Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

„Fiatalon csak a pénzed veszítheted. Abból meg mi baj lehet?” – magyar lány tanítja beszélni a drónvilágot

Biztosnak tűnő hazai telekommunikációs karriert váltott először csótánylakta Kanári-szigeteki éttermekre Kovács Eszter, akit néhány év leforgása alatt a kockázatvállalás és a szerencse elegye a kereskedelmi drónokról szóló kommunikáció egyik szakértőjévé tett. És sikeres cégtulajdonossá egy robbanásszerű növekedésre váró iparágban.

Vállalkozó szellem. Vagy ahogy ő mondja az interjú során sokszor, „entrepreneur mindset” irányította minden lépését egészen kicsi korától. Nem abban az értelemben, hogy nyakra-főre alapított cégekről ábrándozott már az oviban is – mára azért ez is összejött –, hanem mert a hazai közgondolkodásból kilógott a törekvő, mindig többet és mást kereső szemléletével.

Kovács Eszter addig sodródott és próbálta ki magát, ahol csak lehetett, hogy a tapasztalatai révén feltörekvő startupok, nagy cégek és még svájci kormányzati szerv is őt és cégét, a Manageldet keresi, ha a kereskedelmi drónozásról vannak kérdései.

A drón vajon mi?

Unmanned Aeriel Vehicle (UAV) – vagyis pilóta nélküli légi jármű. A hétköznapokban csak drónként emlegetett kézi vezérlésű légi eszközök Magyarországon sem ismeretlenek. Az esküvői fotózások mára elképzelhetetlenek nélkülük, és szinte mindenkinek van egy hobbidrónos ismerőse, aki időnként tájképekkel tölti meg a Facebook-hírfolyamát. Lakott területen kívül, bárki külön engedély nélkül reptetheti a drónját, ha a polgári légiközlekedést nem zavarja.

Ehhez a Hungarocontrol Mydronespace nevű mobilapplikációja nyújt segítséget. A lakott terület feletti drónműveletekhez viszont eseti légteret kell igényelni. Bizonyos drónkategóriák esetében szintén szükséges az eseti légtér, például ha úgynevezett BVLOS, vagyis látótéren kívüli repülést akar valaki végezni – mondta el a Forbes.hu-nak Bajkó Gábor, a Hungarocontrol műszaki üzemeltetési és fejlesztési osztályvezetője.

Magyarországon egyelőre gyerekcipőben jár az ipari és kereskedelmi célú drónozás, de Bajkó elmondása alapján már így is vannak nagyobb cégek, amelyek engedélyt kérnek drónok használatára. Például a közüzemi szolgáltatók vagy a közlekedési vállalatok gyakorta ellenőrzik pilóta nélküli légi járművekkel az általuk működtetett infrastruktúra állapotát.

Külföldön egyelőre nagyobb keletje van a drónhasználatnak, de még ott sem nevezhető teljesen általánosnak. Szállításra azonban már most is használnak drónokat az olyan nagy cégek, mint a UPS és a Walmart – ez a fajta érintésmentes szolgáltatás a járvány alatt különösen jól jött. Az Egyesült Államokkal együtt a WHO további 11 olyan országot tart nyilván, amelyekben a drónhasználat a járvány alatti védekezést segítette: Írországban például az érintésmentes élelemszállítás mellett gyógyszereket, Németországban koronavírusteszteket, Ghánában orvosságot, Lengyelországban pedig mintákat szállítottak drónokkal.

A járványhelyzeten kívül rengeteg balesettől kímélhetik majd meg a rendszeresen használt drónok az építkezéseken dolgozókat, akikkel ezután nem kell feleslegesen apró hibákat sokemelet magasban megvizsgáltatni, és a sokezer kilométeres csőhálózatok átnézése is gyorsabb lesz. És persze a városokban akár a vacsoránkat is kihozhatják majd drónokkal. „Addig azért még el fog csattanni néhány pizza a falon” – mondja Bajkó, aki szerint ha a kezdeti, borítékolható botladozások után megnő a fogyasztói bizalom és a szabályozások is kellően hatékonyan követik a fejlesztéseket, akkor az igényeknek megfelelően a drónok elterjedése gyorsabb lehet, mint annak idején az autóké volt. Az is igaz azonban, hogy a pár évvel ezelőtt nemzetközileg beharangozott lendület az utóbbi években egy kicsit megfontoltabb fejlődési hullámot követ.

Évente egy Sziget, és ennyi?

„Már a sárga busz jár oda, de az még Pest megye” – mondja szülővárosáról, Halásztelekről, ahonnan már gimnázium alatt sem csak a tanulás miatt járt be Budapestre. „Diákmunkát vállaltam gyárban, voltam pohárleszedő, takarítottam, csomagoltam magazint, dolgoztam hétvégente Levi’s-boltban. Nem gazdag családból jövök, szükségem volt a pénzre” – teszi hozzá.

Igazán a környezetvédelem érdekelte, de végül 2012-ben had- és biztonságtechnikai mérnöki diplomát szerzett – közben persze már dolgozott, a diplomája megszerzésekor gyakornokból teljes munkaidős állásig jutott a Telenornál.

A területét akkoriban szervezték ki a Telenor Common Operationsbe, és szeretett is három éven keresztül a cégnél dolgozni, mi több, a felettesei szép jövőt jósoltak neki, de ő végül nem fogadta el a felkínált szerződést.

„180 ezer forintot és egyéb juttatásokat ajánlottak. Én meg arra gondoltam, hogy itt vagyok 23 évesen, innentől egy évben egyszer kimegyek a Szigetre, és örüljek neki?”

Ez nem tűnt elég kecsegtető jövőképnek, úgyhogy váratlant húzott. Megkereste a Kanári-szigeteken dolgozó barátnőjét, nem sokkal később pedig már meg is érkezett a Spanyolországhoz tartozó szigetekre.

„Mindenki azt mondta, hogy hülyeséget csinálok” – emlékezett. Összesen 310 ezer forinttal a zsebében (ennyit kapott huszonéves Opel Corsájáért), határozott elképzelés és spanyol nyelvtudás nélkül vágott neki a kalandnak.

„Ha az én lányom indulna el így, biztos kettőt csinálnék belőle” – meséli nevetgélve.

A szigeten aztán boldog-boldogtalannak küldözgette az önéletrajzát, majd egy programszervező cég irodájában találkozott egy magyar lánnyal, akinek a segítségével eseményekre és kirándulásokra kezdett el jegyeket árulni turistáknak. Később aztán éttermekben és kocsmákban dolgozott pincérként, és sikerült meggyőznie róla, hogy a Kanári-szigetekre is jobb, ha csomagolt szendviccsel készül az ember.

„Rengeteg a csótány. Volt, hogy azelőtt pöcköltük le a tányérról őket, hogy felszolgáltuk az ételt. Ráadásul ez még egy elit hely volt!” – mondja nevetve. Előfordult az is, hogy a munkatársai viccesnek találták, ha a fenekére csapnak, mikor a tányérokat viszi ki a vendégeknek.

A bizonytalanság, néhány rossz élmény és a több munkahely ellenére azt mondja, sokat tanult és egyáltalán nem bánta meg a kalandot. De hét-nyolc hónap után érezte, tovább kell állnia.

A magyar kapcsolat

„Gondolkodtam, hogy Madridba vagy Barcelonába menjek. Nézegettem a térképet, és a tenger miatt Barcelonát választottam”

– mondja a meglehetősen egyszerű úti cél választási technikájáról.

A katalán városban is kicsit több mint fél évet töltött, egy játékboltban dolgozott – ezt a munkát egy Facebook-csoportban ajánlotta neki egy másik magyar –, majd újra kinyitotta a térképet, és ezúttal Londont vette célba.

Itt először egy ismerősénél lakott, közben pedig a Linkedinen kereste a lehetőségeket. A Telenornál szerzett tapasztalatainak köszönhetően a Netplan Mobile telekommunikációs cégnél szerzett állást. Ahogy a Kanári-szigeteken, itt is volt magyar kapcsolat. Egy volt főnöke, miután elhagyta a Telenort, telekommunikációs tanácsadó céget alapított, és a Netplan volt a londoni partnere.

„Milyen érdekes, hogy elhagytam Magyarországot, aztán mégis magyar kapcsolatokon keresztül tudtam háromszor is munkát találni külföldön” – csodálkozik rá Eszter is saját történetére.

A Netplannél projektasszisztens lett, majd egy év után a finn Elisa telekomcég londoni irodájához váltott. „Jó magyar módjára azért kiszíneztem a lyukakat az önéletrajomban. Akkor még szégyelltem, de ma már a pincérkedéssel is úgy lennék, hogy ott is sokat tanultam, már teljesen felvállalom” – mondja mosolyogva, és talán ez az indokolatlan szégyenérzet volt az utolsó hazai közegből megmaradt reflexe, amit Londonban vetkőzött le magáról.

London, öltönyök, Starbucks-kávék

Két év után azonban a nyughatatlan „entrepenuer mindset” ismét közbeszólt, és új kihívást keresett. A számos multit, többek között a Digi Mobilt, a Telekomot, a Vodafone-t, az Orange-et és az Oracle-t is tömörítő telekomcsoportnál, a GSMA-nal lett projetkmenedzser. Az innovációs részlegük drónokkal foglalkozó csapatához kerestek projektmenedzsert.

„Azt sem tudtam, mi az a drón. De ez annyira nem zavart. Volt telekommunikációs tapasztalatom, arra építettem a jelentkezésem”

– mondja Eszter, aki az állásinterjú előtt gyakorlatilag füstölősre pörgette a Google keresőmotorját a témában.

A többkörös interjú után végül őt választották. Eddigre már megszokta Londont, de a GSMA miliője elsőre idegen volt tőle. „Ez tényleg az a London, amit a filmekben látsz. Hatalmas épület, mindenki öltönyben rohangál Starbucks-kávéval a kezében. Én meg kis huszonévesként, a tört angolommal mentem az interjúkra”.

Mindenesetre nem volt nehéz belerázódnia a feladatokba. Egy csapatot vezetett 2017 februárjától, másfél évvel később pedig addigi főnöke helyére került középvezetői pozícióba. Mivel a kereskedelmi drónozás még nemcsak neki, hanem tulajdonképpen a cégnek is újdonság volt, mindenki csak tanulta a területet.

Céljuk a kereskedelmi drónozás mindennapokba beépülésének elősegítése volt, egyben a légtéri és a légiirányítási kérdések megoldása, elvégre ha a repülők mellett hamarosan tényleg tömegesen akarunk drónokat használni – akár önvezetőket is –, az alaposan felforgathatja az eddig ismert légiközlekedést. Ezért működtek együtt több külsős céggel.

Eszter tartotta a kapcsolatot a telekomcégek és a légitársaságok, valamint olyan gyártók között, mint az Airbus vagy a Boeing; vezette a beszerzéseket, piac- és adatkutatást végzett, koordinálta a technológiai fejlesztésekért felelősök munkáját. Időközben pedig olyan cégekkel kezdtek együttműködni, mint az Amazon, a Google és az Uber. Mi több, a brit és a svájci kormány is érdeklődött a drónfejlesztések iránt.

Hiába tűnt azonban úgy, hogy jól fut a szekér, a GSMA vezetősége nem mert jobban ráfeküdni a drónozásra, és elkezdték maguk visszavágni a programot. Bizonytalannak érezték a befektetések sikerét, és túlságosan is tartottak a bukástól.

2019 elején ezért Eszter úgy döntött, otthagyja a GSMA-t, de már nem más cégre bízza magát, hanem inkább maga alapít egyet.

A programmenedzser és a brutális nemek

Ekkor elég embert ismert már meg ahhoz, hogy saját erejéből vigye tovább a GSMA-nál megkezdett munkát. Ezért Manageld néven megalapította saját cégét. A sokszoros áthallás nem véletlen. Egyrészt az angol kiejtés szerint a magyaros „menedzseld” szóra emlékeztet a cég neve, és még a német Geld, vagyis a pénz is ott van benne.

„Az angolok így is Manage LD-nak mondják” – teszi hozzá mosolyogva Eszter. Nagy-Britanniában könnyen lehet céget alapítani, azt azonban egy darabig még nem vállalta be, hogy mást is felvegyen maga mellé.

Teljesen egyedül vágott neki a céljának, ami az első drónos programmenedzsment cég felfuttatása volt.

A cég indítására 26 ezer fontot szánt a megtakarításaiból, és a GSMA-nál felépített kapcsolatok egyből kapóra jöttek. Szinte azonnal elkezdett dolgozni a svájci Polgári Repülési Hivatalnak.

„Én ismertem már a svájci kormányt” – veti oda olyan természetességgel, mintha csak azt közölné, hogy leugrik az alagsori kávézóba egy americanóért.

Ha nem is a miniszterelnökkel, de a Polgári Repülési Hivatal vezetőjével jó kapcsolatot ápolt, így kérték fel az osztály digitalizációjára. „A svájci közigazgatás összehasonlíthatatlanul digitalizáltabb, mint az otthoni, de azért itt is volt tennivaló” – mondja.

Egy háromnapos workshopon után – amelyre elment vele egy korábbi telenoros munkatársa is – 20 millió forintnyi svájci frankról szóló, kétéves szerződést ajánlottak neki. A feladata az innovációs részleg digitalizációjának korszerűsítése lett. A munkát végül nem 24, hanem nyolc hónap alatt végezte el.

„Örültem, és erre az egy ügyfélre koncentráltam, hiszen csak ez volt. Közben viszont szerettem volna más irányba is növelni a céget, hogy ne egy sima szabadúszó legyek. Itt néztem bele az első bökkenőbe – senki más nem keresett ugyanis programmenedzsert, azt mindenki inkább házon belül intézte el” – mondja.

„Jöttek a nemek. De brutális nemek! Régi ismerősöktől is egyértelmű elutasítások érkeztek.”

A drónos vonalon egyelőre nem tudott új ügyfelet szerezni, így szerződtek az alkalmazásfejlesztéssel foglalkozó budapesti Codinglabbel is. Ennek eredményeképp azonban legalább teljes állásban tudta már foglalkoztatni Szilviát, aki a svájci workshopra kísérte.

Fotó: Kovács Eszter

Kommunikáció mint piaci rés

Hamar egyértelművé vált, hogy a projektmenedzsment nem elég kapós, ezért Eszter gondolkozni kezdett, hogy milyen oldalról foghatná meg sikeresen a kereskedelmi drónozást.

„Lehet, hogy a világ legjobb szolgáltatása a tiéd, de senki nem fog érte fizetni, ha nem egy probléma megoldását kínálod vele”

– fogalmaz Eszter, és hamarosan meg is találta a drónokkal foglalkozó cégek és szervezetek megoldandó problémáját. A kommunikációt.

„Bármilyen megjelenésüket és szakszövegüket egyből kukába lehetett dobni. Mivel a drónok területe annyira specifikus tudást igényel, nem tudták érthetően átadni az eredményeiket” – innentől pedig egyenes út vezetett a kommunikációs vonal felé.

Nem sokkal később a lausanne-i, kereskedelmi drónok biztonságos használatáért dolgozó Global UTM kommunikációs vezetője lett, mi több, tavaly júniustól valamivel több mint fél évig ideiglenes igazgatójának is kinevezték.

Ezzel Eszter a székhelyét véglegesen áthelyezte Svájcba, az interjút is berni otthonából adta. Mára a Manageldnek a kommunikációs és pr-tevékenysége a meghatározó, annál is inkább, mert szeptemberben elindult a Dronetalks. Itt Eszter és csapata a drónvilág szakértőivel készít podcastokat és videókat.

Emellett a Dronetalk Academyn képzéseket árulnak, amelyekért az érdeklődőknek alaposan a zsebükbe kell nyúlniuk. Az egynapos gyorstalpalójukat 1600 (523 ezer forint), a hathetest pedig 7000 frankért (2,3 millió forint) árulják.

A Manageld árbevétele 2019-ben és 2020-ban is átlépte a 60 millió forintos határt, idén pedig a százmillióst célozta meg Eszter csapatával. Merthogy már heten dolgoznak a cégben. Méghozzá teljesen digitálisan.

„Már a covid előtt sem hittem az irodában és a reggel kilenctől délután ötig tartó munkaidőben. Cégtulajdonosként a megfelelő eszközök biztosításával azt a szabadságot szeretném megadni a csapatomnak, amire én is vágytam” – mondja Eszter, ezért Svájc mellett van, aki Szolnokról, más pedig Londonból kapcsolódik be a napi ügyek intézésébe.

Szerinte a drónpiacot és a szabályozást elsősorban a cégek alakítják, a politika nem igazán érti és követi a változásokat, jobbára a dróncégek lobbiérdekeinek megfelelően alakulgat a szabályozás.

Amire viszont egyre nagyobb szükség van, és ahogy a közeljövőben várhatóan folyamatosan terjednek a kereskedelmi drónok, úgy azt reméli, az ő szolgáltatásaikat is egyre többen keresik majd.

A százmillió forintos árbevétel pedig idővel reményei szerint 500 milliósra hízhat.

Fiatalon csak pénzt veszíthetsz. Abból meg mi baj lehet?

Alig pár év telt el Eszter Kanári-szigeteki kalandja és aközött, hogy most, 32 éves korára egy a területén nemzetközileg elismert céget vezessen. A Manageld honlapján azt ígérik a leendő ügyfeleknek, hogy náluk nem lesz bullshit – és ehhez az interjú alatt is tartotta magát.

Nem akármilyen utazáson van túl, és nem is kérdés, hogy ha még egyszer kezdhetné, ugyanúgy nem a nyugis és kiszámítható multis életet választaná magának, hanem nekivágna az ismeretlennek néhány százezer forinttal a zsebében. Még úgyis, hogy eleinte külföldön sem tudott félretenni. „Ha mindenhol minimálbért keresel, úgy nehéz” – mondja erről.

Huszonévesen viszont szerinte egyszerűen nincs veszítenivaló, ezért akkor érdemes belevágni az életünk felforgatásába.

„Fiatalon még nincs gyereked, egészséges vagy. Igazából mit veszíthetsz? Maximum a pénzed. És ha nem jön össze a vállalkozásod? Visszaülsz egy multiba.”

Borítókép és fotók: Manageld

Oszd meg!