csak varázslóként emlegető General Magic alkalmazottak.

Az interakciós sémákat, az elérhető funkciókat, a már épp használható szintet megközelítő érintőkijelzőt azonban meg tudták tervezni. “Kilobájtokkal és megahertzekkel dolgoztak, de hihetetlen számítási teljesítményt sikerült kihozni ebből. A mai okostelefonomban csak tárhelyből több gigabájtnyi van, nekik viszont összesen egy megabájt állt rendelkezésükre” – mondta igazi megdöbbenéssel a hangjában Matt Maude, a dokumentumfilm rendezője, akit Skype-on értem utol. Pedig ha valaki kívülről tudja a cég történetét, akkor Maude az. Négy év és több ezer kilométernyi utazás árán rakta össze társaival – akik közül többen dolgoztak is a General Magicnél – a cég alapítását és bukását bemutató dokumentumfilmet, amely idén a Tribeca filmfesztiválon mutatkozott be.

Úgy készült, mint a Rashomon

A projektbe azért mertek belekezdeni, mert a cég, a startupok között egyedülálló módon, rögtön az alapítás után felkért egy profi filmes csapatot, hogy dokumentálja a működését. “Amikor elkezdünk dolgozni, akkor tudtuk, hogy David Hoffmann filmjei a rendelkezésünkre állnak. A rendezőtársam, Sarah tagja volt David csoportjának. Azt azonban tudtuk, hogy ez nem lesz elég. Ezért kezdtünk keresni a további anyagokat” – mondta Maude. Volt akitől pár fotót kaptak, voltak fotók, amin felfedeztek egy videokamerát tartó embert, és így találtak újabb irányokat és további nyersanyagot.

“Az elmúlt harminc év összes nyersanyagtípusát használtuk. Voltak ötmilliméteres filmfelvételesek, nyolcmillimétersek, 16 milliméteresek és minden létező videó formátum a VHS-től a Betamaxen át a miniDV-ig, ami valaha létezett. Olyan volt, mintha detektív lennék, aki egy meg nem történt bűnügyet próbál megoldani minden apró nyom összegyűjtögetésével.”

Végül két nagy lelet tette lehetővé, hogy elkészüljön a film. Az egyik egy hawaii garázsban tárolt háromszáz szalagos gyűjtemény, amit egy varázsló mentett ki a csődeljárás során, és őrizgetett közel húsz éven és négy költözésen át. A másik pedig egy amatőr felvétel volt, amely belső poénokat, bensőséges beszélgetéseket, szóval atmoszférát tartalmazott. “Ez volt az a felvétel, amin Sarah, én és Michael is sírtunk egymástól függetlenül. Tudtuk, hogy van ilyen felvétel, de nem tudtuk, hogy rábukkanunk-e.”

„Mesélte Sarah, hogy egyszer még álmodott is a szalaggal.”

Sorban állnak a befektetők

Míg ma a startupok gyakorta buknak el a pénz hiányán, a General Magicnek egy jó ideig nem jelentett gondot a pénz. Az eszközgyártók és a telekommunikációs cégek is imádták annak az ötletét, hogy a hagyományos, nagyon buta okostelefonoknál körmönfontabb eszközöket adhassanak a felhasználók kezébe. A General Magic ráadásul azt ígérte, hogy saját ökoszisztéma is jár majd a készülékekhez, így további digitális jószágokat, előfizetéseket lehet eladni majd minden eszközzel. Ugye, hogy ismerős? App boltról ugyan nem volt szó, a készülékek a legjobb indulattal is nagyon korlátosak voltak ahhoz, hogy a felhasználó csak úgy telepítgessen rájuk. Viszont az internet robbanása előtt kitalált üzleti modell szerint minden digitális szolgáltatás előfizetős lett volna.

Az ötlet nem csak az AT&T telekommunikációs óriást vagy a Sonyt győzte meg. John Sculley, az Apple akkori igazgatója cégen belül adta ki a parancsot, hogy egy digitális asszisztens – használjuk az akkori szót: PDA – az Apple-nek is kell. A Newton nevű eszköz piacra dobásában meg is előzték a General Magicet, ami az első pofon volt a startup számára. Ezt azonban még túlélhette volna a cég, nem a mai, bankjegynyomdaként üzemelő Apple volt a versenytársuk, hanem egy Steve Jobs nélküli, útját vesztett cég. Jellemző módon, az Apple-hez visszatérő Jobs az elsők között a Newton projektet állítja majd le. A film még Sculley-ból sem csinál ellenséget, nem rajta veri el a port a General Magic bukásáért. “Ha megnézed a filmet, akkor látszik, hogy három dimenziós karakter. Hibát követ el, ezt beismeri, beszél róla és ettől valódi karakterré válik, nem ő lesz az ellenfél, ahogy a trailer esetleg sugallhatja. Remélem nem is úgy tekintenek rá a nézők, mint a főgonoszra, hanem egy saját útján járó emberre.”

 „A Newton mérnöki csoportban is történtek sötét dolgok. Nagyon érdekes dokumentumfilm lesz, ha egyszer valaki megcsinálja. Rövid idő alatt óriási technológiai ugrások történtek, és ez mindig kolosszális nyomás alá helyezi az embereket. A Newton nagyon megszenvedte ezt.”

Végül jött a teremtő pusztítás

Az internetet viszont alábecsülték a varázslók. Minden, amiért pénzt lehetett volna kérni hirtelen ingyenessé vált. Ezt a funkciót ugyan nem a General Magic szállította volna, hanem a saját, zárt online üzletet tervezgető AT&T, de a cég szempontjából ennek nem volt jelentősége. Hiába tudták a Magice eszközét használók emotikonokkal – volt köztük a lájkra a megtévesztésig hasonlító felfordított hüvelykujjú kezes grafika is – teleszórt üzeneteket küldözgetni, ha közben az egész világ emailezni kezdett.

A történet végét a cég jogi tanácsadója, és a dokumentumfilm producere, Michael Stern látta meg leghamarabb. “Háromezer eszközt adtunk el, de mind barátokhoz és családtagokhoz került” – mondja egyszer a film során, ki is mondva a vállalat sorsát.

Ezt a sorsot még egy módon lehet összefoglalni, az pedig az emberek sorsa. Az, hogy egy egykori alkalmazott Kaliforniából Hawaiig cipelte a vállalatot dokumentáló kazettákat, vagy az, hogy a korábbi varázslók örömmel álltak a részben a kollégáik által beállított kamerák elé, a sztori egyik fele. A másik, hogy Marc Porat, a Wall Street Journal által ezüstnyelvű ördögnek titulált minden hájjal megkent vezető mára zöld technológiai cégeket vezet, hogy Megan Smith Obama elnök technológiai igazgatójának állt, hátrahagyva a Googlet, pedig szintén fontos nézőpontok. Az archív felvételek spániel lelkesedésű Tony Fadellje pedig ott volt az iPhone feltalálásánál, csak ez nem a kilencvenes években történt, hanem jó tíz évvel a General Magic csődje után.

A filmet a Tribeca filmfesztiválon kívül egyelőre zártkörű vetítéseken mutatják be. Európai premieridőpontja még nincs is. De aki el tud csípni egy vetítést, mindenképpen tegye meg. Többet mond a hardveres startupokról, mint bármelyik sikertörténet.

General Magic (2018), rendezte: Sarah Kerruish, Matt Maude.

 

Olvasd el Üzlet rovatunk további cikkeit!
Ezeket láttad?
Címkefelhő